HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1875

Írás összesen: 48822

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-15 10:23:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2007-01-31

Kutyavilág

-"Vau! Éhes vagyok ! Borzasztó, hogy ezek a kétlábúak mennyit tudnak heverészni. Én meg éhezem! Pisilni kell! Elkezdem kaparni a szőnyeget, hátha felébrednek. Nyüszögök is egy kicsi, olyankor mindig ellágyulnak. Vaúúúúúúúúúúúúú! Most már nem sokáig bírom. Megnyaljam az arcát?

-Kántor! Helyedre! Maradj már

"Á, mindig ez van ! Helyedre és társai! Nem tudom, mit szólnának, ha nekik is egy egyméterszer egyméteres lukban kellene feküdniük, közben a hólyagjuk már majd szétdurran.Grrrrrrrrrrr! Kaptok még tíz percet.-Lefekszem és elszunnyadok. Álmomban egy szuka körül legyeskedem, akinek kegyeiért meg kell vetélkednem a szomszéd kutyával. Futok, s közben ugatok, lábaim motollaként járnak. Hirtelen koppanást hallok, szemeim még csukva, de az orrom már érzi az idegent.- Vaú, vaú! Ki az és mit akar? Vigyázz ez az én házam! Távozz!- Na tessék, még ez a zavaró hang is. Hangos, nagyon hangos. Most mi van? Erre az izére felkelsz? Hogy vesznél meg! Ki az? Nem tetszik a szaga! Mit dörmög az orra alatt? Mi ez már megint? Ez jó! Ez után nemsoká le szoktunk menni, sétálni. Azt hiszem ezt a bigyót kávénak mondják a kétlábúak. Csóválom a farkam, hátha meggyorsítom a dolgokat."

-Jaj, ne Kántor! Jól van, mindjárt megyünk, na!

-"Menjünk már, menjünk már! Menjünk lábon, ne azzal az izével, mert felfordul a gyomrom, nem szeretném, ha kijönne belőlem az esti Chappim. Jaj azt muszáj ? Az úgy szorít! Én futkosni szeretnék!"

-Ülj!

-"Jól van már, így most jó neked? Állandóan ülj, feküdj, s ha szerencsém van, megúszom a felém repülő kétlábú cipővel. Nem úsztam meg ezt a bőrláncot. Na ne! Mondtam, hogy lábon menjünk."

-Kántor, elég!

-"Oké, oké, nyertél!- Alapvetően bírom ezt a fickót, de ha nagy leszek, akkor móresre tanítom. Megjött a gyomormozgató, még az a szerencse, hogy nem sokáig, tart, míg leér. Gyere, már te féleszű! Ne rángass! Hol egy talpalatnyi beton, hol egy fa? -Háhhhhhh, ez jól esik!!!! Itt járt ez a ó kis szuka, formás popójának illata körbelengi a terepet .Na mi van, nem engedsz el? Azért! Igen itt járt! (szimat, szimat) Juhééé, galambok! Jól megkergetem őket, repüljetek, repüljetek! Ez az, ez az! Mennyi érdekes illat. Most jól kifutom magam, mert ahogy ezeket ismerem, megint itthon hagynak egyedül."

-Kántor! (fütty!)

-"Ennyi volt? Ezt nem mondod komolyan! Csak nem fáradttál el? Többet kéne neked is futnod, akkor nem lennél ilyen puhány! Még nem! Kakilni kell! Itt jó lesz. Elrejtem! Ááááááááá! Nem jön, nem jön. Na? Most sikerült!"

-Kántor!

-"Jó, megyek, de legközelebb, majd kirángatlak onnan én is? Mi ez a szag? Hé, ki vagy? Ez az én játszóterem!"

-"Mit mondtál, bolhafészek?"

-"A mi játszóterünk!"

-"Helyes!"

-Kántor! Hozzám!

-"Ez a gazdám! Mennem kell! Szevasz!"

-"Szia tökmag!"

