HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1816

Írás összesen: 45137

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2017-05-25

Dobd a kukába!

Erzsike nem volt sem szép, sem okos, sem gazdag, de már fiatal se, csak egy átlagos falusi asszony. Az érettségin is csak éppen hogy átment a matek miatt. Olvasni szeretett, a verseket mindig jobban kedvelte a számoknál. Ám erre már nem maradt ideje, mikor férjhez ment, a munkahely után várta a kert, az állatok, a háztartás, az ura és a gyerekek. Minden percét és az összes energiáját mások vették igénybe, magára nem gondolhatott.
De egyszer ennek is vége lett. A gyerekek felnőttek, elköltöztek, a férje is váratlanul átment a másik világba, ő pedig csak üldögélt egyedül, és nem tudta, mit kezdjen az idejével.
Váratlanul jöttek az első sorok, mintha súgta volna valaki ott belül az agyában. Aztán követte a többi is. Néha foszlányok, néha mondatok, néha hosszabb gondolatok, le kellett őket írni, hogy szabaduljon tőlük. Lassan tele lett velük a kockás füzet. Mint a csöpögő csap, mely a kezdeti ritka, lassú cseppjei után egyre szaporábban csurran, míg végül eláztat maga körül mindent, úgy ömlöttek belőle az eddig elzárt, felgyülemlett gondolatok.
Lebegő, színes léggömbnek érezte magát tőlük. Hasonlított ahhoz, mint amikor megszületésük után a gyerekeit tartotta a karjaiban. Istennek érezte magát, aki teremteni képes.
- Nahát, Erzsi! Te ilyet is tudsz? - Csodálkozott rá egyik versére a szomszédasszonya. - Küldd be az újságnak, hátha megjelentetik!
Párás lett a szeme, amikor nyomtatásban látta. Biztatást adott neki a többihez. Amikor csak tehette, írt az emlékeiről, az érzéseiről, bánatáról, öröméről, mindenről, ami csak eszébe jutott. Élvezte, hogy végre elmondhatja, amit gondol, hiszen eddig senki se volt rá kíváncsi.
A helyi Hírmondóban egyre többször olvashatták az emberek Nagyné Táskás Erzsébet rímes remekeit. Néha felkérték, írjon a jeles eseményekre, szavalja el az ünnepségeken, és ő készségesen teljesítette. Híresség lett a falujában.
Boldoggá tette, és ezerszer is hálát mondott teremtőjének a képességéért. Ajándéknak tekintette, hiszen sok év után ettől látta értelmét az életének. Azt hitte, másoknak is annyi örömet adnak a szavak, mint neki.
- Sokat képzel magáról ez a Bözse, pedig nem egy Petőfi - hallotta meg véletlenül a kendőzetlen véleményt.
Irigyek - hessegette el magától a rossz érzést. Nem lett ő másmilyen, ugyanúgy végzi a dolgát, mint régen. Rosszat se tesz vele senkinek, akkor hát mért bántják?
- Hé, Szatyor Böske! - Régi szerelme állt a kocsma ajtajában néhány férfi társaságában. Vigyorogtak. Látszott rajtuk, hogy pár pohár bátorítót már magukba öntöttek.
- Gyere, bújj be az ágyamba! Olyan élményt adok neked, amit el se tudsz képzelni! Még firkálhatsz is róla holmi versikéket!
Pillanatra megtorpant, mint akit megütöttek. Aztán lehajtotta a fejét, hogy elrejtse vörösödő arcát, előbuggyanó keserű könnyeit. Megalázottan tovább sietett. Otthon jól kisírta magát, és örökre eltemette a titkos reményét, hogy talán még egyszer párra talál a falujában. Megértette, hogyan vélekednek róla az itteni férfiak. Neki ugyan nem kellene egy ilyen műveletlen szamár se!
Másnap megállította az utcán az iskola fiatal tanára, aki a templom kántora is volt.
- Erzsi néni, ráér szombaton? Alapítunk egy klubot azoknak, akik szeretik az irodalmat. Eljön?
Hogyne ment volna! Talán majd nem érzi annyira árvának magát a hozzá hasonlóak között!
