HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45413

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-05-31

Ki nem kézbesített levelek I. rész

Régebben:

Az ősz megborzongott. Utóbbi időkben fázós lett nagyon, esténként próbált bújni nyirkos avartakaró alá, vénembernek jó ez is, gondolta csak, - a ligetbéli padokon szerelmespárok helyett már csak hajléktalanok kuporodtak össze fázós, vacogós rongyaik alatt, hely nem jutott néki már ott sem - úgyis megizzad már minden éjjel, büdös-nyirkossá lett a pizsama, ágynemű, érezte, tudta, hiába is áltatná magát, ez már az öregedés jele, gondolta: jobb lenne már megpihennie, elaludnia, végre. Álmos volt, ingerült, és nagyon fáradt! Meg káromkodott. Pedig, mintha csak tegnap történt volna, hogy bekanyarodott a kisváros főutcájára, most meg lehullt már összes vadgesztenye a fákról, rég elmúlt, hogy apró gyerekkezek hántották, bontották fel a szúrós, méregzöld burkokat. Gondolta magába': semmi értelme maradnia már; csak remélte, köd-barátja, no meg az a néha utálatos Idő, hoz majd hamarosan fagyokat; lelkiismeret-furdalásosan, évről-évre hozott, megfagyott krizantémok, sokáig maradnak meg összes sírokon. Ha meg is haltak már. Mert szerette volna. Kötelességét teljesítette, gyümölcsei megértek, dolgos kezek szedték le őket, kamrák megteltek, tavasz serkentette, nyár érlelte, ő, mosolygott, potyázott, aztán szüretelte le összes mézédes gyümölcsöket, volt csak szemet gyönyörködtető, összes őszi ezer szín a piacokon, ahol járni jó.

***



A vonat megállt azon az állomáson, jó szokása, előírt kötelezettsége szerint. Valójában azon az állomáson napjában csak kétszer állt meg vonat oda, no meg, kétszer visszafelé. Leszálló, csak nagyritkán volt, miképpen felszálló, elutazni szándékozó is. A nagy ritkán leszállók "úgy-amúgy, leginkábban, legáltalábban" csak közbeeső állomásnak vélték a kisvárost, gondolták önmaguk amolyan átutazóknak, csupán; mert a jegyük, sokkal messzebbre szólt. Aztán maradtak itt, és felesleges, felhasználatlan maradt a "retúrjegyük" is, kalauz nem lyukasztotta ki azt a gondosan, előrelátón megvásárolt jegyet már sohasem. Utasok, gondolták, megállnak, kiszállnak csak kicsit, szándékoztak megszakítni az utazás, a zötyögés egyhangúságát; volt abba a kisvárosba kápolna, kopott freskókkal, este harangoztak misére összes napokon; szívesen láttak mindenkit a fogadóban, aki akart, felmehetett akár a világítótoronyig is, ha tüdeje bírta a meredekséget. Tévedtek, ottmaradtak.

***



Leszállt, s nem várta senki sem. Gondolta csak magában: "Nem kapta volna meg a levelem? Kész lehetetlenség! Kértem, várjon! Annyira biztos voltam benne! Megígérte!" Eső zuhogott a mozdony türelmetlen fujtatott, köpte a gőzt, amolyan esőt, ködöt megszégyenítőt, tajtékzott, toporzékolt akart már indulni nagyon. Ő fázósan húzta össze magán a kabátot, próbálta ügyetlen-gyorsan begombolni, hasztalan; ernyőt nem nyithatott, mindkét keze tele volt csomaggal, a csomagok tele mindennel, amit otthonról elhozott, telve összes fontos dolgaival, melyekre - legalábbis úgy gondolta akkor - szüksége lesz majd új életében, meg még egy kalapdoboz. A forgalmistának eszébe se jutott segíteni, fázott ő is nagyon, indította hát gyorsan a vonatot tovább.
"Látom, senki se várta a kisasszonyt, gondolom, elfelejthették. Rendkívül kínos eset. Ha megengedi, nálunk megszállhat, én édesanyámmal élek. Főzhet magának forró teát, látom átfázott nagyon, és ha megéhezett, akad otthon valamilyen szerény harapnivaló is, édesanyám szívesen látja, biztos vagyok ebben. A szolgálatom amúgy is lejárt, ugye megengedi, hogy segítsek? Koszt, kvártély ingyen van minálunk, kérem, ne aggódjon, nem kell fizetnie semmiért. Holnap azután átgondolhatja a dolgokat." Köhécselt, és a poggyász után nyúlt.

***



Azt a lányt éveken keresztül, nagyon sokan keresték. Keresték kétségbeesetten összes szerettei, meg kereste a hatóság is, aki aztán lezárta az aktát. Mert sehol, senki nem találta.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2017-07-28 00:27:04

válasz Fügefa (2017-07-03 08:21:11) üzenetére
szia, majd folytatom, örülök, hogy tetszett, ha kicsit is.
üdv, neked is: túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2017-06-30
Összes értékelés:
22
Időpont: 2017-07-03 08:21:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves tulparti! Hatalmas fantáziád van. Behúz az írásod, muszáj végigolvasni. Szerintem vers értékű, amit írsz. Az is tetszik, hogy laza vagy, olyan az egész, mint az élőbeszéd.

üdv: Fügefa

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) szíved-karod című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Első gyermekem születése 2 című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel A hold nappal címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) szíved-karod című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Várakozás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha egyszer... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) November című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Élet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 42. fejezet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)