-"Várd csak meg, míg felnövök, vérengzésem áldozata leszel
te is! Na itt vagyok hű kétlábúm, mit akarsz?"

-Megyünk! Csak azt tudnám miért kell rád várnom minden reggel fél órát?

-"Miért, miért? Csak!- Na megint jön ez a tortúra: bőrizé, gyomormozgató, stb., stb., stb.Itthon vagyunk, fáradj, be kérlek!Kaja?

-Adnál kutyánk enni? Nekem még meg kell borotválkoznom!

-Persze! Szárazat?

-Nem adj neki légy szíves az új nyulas kajából.

-Oké!

-"Na, mi van? Most adtok ennem, vagy nem?"

-Itt van tessék! Kicserélem a vized is. Na menj már arrébb.

-"Juhéjj, kaja!!!!!!! Ez valami új? a szaga jó! Csak ennyit
kapok? Hiába a kutya érje be annyival, mennyit kap.

-Meddig vagy még a fürdőben? Még meg kell csinálnom a sminkem!

-Jöhetsz már!

Eltelik tíz perc és már felöltözve állak az ajtóban.

-Jó legyél Kántor, sietünk!

-"Feltettem volna az összes elásott csontomat arra, hogy ma is elmennek! Nyertem volna!

Az ajtó bezárult, a lakás most már csak Kántoré.

-"Na megeszem, mit nekem szántak, aztán kitalálom, mit is kezdhetnék magammal."

Hangos csámcsogások közepette, mintegy két perc múlva már üres a tál. Istenem, mint, h két hete nem evett volna.

-"Nem volt rossz!- megnyalja a száját, majd nyújtózik egyet. Körbenéz, majd nekiveselkedik keresni egy eldugodt helyet, mely kíválóan alkamas alvásra. - " Azt hiszem az ágy megteszi, csak átrendezem egy kicsit.

Kaparászni kezd, persze az ágynemű már rég "földnemű". Fészkelődik még egy sort, párnának megteszi a gazdi pizsomája is.

-"Jó éjt"- két perc múlva már szuszog is.

Álmában ismét a "hős" kutyát játsza, ki megmenti szíve választotját. Nyűszit, forgolódik, hangosan morog, és teli nyálazza az éjjeli ruhát.

- "Mi ez a hang? Ez a gyomormozgató. Megnézem ki az!! Ú de nem jó a szaga! Menj el innen! Hallod? - azzal a lendülettel már az ajtónál is van. Őrült módon ugat és morog. Csörren valami, majd egy másodperc múlva leesik valami a földre. A postás volt az. Levél a gazdiknak.Tovább ugat, morog. Megszimatolja, majd továbbáll.- "Ne érezzelek meg itt többé! Jól felkeltett, grrr. Na most mit csináljak? Körbejárom a lakást, néha nem árt!

Minden apró zugba benéz, beszagol, sehol egy értelmes játszásra alkalmas dolog.

-"Na akkor futok egy kicsit. - Föl-alá futkos a lakásban, nem néz semerre, csak rohangál. Fel az ágyra, le az ágyról. Hihetlen kuplerájt hagyva maga után. De őt ez most nem érdekli. Hirtelen megáll. Kitalálta legújabb játékát. - "Ott van az a nagy micsoda, most móresre tanítom!

A nagy micsoda a lány születésnapi ajándéka, egy plüssmackó, mely kétszer akkora, mint Kántor.

- " Hé öreg! Emlékszel rám? Nemrég találkoztunk a füvön. Akkor Te azt mondtad, hogy nem az enyém a játszótér. Hibáztál, ugye tudod? - Nekilódul, és a földre viszi ellenfelét. Marcangolja, harapja áldozatát, mely a "meghökkenéstől" szólni sem tud. Darabokra szedi, majd örömmel nyugtázza, most már övé a tér.

Ha látnád a szobát akér egy csatatér. Mindenhol Medve Úr darabjai, letúrt ágynemű. Ezért nem fogják megdicsérni?
Dolgavégeztével ismét nyugodni tér. Az előszobában ágyaz meg magának, nyugodtan szuszog, mígnem ismét zajok zavarják meg álmát.