Járt szorgalmasan a találkozásokra. Élvezte, hogy őrá is figyelnek, hallgatta a többieket, ötleteket, ihletet kapott tőlük. Egy év múlva annyi írása gyűlt össze, hogy már az önálló kötetének megjelentetésén gondolkodott.
Akkor történt, hogy egy igazi költőt láttak vendégül. A Nagy Ember leereszkedő jóindulattal fogadta a zsenge próbálkozásaikat, és óvatosan fogalmazva diplomatikus véleményeket mondott. Bólogattak rá, de igazából ennél többre voltak kíváncsiak. Tovább kérdezgették, beszélgettek, belemelegedtek, és a Költő Úr kérésükre részletes elemzésekbe fogott.
Hallgatta őt Erzsébet asszony. Itta a szavait, mint a szentírást. Érdeklődve, kíváncsian, igazi tanulni vágyástól fűtötten, de később egyre jobban kellett a mosolyt erőltetnie. Végül már a feje is fájt, zsongott a sok okosságtól. Rímképlet, ritmus, ragrímek, rímpárok, nőrímek, hímrímek, meg a többi, ha tanult is róla valaha az iskolában, már rég elfelejtette. Mikor a legjobbnak hitt verséről azt hallotta, hogy itt sem jó, ott sem jó, már úgy érezte, feladja.
- Mit lehet tenni? Hogyan javítsam ki?
- Sehogy. Van az úgy, hogy nem lehet. Dobja a kukába!
Udvariasan köszönte a kritikát, de belül megsemmisült.
Teltek a napok, és a vélemény lavinaként nőtt benne, hízott, míg végül betemette. A többi gyengébbről vajon mit mondhatott volna? Ennél rosszabbat már semmiképp! Bármibe kezdett ez után, kételkedni kezdett önmagában. Ha összehozott egy versszakot, a fejében a hang mindig megszólalt: "Dobd a kukába!"
Rájött, mennyire tudatlanul, hályogkovács módjára fogott olyasmibe, amihez nem ért. Amit eddig létrehozott, semmi volt, értéktelen vacak csupán. Hogyan is vélhette róluk, hogy jók? De akkor az újságban miért kapott helyet a rossz írása? Mindenki becsapta, aki elhitette vele, hogy olyat tud, ami mások figyelmére méltó.
A keserű ízt a szájából nem tudta kimosni. Amire eddig büszke volt, most az miatt szégyenkezett.
Teltek a hónapok toll és papír nélkül. Élte a falusiak monoton, unalmas, hétköznapi életét, szigorúan csak a hasznos dolgokra koncentrált.
Egyre fáradtabban vonszolta magát. Már nyolckor aludt, másnap mégis nehezen ment az ébredés. Elveszett az élete édessége, megszűnt az öröme, csak a kötelesség maradt. Kezdte azon kapni magát, hogy butul, elfelejt dolgokat, ha beszélnek hozzá, nem fogja fel, mit akarnak tőle. Igazából nem is érdekelte, ami körülötte történt. Rosszul érezte magát a világban.
Éjjelente egyre többet álmodott. Élénk, színes álmokat látott, kerek egész, izgalmas történeteket, filmszerűen részletes jeleneteket. Aztán megjelent előtte egy nagy könyv. Valahogyan tudta, hogy az ő könyve. Kinyitotta, és olvasott belőle. Reggelre elfelejtette.
Kétségbeesetten próbált valamit megjegyezni, mert a legtökéletesebb versek voltak, amit valaha megírtak. Először csak néhány mondat vésődött a memóriájába, aztán egyre több, míg végül szabadulni sem tudott a szavaktól. Kísértették, üldözték, kényszerítették, hogy vesse papírra őket.
Megadta magát a belső késztetésnek. Már nem érdekelte, hogy jó-e vagy rossz, amit leír, és hogy arról mi a tanult emberek véleménye. Nem irodalmi alkotást akart, csak megszabadulni a benne tolongó szógomolytól. Mert feszítette nagyon, annyira, hogy majd szétrobbant az agya a néma beszédtől. Megkönnyebbülést akart, az elhallgattatott lelkének korlátozó gátjait akarta félresöpörni.
Ebben soha többé senki nem tudja megakadályozni! Már tudta, mit dob a kukába.
Elővette az új füzetet, és mosolyogva írni kezdett. A majdnem beszáradt toll akadozva szántani kezdte a papírt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-08-09 15:34:33

