Elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk, több nem lesz nekünk,
elhagyjuk az iskolánk kapuját,
így fut tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint vonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj,
poggyászunk a megszerzett ismeret,
e tudással fogunk élni már.

Mi búcsúzunk, s osztályunk küszöbét
nem lépjük át mint diák soha,
és nem fogunk együtt lenni újra,
nekünk véget ért az iskola.

Emlékeink halványodnak majdan,
mint ablakra finom pára száll,
az iskolánk kapuján kilépve
saját sorsunk lesz az új tanár.

Búcsúzunk, mint vonat állomástól,
távolodunk, fényes síneken,
gyertek velem egy áldomást inni,
könnyítsünk a fájó szíveken!

Poharaink emeljük jövőnkre,
s ne feledjük egymást el soha!
Csillag, mely majd utunkat mutatja,
s iránytűnk a régi iskola!