-"Ezt nem hiszem el! Ki az már megint?"- kérdi álmosan

A folyosón csoszogás, majd ajtócsapódás. Katika, a szomszédban lakó idős néni viszi ki a szemetet. Nehézkesen megy, mióta egy kutya megharapta, s lábát megannyi öltéssel varták össze, lassan gyógyul. Előtte sem, de azóta méginkább nem szereti a kutyákat. Nem múlik el úgy hét, hogy legalűbb egyszer ne szólna a lányéknak, hogy csináljanak valamit evvel a "döggel", mert ez már tarthatalan. Állandóan ugat, vonyít és pihenni sem lehet tőle. Kántor nem rest tág pofával ugatni, Kati nénire a szívbaj jön.

-"Menj már innen, ide úgysem jössz be!, nem érted? Ne csapkodj! A díjnyertes apám emlékére mondom nem viccelek!


Kati néni visszacsoszog a lakásához, de mielött becsukná ajtaját, még egy jókorát csap a lányék ajtajára is, majd körbenéz nem látta-e valaki.
Ez a cselekedete Kántort mégjobban izgalomba hozza, tébolyulttan nekiront az ajtónak, torkaszakadtából ugat.

-"Na majd meglátod, megjegyeztem a szagod, legközelebb megkapod mi jár!"- dühög még egy pár percet. majd lekusshad az ajtöhoz közel, hogy még véletlenül se tudjon senki bejönni

Elnyomja az álom (találó az a mondás, hogy lusta kutya- az író). Leegközelebb arra ébred, hogy iszonyatosan kell pisilnie.

-"Na ezt már nem bírom ki! De bírnom kell! - nyüszögve járja be a lakást. - "tenem mikor jönnek már haza? Még tíz percig bírom.


Csak nem jönnek. Nem nyílik az ajtó, nem jön a megváltás.

-"Nincs mese, keresnem kell egy olyan helyet, hova elrejthetem. Amellett az ágy mellett jó lesz, oda úgyis csak este mennek be. "- Könnyít magán, majd kimegy a táljához és el kell fogadni, üres.

Nyílik az ajtó.

-" Elébük megyek, azt szeretik!"
-Kántor, hol vagy?
-"Itt vagyok, jajj de jó, hogy megjöttetek!"
-Jó kutya voltál?
-"És te jó négylábú? Mit hoztatok a szatyorban? Hadd lássam. - azzal beleveti magát a füles tasakba.
-Hé, nem mész onnan? Fújj! Nem szabad!! Nem mész?!!
-"Oké, oké! De valamit csak kapok, mielőtt lemegyünk!
-KÁNTORRRR!!!!!!!!!- zeng az egész lakás, a fiú jön tajtékozva
-Mi történt?- kérdi a lány?
-Hogy mi? Gyere nézzd meg!

Bemennek a szobába, majd egyik ámulatból, a másikba esnek!

-Ez kellett nekünk Vica? Gyere ide Kántor!!!!

A kutya fülét- farkát behúzva menekül, de nem tud. A fiú megragadja majd az orrát beleveri a pisibe, a széttépett plüssállat "hamvaiba", majd a pórázzal ad nyomatékot nemtetszésének!

-Mit csináltál? Rossz kutya! Megmondtam már neked ezerszer, nem?
-"Megmondtad persze! Én is megmondtam, ha mégegyszer bántasz széttéplak, nem?"