válasz KMária (2017-08-02 16:13:08) üzenetére
Kedves Mara!
Te is tudod: aki dudás akar lenni...
Saját magunkon átlépni a legnehezebb, és a megfelelési kényszer is keményen belénk lett nevelve a szülői háznak és az oktatásügynek hála.
Nem lehet másként írni, csak a magunk örömére. :)
Nagyon örülök, hogy elolvastad! :)
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2017-07-16
Összes értékelés:
41
Időpont: 2017-08-02 16:13:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Minden hitevesztett embernek ajánlom, olvassa el. mert amikor áttudunk lépni saját akadályainkon, mint pl: a megfelelési kényszer, akkor öröm lesz az írás.
Azt gondolom, Te már megtetted :) ...és kösz a segítséget :)
ölellek,
mara
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-07-17 11:52:23

válasz Fügefa (2017-07-17 00:21:47) üzenetére
Kedves Fügefa!
Chagall kedvencem, egy expresszív, szürreális világot nem is lehet klasszikus arányokkal festeni. Erre mondom , hogy a mondanivalóhoz kell megválasztani a kifejező eszközöket. Az íráshoz nem értek ennyire, de itt sem lehet ez sokkal másképp.
A másik, hogy az amatőr alkotások néha több értéket hordoznak, mint a "hivatásos" alkotóké. Az elismertség sok minden máson múlik.
A szív pedig talán a legfontosabb dolog!
Örülök neked, köszönöm a gondolataidat!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2017-06-30
Összes értékelés:
22
Időpont: 2017-07-17 00:21:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Anyám festő ismerőse, aki rendkívül fontosnak tartotta a klasszikus arányokat, azt mondta Shagallról,
hogy nem tud festeni. Ettől kezdve nem látok különbséget a naiv művészek és a művészek között. Talán csak annyit, hogy jó néhány magát művészként elfogadtató személyiségnek nincs szive.

Üdv.
Fügefa
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-06-05 15:49:15

válasz Németh István (2017-06-03 13:39:06) üzenetére
Igen! értjük egymást! :)
Köszönöm, István!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
191
Időpont: 2017-06-03 13:39:06

válasz Ylen Morisot (2017-05-31 17:12:33) üzenetére
Szia Ylen!

Erzsike pont olyan ember, mint az itt, az oldalon lévők. Szeret írni, szereti elmondani, másokkal megosztani a gondolatait. És ettől jól érzi magát. Sok embernek, mindenkinek vannak hasonló dolgai. Szeret főzni, szeret sportolni, bármit csinálni, csak az öröm kedvéért. Nem világszínvonalon? És? Attól ő még boldog.

Nagyon igaz, amit a hozzászólásodban írsz: "A szakma más. Az nem itt van". De nem is ez itt a lényeg. Hanem az alkotás, az ebből adódó boldogság érzése.

Üdv: István
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-06-01 20:05:26

válasz T. Pandur Judit (2017-05-31 19:22:47) üzenetére
Kedves Judit!
Tökéletesen egyetértek minden szavaddal! Ezt így gondolom én is.
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy róla!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4461
Időpont: 2017-05-31 19:22:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Nagyon jól megírt történet! Minden szó, minden gondolat, minden rezdülés a helyén van benne. Teljesen át lehet élni, azonosulni lehet vele. Egy élmény volt elolvasni!
Gratulálok!
Az én véleményem az alkotásod által - és a többi hozzászóló által - felvetett témában az, hogy minél többet csinál valaki valamit, annál jobb lesz benne. A gyakorlat teszi a mestert - szól a közmondás.
Az, hogy mennyire lesz mester végül, annak a megítélése mindig szubjektív.
Ahhoz, hogy valaki sikeres író legyen, mindig ketten kellenek - aki megírja, és aki elolvassa, az író csak elkezdheti a történetet, az az olvasóban fog életre kelni, befejeződni.

