HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2017-06-04

A szivárvány alatt 9/4

Éjfél után fél kettőig dolgoztam a műhelyben. Nagyapától tanultam fafaragást, még gyerekkoromban. Egy szál rózsát faragtam Angelinának. Sokáig tartott, de végül szépre sikeredett, elégedett voltam vele. Ezt adom neki emlékül.
Nagyapa korán lefeküdt, duzzogott, amikor megkérdeztem tőle, melyik variációt választja, mikor akar hazamenni. Azt mondta marad, majd a délutáni busszal megy, ahogy tervezve volt. Nem volt idő nagyapa lelkét ápolgatni, mert el kellett készülnöm a rózsával. Ha figyelembe veszem azt, hogy tegnap éjjel sem aludtam semmit, hát most is jól belenyúltam az éjszakába. Fáradt vagyok, alig állok a lábamon. Miután lezuhanyoztam, azon töprengtem, hogyan fogok felébredni reggel. Éjjel két óra van, s hatkor fel kell kelnem. Mi lesz, ha nem ébredek fel, ha elalszom és elmegy a busz... elmegy Angelina és sohasem látom többé... Ez a gondolat végképp kétségbe ejtett. Volt ott egy öreg vekker. Felhúztam hatra a csörgőt, oda tettem közel a fejemhez, csak egy pokrócot rántottam magamra, s ott a fotelben ülve aludtam. Gondoltam, minél kényelmetlenebb, annál előbb felébredek. Nem szabad elaludnom, semmiképpen.

Iszonyú csörömpölésre riadtam. Annyira meglepett, hogy hirtelen talpra ugrottam, pedig a szememet ki sem tudtam nyitni. Aztán azonnal a földre rogytam, mert kezem, lábam úgy el volt zsibbadva, hogy nem tudott megtartani. Nem értettem az egészet. Csak annyi erőm volt, hogy megragadjam a pokrócot és elvágódjak a kanapén. Szerencsére nagyapa kirohant a hálóból.
- Te tényleg megkergültél? Felvered a házat hajnalok hajnalán. Mi ütött beléd?
Akkor hirtelen kapcsoltam: Angelina! Azonnal talpra ugrottam és elhallgattattam a vekkert. Hálás voltam nagyapa szidalmazásaiért, mert egyébként tán az egész napot átaludtam volna.
Mondtam neki, hogy a cuccaimat beteszem a hátizsákomba, ő meg pakolja a magáét a táskába és vigye haza. Azt mondta, nem ért ő ahhoz, mindig a mama szokta. Össze kapkodtam az ő dolgait is, és belegyűrtem a táskába. Meg lesz a véleménye nagymamának rólam, de nincs időm most ezzel foglalkozni, még ki kell égetnem a betűket, amit a rózsa talapzatába véstem, de már nem láttam a fáradtságtól az éjjel. Felkaptam a rózsát, és a műhelybe rohantam. Bele volt vésve a talapzatba: Emlékül Angelinának! Magor.
Az éjjel sokat gondolkodtam azon, hogy a megismerkedésünk dátumát véssem-e bele, vagy a búcsúét. Az utóbbi mellett döntöttem. Most, miközben kiégettem a betűket, úgy véltem, helyes döntés volt.
Becsomagoltam az ajándékom. Aztán egy papírlapra leírtam a címem, a komáromit, meg a szüleimét, itt a városban. Ugyanúgy a telefonszámokat is, hogy biztosan megtaláljon, elérjen az érkező posta, vagy a hívás. Még beszóltam nagyapának, hogy estére találkozunk, majd felkaptam a hátizsákom és az ajándékom s már futottam is Angelina háza felé.

