Nagy a vihar, úgy tép széjjel,
Dörög, dörög, minden éjjel.
Eső porzik szép orcámon,
Úgy én nagyon, úgy sajnálom.

Hangod, mintha szót is szólna,
Verselj, mintha fontos volna,
Borítsd szíved szép bíborba,
Úgy mintha bealkonyulna.

Nagy a vihar, úgy tép széjjel,
Dörög, dörög, minden éjjel.
Eső porzik szép orcámon,
Úgy én nagyon, úgy sajnálom.

Összeállt a festői kép,
Hangok, színek, minden helyén,
Mutasd meg a disznóólnak,
Röfögnek majd, úgy bókolnak.

Nagy a vihar, úgy tép széjjel,
Dörög, dörög, minden éjjel.
Eső porzik szép orcámon,
Úgy én nagyon, úgy sajnálom.

Így fess, szerezz Mozart zenét,
Faragj rímet, varázsmesét,
Kacsintanak üde nimfák,
Feldöntenek mint a tintát.

Nagy a vihar, úgy tép széjjel,
Dörög, dörög, minden éjjel.
Eső porzik szép orcámon,
Úgy én nagyon, úgy sajnálom.

Élet vize éjfekete,
Ím hol állok, a pereme!
Belebukom, mit sem számít!
Vesszen az, ki itt hibádzik.

Nagy a vihar, úgy tép széjjel,
Dörög, dörög, minden éjjel.
Eső porzik szép orcámon,
Úgy én szegény, úgy sajnálom.