Judit
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-31 17:52:15

válasz túlparti (2017-05-31 00:39:22) üzenetére
Szia Túlparti!
Nincs ezzel semmi baj, ez is hozzá tartozik.
De mint egy festő ismerősöm mondta: "A szabályokat azért kell ismerni, hogy tudjuk, mit nem tartunk be." :) (Remek művész volt!)
Na meg új táncot is csak az tud kitalálni, aki ismeri a tánclépéseket! :)
Köszönöm neked, hogy olvastad!
Üdv:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-31 17:48:15

válasz Klára (2017-05-30 10:59:53) üzenetére
Kedves Klári!
A legelső, amivel szembesítik az írásait megmutató amatőröket: bölcsész végzettség nélkül, vidékiként, és bizonyos életkor után, főleg nőként, már ne nagyon ábrándozzon senki arról, hogy figyelemre méltó, elismert író vagy költő lehet. Legalábbis nagyon kicsi a valószínűsége.
Akkor mi marad? Írni a magunk örömére, és talán még néhány tucat embernek, akire valamiért hatással lesznek a sorok. De ez is valami!
Az amatőr könnyen marad szerény, tisztában van a korlátaival. A baj azokkal van, akikkel elhitetik, hogy VALAKIK. Az igazán nagyokat ez már nem érdekli. De azok nem is osztogatják olyan könnyen a kritikákat. :)
De tudod, a "kisember" is lehet "nagyember", ha le tudja győzni saját magát! :)
Valami ilyesmi járt a fejemben. De te ezt nagyon is jól értetted, és köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-31 17:33:16

válasz aLéb (2017-05-30 07:49:47) üzenetére
Kedves aLéb!
Megtisztelő a figyelmed, és köszönöm a soraidat! Te egyike vagy azoknak, akiktől tanulok.
Az értékelésednek örültem, a tömörítés, a felesleges sallangoktól mentesség tudatos célom. :)
Az interneten valóban ott van az elmélet, az iskolában is tanultuk, de ez csak egy dolog. A képzőművészetet hosszú ideig próbálgattam, de oda jutottam, hogy nem a szabályok betartásától lesz művészi az alkotás. az csak mankó, ami megkönnyíti a kifejezést, de néha jobb elfelejteni, vagy úgy szabályrendszert alkotni. Bár ez már nem az alapfok.
"hibázni kell, és aztán tanulni belőle" - írod, és ez tetszik! Nagyon igaz! És az írás-ösztönnek mindig győznie kell, nem lehet másképp, ha már egyszer indíttatást kapott valaki!
Köszönöm!
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-31 17:12:33

... Értem jól a vívódásaidat. Mindenki jól akar írni, és mindenki kételkedik, hogy jól ír-e vajon? Aki nem így van, az elmegy a szomszédasszonnyal pletykálkodni, mert a leírás annak túl macerás.
Minél többet ír valaki, minél többet olvas, annál inkább látja, mitől jó, mitől nem. A megvalósulás nem mindig követi az elméleti tudást, ami a fejünkben van, de a szándék ott van. Ez az amatőr művészet.
A szakma más. Az nem itt van (bocsánat, ha valaki megbántódott), ahhoz hosszú az út, és valami született adottság, szokatlan látásmód is kell hozzá.
A dicsérgetéssel, biztatással sincs semmi baj, ez a hely ettől szimpatikus. És lehet nagyon jól a sorok között is olvasni. Ettől még nem fog elszállni senki. de fejlődni biztosan.
Szeretem, és köszönöm a gondolataidat, mert sokat töprengek rajtuk, nekem felér egy kisebb fajta továbbképzéssel! :)
Üdv:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-31 17:00:30

válasz Németh István (2017-05-29 22:33:04) üzenetére
Szia István!
Több gondolatot indítottál el bennem.
Eszembe se jutott, hogy olyat írjak, amiben mindenki magára ismer, nem ez volt a célom. (A "mindenki" azokat az itt lévőket jelenti, akik vállalták, hogy magukra ismertek.) De: még nem találkoztam író emberrel, aki valamikor ne jutott volna el addig a pontig, hogy hogyan tovább, vége vagy lesz folytatás. Ezt a gondolatot akartam kifejteni, és hozzá megalkottam egy típust, a képzetlen, középkorú, vidéki asszonyt.
A beszédkényszer pszichés betegség, a leírás már bizonyos összerendezettséget igényel. Mindenkinek van valami mondanivalója, aki ír, több-kevesebb, vagy értjük, vagy nem. Az írás adhat akkor is örömet, ha valaki többet akar, és lehet kényszer is, mert fűt az ambíció, többet akarok. De öröm nélkül mi értelme?
Nem lehet úgy igazán jót írni, hogy ne legyen egy mögöttes tartalom, amit ki akarsz magadból írni. E nélkül a belső motiváció nélkül halott, rideg, érdektelen szöveg születik, legyen az szakmailag tökéletes.
...
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2017-05-31 00:39:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"nőrímek, hímrímek" + szemét, senki emberek...
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2162
Időpont: 2017-05-30 10:59:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Nagyon szimpatikus ez az Erzsike, akiből kibuggyant az írás iránti szenvedély. Tetszett, hogy nem akart semmi mást, mint hogy leírja a gondolatait, aztán - ha az írásait mások is megismerték - örömöt szerezni vele sokaknak. Nem szállt a fejébe a dicsőség, alázatos, szerény maradt. Nem így a NAGY KÖLTŐ, aki hatalmas sebet ütött rajta megfellebbezhetetlen véleményével.

