HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2017-06-03

"Nem kell mondanod, hogy szeretsz."

Meghallhattam egy feldolgozást. Minden tiszteletem az "előadóművészé"! De van egy pont, amit nem lenne szabad átlépnie. Olyan érzelmi válságot okozott nekem, amire egyáltalán nem számítottam. Azt hittem, túl vagyok már mindenen, de ez nem igaz! Az élet tartogat még számomra meglepetéseket.
Mikor felcsendült a dal, azonnal felkaptam a fejem. Minden olyan gyorsan történt. Annyi időm még volt, hogy a sarokba hátráljak, és felvegyem a magzatpózt. Rémült, megdöbbent, kiguvadt szemeimet nem vettem le az eszközről, ahonnan a zene szólt. Ajkaim először lebiggyedtek, majd remegni kezdett.
És a dallamok csak jöttek... Magam alá húztam a lábaimat és próbáltam visszafojtani, feltörni készülő sírógörcsömet. Tenyereimmel eltakartam arcomat, szemeimet: Ezt nem tehetik velem! Én ártatlan vagyok!
Az eluralkodó érzelmek elnyomták ellenállásomat. Hisztérikus roham kíséretében, irdatlan erővel tört rám a bőgéssel vegyített kétségbeesés, amivel együtt feltolult bennem a halálvágy is. Mint egy felrobbant atomreaktor, mely éppen beteríteni készült sugaraival a földet, fűt, fát, levegőt. Belőlem is olyan vehemensen távoztak az indulatok.
A refrén ritmusára ordítottam, szűköltem, mint egy veszett állat. Nem tudtam, hogy sírok-e, vagy nevetek.
Átgondoltam eddigi életemet, és azt is, mi az, amit még nem tettem meg. A kérdésen, melyet az Úrhoz intéztem, már túl vagyok. Válasz nincs! Jöhet az én reakcióm! Káoszt láttam magam előtt, vért és ámokfutást!
Akkor ismét megszólalt a refrén... akárcsak egy lassú agonizálás.
Összerándultam. Lüktető gondolataim sikoltoztak a csendért és a nyugalomért. Tenyerembe, melyeket mégsem a fülemre helyeztem, csurgó taknyommal együttesen üvöltöttem bele a világ fájdalmát: Miért halnak el a szép dolgok? Miért mulandó minden?
Ajkaim imát mormoltak, könyörögtek a megváltásért. Csak a békére tudtam gondolni, és a megnyugvásra koncentráltam. Talán örökre...
Összeszedtem magam, felálltam, és a tükörbe néztem. Az a valami nem én voltam, nem is emlékeztetett régi önmagamra. Arcom sápadt volt. Mély szemgödreikben ülő pupilláim földöntúli fényben izzottak. Kihúztam a fiókot, közben egy pillanatra sem vettem le tekintetemet a tükörképemről. Mi történt velem?
A forgótárast a halántékomhoz emeltem. A dal még mindig szólt. Pulzálva, rögeszmésen diktálta, mit kell tennem ahhoz, hogy menekülhessek innen. Rossz ez a hely, már nekem való. Káoszba torkollt az életem. Ezt láttam hát magam előtt? Már csak a vér és az ámokfutás van hátra.
Arcom, szemben velem, torz vigyort tükröz. A dal még mindig szól, de már nem fáj. Célt adott nekem, értelmet, hátralévő életem röpke pillanataira. Már nem háborog a lelkem. Teljesen nyugodt vagyok.
Nem leszek miattad öngyilkos, nem fogsz az őrületbe, sem a halálba hajszolni. Nem tudod, kivel kezdtél...
A pisztolyt elveszem a fejemtől, és új irányzékot veszek. Egyenesen oda, ahonnan a destruktív dallamok érkeznek. Tükörképem vonásai kisimulnak. Már nincs sok hátra.
Azonnali ítéletet szolgáltattam. Én voltam a bíró, az ügyvéd, és a hóhér is egyben.
Csend van. A pisztolylövés statáriálisan vet véget mindennek. Vége a kínnak, a szenvedésnek. Az eszköz darabjai, melyből a mentális lejtőre kényszeríteni akaró zajok áradtak, szanaszét hevernek a földön. A pasas a tükörből, sátáni kacajjal tudatja velem, hogy mégsem nyertem.
A földön fetrengve, ide-oda dobálom magam. Most nevetőgörcsöm van. Erre nincs gyógyszer. Üvöltve tudatom a világgal: Hiába a csend! Sikerült neki! Becsavarodtam!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)