Sietve ráadja a pórázt leviszi sétálni, majd ad neki vacsorát. A kutyának egész este egy "szava" sem volt. Minden elcsendesült......Várták a következő reggelt, gyomormozgatostúl, kávéstól..........Vaúúúúúú


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-21 14:44:54

Nekem is tetszett az ötletes írásod. Nálunk régen volt kutya, akkor még kertes házban laktunk, és én kb. 60-100 cm közötti voltam...és Csibész lerángatta a szárítókötélről a pelenkáimat, amit édesanyának így újra kellett főzni.
Sokszor ele sem gondolunk abba, hogy egy állat is érző lény...jó hogy így felhívod erre is a figyelmet!
Azzal pedig egyetértek hogy a kutya az udvarra való, nem a szobába..én sem bírom a bezártságot, pedig nem vagyok klausztrofóbiás...
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
444
Időpont: 2009-01-05 20:54:37

Nekem három kutyám van, életvidám, udvari állatok. Sok-sok történet szereplői. lehet, hogy egyszer meginterjúvolom őket, talán még Kántort is bemutatom nekik.:)))Tetszik az írásod!
Üdv.Károly
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2008-11-22 14:50:45

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Tényleg aranyos a történet. Néha én is kíváncsi lennék rá,h. a kutyám mit gondol rólam. :)
Alkotó
virágének
Regisztrált:
2007-08-15
Összes értékelés:
480
Időpont: 2008-03-06 12:11:40

Sajnos, ez a szobában tartott kutyák sorsa! Ha én lennék helyében semmi se maradna rágatlana házban. A szabadságot elvenni nemcsak embertől, de állattól is bűn. Élethű a meséd!
Üdvözlettel, Katalin
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-02-27 15:54:48

Kedves Zsolt!
Remekül szórakoztam írásodon:) Eszembe juttatta egy régi ötletemet, hogy könyvet kéne írni Egy kutya naplója címmel. Legkisebb fiam tavayelőtt kapott egy kis törpe pincsert (kertes házban lakunk), és kölyökként nagyon muris dolgokat művelt! Egyszer úgyis megírom! Köszi, hogy olvashattalak:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-02-21 17:03:16


Nagyon szuper!

/ Minden mást elmondtak már előttem, a váleményem csak
ennyi./
Örülök, hogy olvastalak ismét.
Alkotó
Lantos Tímea
Regisztrált:
2008-01-05
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-02-13 22:11:38

Ez nagyon tetszett!!! Tetszett, ahogyan fogalmaztál, egy pillanatra négylábúnak éreztem magam...Tehát írásoddal elérted amit akartál... Tényleg figyelnünk kellene az állatkra is. Gratulálok!!!
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2007-08-01 00:07:40

A kutya fáját, jó kis belehelyezkedés! :) Eddig is állatkínzásnak tartottam a kutyatartást panelban, most meg végképp kutyául érzem magam, ha belegondolok.
Ötletes!
Üdv.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-07-31 17:58:39

Szia!
Ahhoz képest, hogy nem volt még blökid, egészen jól sikerült felvenned a szerepét. A kutyagazdikat meglepné, mi mindenre gondolhat egy állatka, miközben együtt élnek. Ha ezt nem is lehet kideríteni, ez egy jó képet ad rólunk, emberekről, kutya szemmel nézve a dolgokat. Írásodtól kedvet kaptam kutyálkodni kicsit.
:-)))
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2007-02-22 22:49:52

Mindenkinek Köszönöm:))
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
703
Időpont: 2007-02-09 23:29:21

Ez nagyon jó! Eredeti ötlet, hogy a kutya szemszögéből mutatod be a városi blökik sanyarú sorsát. (Hát igen, ezért nincs kutyánk,pedig nagyon bírom őket...)
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2007-02-01 23:37:02

Kini!

Örülök, hogy szórakoztatott:)) Nekem soha nem volt kutyám!:)))
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes értékelés:
297
Időpont: 2007-02-01 12:01:28

Jajj, jót nevettem. Szegény Kántor, milyen élet... Saját kutyádról mintáztad? Aranyos történet!!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Rainer Maria Rilke: Itt halk patak dalol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Riadva című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Maradék országban címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Kisüt a nap, emberek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Riadva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vigyázz magadra Ernő bácsi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ne félj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne félj! című alkotáshoz

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utakon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Áldott állapot című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)