Örülök, hogy végül Erzsike győzött, győzedelmeskedve saját megalázottságán, levertségén is. :)

Mesteri írás, szívből gratulálok!

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4322
Időpont: 2017-05-30 07:49:47

Ylen, tetszett az írásod, és főképpen azért, mert (nem szakmázom, a prózához (sem) értek :-) ) bennem nagyon szép ívű kerek egész történetté állt össze. Kiemelném, hogy a teljes életutat be tudtad mutatni, és a fő vonalig mindenből csak annyit írtál meg, amennyire szükség volt. A valóban fontos, az írásod témájául szolgáló írói pálya viszontagságait szép logikával, jól vezetett érzelmi ívvel hoztad; így van, aki ír megjár mennyet és poklot, mire rájön; hiszen ÉN vagyok az, amit megírok, nem más. Ugyanakkor a szakmai tudnivalók, azt gondolom, nem elhanyagolhatóak, ha valakit komolyan érdekel, amit művelni akar. Ma, az internet korában nagyon könnyen megteheti, hogy utánaolvas, és biztatok is mindenkit, tegye, mert jobbá válni amiben csak lehet, szép törekvés. Én azt gondolom, hibázni kell, és aztán tanulni belőle. A történeted megkapó, bennem így egész, ahogy van, szép a zárása, és valahol belül örültem, hogy az írás-ösztön győzött :-). Örömmel olvastalak.
aLéb
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
191
Időpont: 2017-05-29 22:33:04

Szia Ylen!

Igen, sokan vannak, sokan vagyunk ugyanígy, mint Erzsike. Minden hozzászólás, észrevétel, megjegyzés ezt igazolja, ezt erősíti.

Igen, sokan vannak, sokan vagyunk ugyanígy, mint Erzsike. De nem mindenki, ez csak az érem egyik oldala! Szűk, kis közösség vagyunk, biztatjuk, dicsérjük egymást: írd ki magadból, jól csinálod!
Igen, írd ki magadból, de biztos, hogy jól csinálod? Egyáltalán kiírni akarsz magadból valamit, vagy írni akarsz? Nem ugyanaz! Főleg, ha jól is akarsz írni. (Persze ha kiírsz valamit, úgy is lehet jól írni!)

"Természetesen van aki magáért az írás öröméért ír, de van aki mást, többet akar.

Egy hasonlat jutott az eszembe. Vannak akik azért beszélnek, mert szeretnek beszélni, és vannak akik azért beszélnek, mert mondani akarnak valamit."

Jó alkotás, jól megírva, sokan magukra ismernek. De csak sokan, nem mindenki, Nem fogysz, nem tudsz, és nem is akarhatsz olyat írni, ahol mindenki magára ismer.

