HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48861

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Cikkek / kritika
Szerző: BanyamacskaFeltöltés dátuma: 2007-01-31

Fürdővízzel a gyereket - a groteszk látásmód magasiskolája (Christopher Durang d

"Csitt kis baba, ne mondd, hogy oá, mert a mami ad egy nagyot a szemed alá" - bájos altatót dúdol a papa, és ringatja-rángatja a gyerekágyat. A következő pillanatban, mikor felsír a bébi, ordítva próbálja csendesíteni, és hogy teljes legyen az összhang, a mami is beszáll, és ketten ordítanak a kicsi feje fölött. Papi munkanélküli, mami szintén, válás a levegőben, aztán mégsem, gyerekvállalás a semmire, íme az alapszituáció. A semmiből feltűnik az elmúlt karácsonyok szelleme... jaj, nem is, ez vicc, ő a dadus. Humora fanyar, lénye döbbenetes, kora tiszteletreméltó, csak úgy jön, váratlanul, és amíg leküldi mamit a boltba ceruzáért és papírért az új regényéhez, papival kettyint egy gyorsat a konyhában. Csak hogy mégse a gyerek előtt. Dadus módszerei válogatottak, ami a gyereknevelést illeti, többször ájulásba ijeszti a bébit, de legalább így csöndben van.
A darab első negyed órája nagyjából ezeket a meglepetéseket tartogatja, lejjebb csúszom a székben, megszeppenek kicsit, de érdeklődésem nem lankad, sőt. Hiszen nagyjából sejtettem már, hogy mire számíthatok, mikor jegyet váltottam: Christopher Durang amerikai színmű- és filmforgatókönyv-író a tragikomédia nagymestere.
Hogy ne legyen kevésbé abszurd a folytatás, hamarosan előkerül egy tébolyodott kismama. Története fájdalmasan groteszk: a földön hagyta a csecsemőjét, mert nem volt bútora, és elment ennivalóért, de közben a kutyája megette a gyereket, így most kétségbeesetten szeretne rabolni magának egy másikat. Fura családunk befogadja őt naivan, bár egész lénye zilált, s szemében őrület csillan, de olvashat a bébinek (véletlenül sem mesét), mert mami és papi örül, ha nem kell bébivel törődniük. Aztán mikor a kedves vendég menekülőre fogja gyerekestül, kutyástul, egy busz alá esik, és meghal - szerencsére (?) a bébi megmenekül, ám az esetnek súlyos következményei lesznek idősebb korában. Dadus és papi afférja később bevallódik, a dadus kirúgódik, persze nem emiatt, hanem mert őrült. Egy kósza pillanatra úgy tűnik, hogy talán mégis válhat még papiból és mamiból rendes szülő, a kicsiből pedig, - akinek a nemét még nem döntötték el - normális gyerek. Persze hamar kiderül, hogy nem így van.
Következő jelenet néhány évvel később, egy játszótér padján. Anyukák beszélgetnek, míg gyermekeik játszanak, és kiderül, hogy bébiből végül kislány lett, a neve Daisy, hobbija a buszok elé ugrálás és a szennyes alatt fekvés. Gyakran elalszik spontán, vagy legalábbis úgy tesz, mintha, aztán mikor mami megfenyegeti, hogy rátapos, gyorsabban fut, mint azt valaha képzelte volna az ember. A többi anyuka elméjében halványan feldereng a gondolat, hogy talán tenni kellene valamit, aztán elvetik, hiszen ha túl soká koncentrálnak egy dologra, megfájdul a fejük.
Daisynek van egy törődő és aggódó tanára az iskolában, és egy leszbikus hajlamokkal bíró igazgatónője is. A tanár rémülten olvassa fel Daisy dolgozatát, melyben a gyerek gyakorlatilag segítségért könyörög, ám az igazgatónőt túlságosan lefoglalja a titkára, aki férfi, úgyhogy inkább kirúgja az aggódó tanárnőt. Ebből egyenesen következik, hogy Daisyvel nem történik semmi, nem segít neki senki, így tovább éli életét a szennyes alatt.
Tizenhét évesen látjuk viszont az egykori kis bébit, a pszichológusnál. Férfivá érett ezenközben. Igen, Daisy valójában fiú, az is volt mindig, csak szülei tapintatosságból sosem nézték meg a nemi szervét. És mivel inkább lányt akartak, most itt áll egy tizenhét éves kamasz fiú, kék ruhácskában, aminek sután gyűrögeti az alját, és közben szerényen mentegeti a szüleit, mert ők csak jót akartak, ugye. Tíz éven keresztül jár pszichológushoz Daisy, közben rengetegszer megváltoztatja a nevét, szexuális élete irreálisan alakul, mire harminc éves lesz, ezerhétszáznál is több partnere volt, és ebből csak 800 nő. Tizenhárom éven át járja az egyetem első két évét, mert nem tud megírni egy házi dolgozatot Gulliver-ről, az első mondat közepén mindig elakad. Képtelen továbblépni az őt ért borzalmakon, végül már eljut odáig, hogy gyűlöli szüleit azért, amit tettek vele, de fejlődés nem látszik, lelkivilága romokban hever. Végül pszichológusa helyes irányba fordítja, mikor dühében elmondja neki, hogy már régen fel kellett volna dolgoznia a gyerekkorát, és bár ezért a vallomásért Daisy látszólag megneheztel rá, talán mégis ez kellett ahhoz, hogy belássa: új életet kell kezdenie.
Harmincadik születésnapján megkísértik még a múlt szellemei, dadus például meglepetésszerűen előkerül az egyik csomagból. Az ajándék miniszoknya is elég kínosan áll egy harmincéves férfin, ám ez az a pillanat, mikor elhatározásra jut, és bejelenti, hogy megnősül, ugyanis legutóbbi partnere gyereket vár tőle. Egyúttal szembesíti szüleit régi tetteikkel, ám ők nem értik, miben hibáztak, bár valószínűleg ezt nem is várta el tőlük. Apja az üvegbe kapaszkodik, anyja a soha meg nem születő regénye első fejezetébe, és rezignáltan tudomásul veszik, hogy ilyen az élet.
"Csitt kis baba, ne mondd, hogy oá, mert a mami ad egy...pudlikutyát" - énekli kisfiának Daisy, aki időközben Alexander lett, és apa. Látszólag talán képes lerázni magáról szörnyűséges gyermekkora köteleit, hogy felnevelhesse saját gyermekét, és normális életet élhessen, egy normális családban. A saját családjában.