Üdv: István
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:44:38

válasz dodesz (2017-05-29 20:02:47) üzenetére
Drága Dodesz, köszönöm!
Megmosolyogtattál! (A praktikus férfi-mivoltod íratta valószínűleg - meg van bocsájtva!)
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:41:03

válasz eferesz (2017-05-29 08:54:10) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Ami a szívünkből jön, az oda is tér vissza, és közben végigjárja a maga útját. Hogyan is dobhatnánk ebből bármit is a kukába!?
Örültem neked! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:37:27

válasz black eagle (2017-05-29 01:19:45) üzenetére
Kedves Laca!
Milyen szépen írtad ezt az utolsó sorban! Hit és önbecsülés -ezek valóban kulcsszavak. :)
Ahogy Kankalin is írta, az igazi nagyokban alázat van, és ahogy te is, hogy a mesterségében legyen megerősítve, azért tette - ezek nagyon fontosak, engem most ezek erősítenek abban, amit eddig is véltem.
A Petőfi-gondolatot meg különösen köszönöm!
És a figyelmedet, soraidat! :)
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:27:37

válasz F János (2017-05-28 16:23:02) üzenetére
Kedves János!
Milyen jó, hogy nem előbb olvastad a többiekét! :) Örülök minden szavadnak!
Ha az ember kicsinyhitű, ha kicsit is kételkedik saját magában, ha bizonytalan, akkor a kritikát érzelmileg nagyon nehéz feldolgozni. Hiába fogadja el az ész. idő kell a megemésztéséhez.
Az íráskényszer se lehet véletlen, kell okának, értelmének lenni.
Szerintem mi mindannyian azért vagyunk itt, mert valamilyen szinten ez jellemző ránk. :)
Üdvözöllek:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:17:30

válasz Ötvös Németh Edit (2017-05-28 15:21:20) üzenetére
Kedves Edit!
Semmi gond! Ha tudnád, én hányszor tévesztem el a neveket!
Tudod, amikor én is sírok egy történeten, mindig rájövök, hogy magamat siratom, és ettől meg is tisztulok. A romokból felépülni nem könnyű, de magunkat a hajunknál fogva is fel kell tudni rángatni! Csak így lehet továbblépni és élni.
És ha vannak segítőink, még jobb. :)
Köszönöm neked a szavaidat!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:11:04

válasz inyezsevokidli (2017-05-28 14:32:20) üzenetére
Kedves Ildikó!
Égi jel, útmutatás valóban létezik, és mindig, minden a legalkalmasabb időben következik be. Az én "gyógyulásom" is ezzel kezdődik most.
Egy lázadásunk lehet: önmagunk ellen. De amikor rájövünk, hogy valójában tökéletesek vagyunk, már nincs mi ellen lázadni. :)
Nagyon örülök, hogy itt voltál és megírtad! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:06:22

válasz hundido (2017-05-28 05:59:48) üzenetére
Szia Hundido!
Köszönöm! Ezek a segítő angyalkák tényleg kincset érnek!
Biztos, hogy sok ilyen "Erzsike" él, talán mindannyian azok vagyunk-voltunk-leszünk valamikor. Sejtettem, de nagyon tetszik, hogy kicsit mindenki magára ismer, ez bevallom, meg is nyugtat. :)
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1084
Időpont: 2017-05-29 20:02:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

F. János kárán tanulva, csatlakozom az előttem szólókhoz! :)

Szeretettel: dodesz
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-29 20:01:00

válasz Kankalin (2017-05-27 21:19:00) üzenetére
Szia Kankalin!
Megtisztelő, hogy elgondolkodtatott a történetem, és örülök, hogy te sem dobnád ki a "zsengéket". :)
Talán mindenféle művészeti tevékenység "terápiás", gondolhatok Dalira, Van Goghra, de akár József Attilára is. Talán épp ez a lényege mindenféle amatőr művészeti mozgalomnak. Talán csak a módszertanon és egyes emberek ítéletén múlik, hogy mi lesz "irodalmi alkotás". Talán csak az utókoron, nem is annyira a jelenen.
Talán a kritika csak akkor épít, ha annak a nyelvén mondják, akinek szánják, hisz másképp meg sem érti, és nem tud hozzá kapcsolódni. Talán nem is kell a kritika, hisz az önkritika működik, és egy idő múlva, távolabbról rálátva, úgyis ordítanak a hibák.
Boldoggá tettél, és szívből köszönöm a soraidat!
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2290
Időpont: 2017-05-29 08:54:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Így van ez, nem létezik szívkuka.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-05-29 01:19:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Annyi minden átvillámlott rajtam, miközben olvastalak ebben a műben. Leginkább az, hogy az úgynevezett nagy költők ugyebár poeta doctus-ok, ám akik sosem tanulták a költészetet, mint mesterséget, mégis tollat ragadnak valamiért, azok a poeta natus-ok, s egy tehetségből idővel lehet tehetséges tudós költő, de egy pusztán tudósból sosem lesz tehetség. A "költő úr" talán azért igyekszik a pislákoló mécsesbelet inkább elnyomni, mintsem megéleszteni a lelkes amatőrökben, hogy ő a mesterségében ezáltal megerősítve legyen. Pedig neki ismernie kellene Petőfi "A költészet" című versét; a költészet olyan épület, ahová belépni bocskorban, sőt mezítláb is szabad, nemcsak kifényezett cipőben. Minden "Erzsikének" ajánlom a verset hite és önbecsülése megerősítéséhez!