Groteszk világot fest a darab, de nem is olyan irreálisat. Az a borzalmasan felelőtlen következetlenség, amivel ez a két ember felnevelt egy gyereket, - persze lényegesen kiélezve a hibákra, és felnagyítva - mégis valós probléma lehet. Egyszer ordítottak, másszor dajkálták, akarták, nem akarták, szerették, utálták; végül az anya idegroncs lett, megpróbálta megölni magát is, a gyereket is, az apa koktélozgatása alkoholizmussá cseperedett, persze már az első pillanattól tudni lehetett, hogy nem lesz ez másképp. Ha jól meggondoljuk, itt még a szatirikus és groteszk kifejezések is gyengének bizonyulnak, ez több, mint bármilyen irónia, a jó ízlés határait feszegeti, a történet mégis annyira a mostban él, annyira elvont, hogy már valószerű, annyira eltúlzott, hogy nem lehet rá mást mondani, mint azt, hogy egyszerűen lenyűgöző.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-04-15 22:47:13

Szia Stratos!
Örülök, hogy valaki olyan is olvasta, aki látta a darabot. Én nem délután láttam, hanem késő este, de végülis ennek nincs jelentősége, csak kérdezted, hogy nem együtt láttuk-e.
A kritika sokkal inkább magáról a darabról szól, ezért nem is szerepel benne a színészi játék, ami egyébként valóban fantasztikus volt, nekem is nagyon tetszett. Lehet, hogy írhattam volna róla, de valahogy úgy éreztem, az megtörné az írás egységét, nem fért volna bele a cikk stílusába. De értem az elfogultságodat:) Mégegyszer köszönöm a véleményedet!
Üdv: banyamacs
Alkotó
Stratos
Regisztrált:
2007-03-26
Összes értékelés:
53
Időpont: 2007-04-06 00:54:47

Szióka!
Lehet, hogy együtt láttuk a darabot a Millenárison?
Én egy rövid sms-t kaptam egy volt stúdiós társamtól (aki, mint kiderült a darabban az apukát játszotta), és mivel az utolsó pillanatban estem be az ajtón, azt se tudtam, hogy hova és milyen műre érkezem azon a délutánon...
De nagyon jót szórakoztam ezen a mellbevágó "igaz" szatírán, aminek tartalmát végül is remekül összefoglaltad.
Csak nem derül ki az írásodból, hogy az író darabjáról, vagy magáról az előadásról írod a "kritikát". Igaz, a szereplők játékát meg se említed, tehát "csak úgy", a darab mondanivalója ragadhatott meg Téged...
Az én megítélésem nagyon szubjektív, mivel a rég nem látott ismerősöm játszott a darabban, ráadásul, egy (azaz több!) olyan neves művésznővel, aki szintén a szívem csücske, de már nagyon rég óta nem láttam Ő(ket)t sem (s nem is hallottam róluk), így nagyon örültem, hogy élvezhettem a játékukat!
A művet magát, nem tudtam máig sem besorolni magamban, s azt se, hogy melyik belső polcomra helyezzem el...
Marad a szimpla öröm. És köszönöm, hogy újra felidézted ezt!
Azért, ha ez az írás kritika akar lenni (és nem szimpla darab ismertető), valami megfogalmazhatatlan hiányérzetem még mintha maradt volna ezzel kapcsolatban...
Üdv!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-02-13 01:13:43

Köszönöm, Mishu! A darabot a Jövő Házában láttam, sajnos azt nem tudom, hogy megy-e még. Ha igen, mindenképp ajánlom! Üdv!
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2007-02-08 00:23:25

A te írásod is egyszerűen lenyűgöző! Kedvet kaptam, hogy megnézzem ezt a történetet. Igazán érdekes lehet. sokat lehet belőle tanulni.
Gratula az írásodhoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék II. címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Őszi kép címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) ahogy című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Várom a szép tavaszt. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fegyverszünet címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Talán ma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)