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1000
Időpont: 2017-05-28 16:58:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Ötvös Németh Edit (2017-05-28 15:21:20) üzenetére
Bocsánat..Ylen...voltvalami furcsa.....de rájöttem, hogy Te te vagy.......sorry
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
292
Időpont: 2017-05-28 16:33:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Még egy pár mondat. Elolvastam az írásodat, utána megírtam a hozzászólásomat. Csak ezt követően néztem meg az eddigi értékeléseket, és akkor jöttem rá, hogy kár volt annyit írnom, elég lett volna azt írni, hogy csatlakozom az előttem szólókhoz.

Nagyon tetszett, hogy mennyire egyformán gondolkodunk erről.

Üdvözlettel: János
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
292
Időpont: 2017-05-28 16:23:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Velem ugyan ez történt. Elkezdtem álmodni egy történetet, és mikor már olyan hosszúra nőt, hogy az elejét kezdte kiszorítani a fejemből, akkor döntöttem úgy, hogy leírom, mert akkor nem veszik el. Amikor első regényemet befejeztem, úgy éreztem, hogy kitisztult az agyam. Hónapokig, de lehet, hogy fél évig úgy éreztem, nem fogok újabb könyvet írni. Nincs miről, akkor úgy gondoltam. De aztán jött a második, most meg már a harmadikat írom.
Szerencsére engem nem tör le, ha kritikát kapok, megpróbálok belőle tanulni.
Lényeg az, hogy nagyon jól leírtad, hogy ezt az íráskényszert nem szabad elnyomni, hagyni kell kiáramolni mint a csapból a vizet, ahogy írtad.

Örülök, hogy ismét írsz, üdvözlettel: János
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1000
Időpont: 2017-05-28 15:21:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ildi!
Annyira elvarázsolt az írásod, hogy majdnem elsírtam magam. Sajnáltam Erzsikénket, mindannyiunk Erzsikéjét.... Vagyis mindannyiunkat, akiknek volt hasonlóban részünk......mégis felépítették magukat a romokból..... Szuper írás..pusszantalak szeretettel!
Edit
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1284
Időpont: 2017-05-28 14:32:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen!

Nekem jókor írtad ezt, jókor tetted fel ide, és jókor léptem be az oldalra.
Úgy kellett nekem, mint valami égi jel, vagy útmutatás.
Befejztem félbeszakadt lázadásomat.

Köszönöm.
Szeretettel:
Ildikó
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
935
Időpont: 2017-05-28 05:59:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Hány ilyen Erzsike lehet? Én is magamra ismertem, mert vhogy így kezdődött. Aztán a gondolatok, amik ott dobolnak éjjelente, vagy reggel a fejembe és úgy érzem le kell írni. Nekem van segítő szándékú angyalkám, aki terelget. Nagyon, nagyon tetszett az írásod! szeretettel: hundido
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5852
Időpont: 2017-05-27 21:19:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! :)

Igen jól öntötted szavakba a terápiás írás lényegét. :)
Nagyon megsajnáltam Erzsikét, mert valószínűleg nem Igazi Nagy Költővel találkozott, hiszen nem volt benne egy csöppnyi alázat sem. Ez kiderült a beszélgetésből:
"- Mit lehet tenni? Hogyan javítsam ki?
- Sehogy. Van az úgy, hogy nem lehet. Dobja a kukába!"
Mivel alapból gyűjtögető vagyok, a kukába csak azt dobom, amivel már végképp semmit nem tudok kezdeni. Ezért van az, hogy új házat kellene építeni, hogy elférjen a sok kacat. :)
De hogy egy verset kidobni? Mi lett volna, ha ezt tették volna pl. Arany János első versikéjével?
Egyébként pedig mindent meg lehet javítani, így egy költeményt is. A kritikát fontosnak tartom, de úgy, hogy ne elvegyen, hanem hozzátegyen a már meglévő dolgokhoz.
Örülök, hogy megírtad ezt a többünket érintő problémát. Gondolkodtató a novellád.
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-27 20:21:01

válasz efmatild (2017-05-26 15:40:12) üzenetére
Kedves Matild!
Nagyon örülök, hogy olvastad, és írtál! Köszönöm neked!
Sejtem, hogy ez egy általános jelenség lehet, nem csak az én huppanóm. Lehet, hogy ekkor dől el, hogy lesz-e folytatás, hogy valóban írni kell-e, vagy csak időleges fellángolás volt, és elaludt a tűz.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-27 20:15:31

válasz oroszlán (2017-05-26 15:05:12) üzenetére
Kedves Ica!
Pedig milyen sokszor állunk közel ahhoz, hogy feladjuk! De van belül valami, ami erősebben késztet a folytatásra, mint az abbahagyásra. :)
Köszönöm a szavaidat!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-27 20:11:42

válasz Kőműves Ida (2017-05-26 10:06:21) üzenetére
Drága Ida!
Mit mondjak? Nagyon értesz! :)
Mindannyiunkról szól. Talán törvényszerűen következik be ez a pillanat is, a fejlődés egyik lépcsője.
De tovább kell menni, és milyen jó, hogy ehhez kapunk bátorítást másoktól is!
Ölellek érte!
Ylen
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2017-05-27 20:07:05

válasz Bödön (2017-05-26 08:25:15) üzenetére
Szia Laci!
A mások visszahúzó véleményét kell a kukába dobni. :)
A saját írást bármikor elő lehet venni, át lehet írni. Talán nem is másoknak érdemes írni, hanem saját magunkért.
Én is vagyok úgy, hogy a hangulatomtól függ, mennyire hat rám egy adott mű. Mikor előszedek egy régebben olvasottat, meglepődöm: mintha nem ugyanaz a történet lenne. Egyszerűen átíródik bennem, mert nem ugyanazok a szavak hatnak, és nem ugyanúgy, mint előtte.
És igazad van, nem az emberek száma a fontos, akikhez tetszik.
Köszönöm neked, hogy mindig bátorítasz! :)
Üdv:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
369
Időpont: 2017-05-26 15:40:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Ebben a történetben szépen leírtad az írók, költők lelkivilágát, akik úgy érzik, muszáj írniuk, még akkor is, ha a saját falunépe ezt nem fogadja el, a Nagy Ember megkritizálta. Az írók és költők különböző stílusban írnak, és mindig akad olyan olvasó, aki szavait, gondolatait megérti. Nem szabad feladni soha az írást! :)

Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6395
Időpont: 2017-05-26 15:05:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszett kedves Ylen a történet igazsága!
A tanúlsága, hogy soha ne adjuk fel!
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2017-05-26 10:06:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ylen!

Ha hiszed, ha nem, magamra ismertem, és egyébként is, az az érzésem, hogy ez rólunk szól, mindannyiunkról. Hisz mindenkivel előfordult már bizonyára, hogy megtorpant, kétségei támadtak... aztán jött egy újabb lendület és nem adta fel.
Mit is hordok én itt össze, amikor te ezt olyan remekül megírtad. Csupán annyit tudok hozzátenni: kövessük Erzsike példáját!

Ölellek szeretettel,
Ida
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7459
Időpont: 2017-05-26 08:25:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Ez ám egy tanulságos történet! Megszívlelendő, és vonatkoztatható! Pl. saját magamra. Én is azt érzem néha, mint Erzsike: kukába kéne dobni az egészet, hisz az itteni szűk közönségen kívül, s azon belül is csak néhány ember, senkinek sem kell. Aztán eljutok, ha eljutok oda ahova ő is: ha csak három embernek tetszik, már megérte! Tetszett, mert nagy igazságot mond ki! Üdv: én

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Bal- eset című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Akkor című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Telefon hívás című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Léptékeink című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Akkor című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Holtomiglan holtodiglan című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Úgy hordjalak című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Johann Wolfgang Goethe:Erinnerung című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Bal- eset című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Apeva 1-4. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)