A csomagok már kinn voltak a nagy kerti asztalon, mellette a járdán a guruló bőrönd. Ennyi pakk, hogyan bírta volna el, akár a buszállomásig, ez a gyenge csontú lány?
Oda adtam az ajándékot. Nem bontotta ki, csak felülről belenézett. Látta a dátumot, megkérdezte, ezt hogyan csináltam.
- Nincs benne semmi ördöngösség, az éjjel faragtam, neked...
- Te?
- Igen, én. Még gyerekkoromban ragadt rám valami, nagyapa sokat faragott és megtanított.
- Nagymama meg virágot kötött, és még te mondod, hogy milyen sokoldalú vagyok, pedig, amit én tudok, az kismiska ehhez... mondd, mit tudsz még?
- Semmit... vagyis igen, tudok főzni...
- Ezt nevezem!... Hát beismerem, hogy lepipáltál... még csak azt mondd meg, mikor aludtál?
- Hát őszintén szólva, nem sokat aludtam...
- Mindenesetre, köszönöm. Gyönyörű a rózsa... és benne van egy átvirrasztott éjszaka. Igazi kincs.
Nagy nehezen még betuszkoltuk a bőröndjébe. Nagyon óvta, vigyázta, nehogy eltörjön. Reméltem, épségben hazajutnak, Ő, és a rózsa.
A csokor még ott pompázott az asztalon. Elköszönt tőle, gyengéden, szeretettel. Misi is ott ugrált az ajtóban álló magas fenyőn. Majd, amikor elindultunk a csomagokkal megpakolva, az asztalról nézett utánunk, két lábon állva, aztán megnyalta a mancsát, és mintha intett volna felénk.
- Nézd, puszit küldött nekem! - kiáltott fel Angelina. - Mintha tudná, hogy nem lát többé.
- Tudja! Az állatok megérzik az ilyesmit.

Már a buszon ültünk, egymás mellett, amikor előkotortam az ingzsebből a papírt, amire a címem és a telefonszámom írtam.
- Kérlek, ezt tedd el! Én is kérem a te címedet.
- Ez már elég, majd megírom a magamét - mondta, miközben összehajtogatta, s mivel nem volt nála táska, a derekán lévő kis övtáskába tette.
Hirtelen magam felé fordítottam az arcát, belenéztem gyönyörű smaragdszínű szemébe, úgy kérdeztem.
- Megígéred?
- Hogyan ígérhetném meg? Azt sem tudhatom, élek-e még, akár holnap...
- Ne... ne mondj ilyeneket, kérlek - rátettem az ujjam bájos ajkaira, s csak néztem varázslatos, hatalmas nagy szemeit, és úgy, de úgy szerettem volna megcsókolni.

Miután elhelyeztük a csomagokat a csomagmegőrzőben, megreggeliztünk, aztán nyakunkba vettük a várost.
Szétnéztünk a belvárosban, megmutattam hol jártam iskolába, általánosba, majd gimnáziumba, de nem olyan nagy város ez, nincs sok látnivaló, megkérdeztem, van-e valami konkrétum, amit látni szeretne.
- Igen. Nekem azt mondták, hogy a csíksomlyói búcsú helyszínét nézzem meg. Állítólag nagyon szép, milyen messze van ide?
- Az tényleg nagyon szép, tetszeni fog neked. Nincs túl messze, de taxival megyünk, s majd gyalog jövünk vissza. Jó lesz?
- Hát persze, csak ne késsem le a vonatot...
- Rengeteg időnk van még addig.
Taxit hívtam. Nem több három kilométernél, de elég lesz visszafelé gyalog jönni, gondoltam.
Megnéztük előbb a Kegytemplomot, majd azt az építményt, amit a mise celebrálására építettek a hegyen. Ám, Angelinát jobban érdekelte itt is a természet, hát körbejártuk a talán százezer embernél is többet befogadó hegyoldalt, megnéztük a csúcson azt a kerek fenyőerdőt, ami szinte a sziklából nőtt ki. El volt ragadtatva, mindent látni szeretett volna. Órákig mászkáltunk a hegyen, a makulátlanul tiszta levegővel nem tudtunk betelni. Amikor az égre néztem, még a szavam is elállt.
- Angelina, nézd! Szivárvány a fejünk felett.
Mindig mindenre kerestem a tudományos magyarázatot, de akkor nem törődtem vele, nem érdekelt honnan a derült kék égen a szivárvány, csak álltunk egymás mellett, és gyönyörködtünk a fejünk felett átívelő szivárványban.
Akkor összeért a kezünk. Az égre néztem, - te akartad, Uram, vagy csak a véletlen? - Fel sem mértem a helyzetem, szinte önálló életre kelt a kezem. Bütykös, kemény férfiujjam átfogta az apró, gyenge kezet, ami engedelmesen a tenyerembe simult. Úgy kellett a tenyérnek a tenyér, mint éhes koldusnak a falat kenyér. Ujjaink egymásba fonódtak, majd újra nyíltak, és újra zártak...
A szivárványt már magunk mögött hagytuk. Sétáltunk vissza a város felé, két oldalt fasor szegélyezte a gyalogutat, susogtak a lombok, cirógatott bennünket a szél, köröttünk madarak csicseregtek, méhek, bogarak dongtak, pillangók röpködtek, virágok szegélyezték utunkat, és mosolyogtak ránk. Ember nem volt a Földön nálam boldogabb.

Folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2017-06-16 19:21:33

válasz T. Pandur Judit (2017-06-15 20:13:11) üzenetére
Kedves Judit!

Látod-látod, milyen jó ilyeneket olvasni, kincseket tár elénk a múltból. Emlékezni jó dolog. :)
Örülök, hogy benned is emlékeket ébresztett. :)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2017-06-15 20:13:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Egy szép, feledhetetlen nap amivel a fiatalok megajándékozzák egymást.
Egészen elérzékenyültem, amíg olvastam. Eszembe jutott nekem is sok minden a fiatal koromból... :)
Ezek a feledhetetlen napok az életünk kincsei, akárhogy is alakulnak később a dolgok.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2017-06-14 21:24:30

válasz Finta Kata (2017-06-14 15:42:22) üzenetére
Drága Kata!

Hát igen, neked Erdély jelenti a gyerekkort, így nosztalgiázhatsz is olvasás közben.
Örülök, hogy történet is megfogott. Köszönöm, és további jó olvasást kívánok!

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2017-06-14 15:42:22

Drága Ida!
Nagyon szépen fogalmazva fonod a szálakat. Olvasmányos soraidat nagyon jó olvasni. Érdekes a történet, egy szép-szerelmes pár ismerkedése... Én Erdélyben töltöttem a középiskolai éveket, Marosvásárhelyen laktunk, drága nagyszüleim és rokonaim az ezeréves Nagy-Magyarország délkeleti csücskében, Páván laktak. Csodálatos kirándulásokban volt részem, mivel minden nyári szünetet is ott töltöttem el, és drága apukám sok gyönyörű helyre elkalauzolt minket.
Novellád nagyon kedves tárgyú és szépen tudod leírni a gondolataidat.
Szeretettel gratulálok: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2017-06-07 17:00:06

válasz efmatild (2017-06-07 13:02:27) üzenetére
Kedves Matild!
Örülök, hogy tetszenek a leírások, meg persze a két fiatal is.
Valóban, a saját kézzel készített ajándéknak van a legnagyobb értéke. Mégis, annyi kész termékre, kacatra költünk hatalmas összegeket, szinte elértéktelenítettük már a saját készítésű ajándékokat. Nagy kár érte.
Örültem, és köszönöm soraid.
Szeretettel,
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2017-06-07 13:02:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Erdély csodálatos, nem személyes tapasztalat, csak képeket láttam és olvastam róla. Ezt a szép hegyvidéket Te élethűen írod le, az olvasó szinte érzi, látja a körülötte lévő természetet. Nagyon tetszik a két művészlélek fiatal találkozása, a lány festeni szeret és tud, a fiú pedig fafaragó is, és sok más egyéb dologban ügyeskedik. A saját kézzel készített ajándéknál nincs is szebb! Látom, fenn van már a következő rész, megyek olvasni.
Örömmel olvastam ezt a részt is!

Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2017-06-06 09:23:33

válasz Ylen Morisot (2017-06-05 16:34:16) üzenetére
Drága Ylen!

Ha akartam volna, bizonyára nem sikerült volna az időzítés. Ez véletlen volt, magam is csodálkoztam rajta, amikor hallottam, hogy most van a csíksomlyói búcsú. Nem nagyon szoktam számontartani az ilyesmit. Talán most megjegyzem, hogy Pünkösd és a búcsú egybeesik. Ez nekem is érdekes volt, mivel még sosem jártam ott. Neked viszont, volt szerencséd ott járni. Örülök, hogy tetszett a fafaragás. Köszönöm.

Ölellek szeretettel,
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1751
Időpont: 2017-06-05 16:34:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Kiváló érzékkel időzítetted Pünkösd ünnepére a csíksomlyói búcsú helyszínének bemutatását. :)
Csodálatos hely, van ott valami varázslat! (Festettem ott, a kép nem tudom, kihez került Szentegyházán, a közeli kisvárosban.) És épp ott a szivárvány! A Csíksomlyói Szűz Mária teljesíti az emberek kívánságait. :)
A fafaragásért dupla ölelés, annyira tetszett!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2017-06-05 11:10:37

válasz oroszlán (2017-06-04 11:00:08) üzenetére

Valóban, szép vidék. Varázsa van.
A továbbiakban majd kiderül, drága Ica. Köszönöm, hogy figyelsz rám.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6550
Időpont: 2017-06-04 11:00:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Erdélyben jártam kérszer is. Csodálatos hangulata van, átjárja a testet és a lelket egyaránt.
Látom, lesz folytatása ennek a szép szerelemnek.
Szeretettel gratulálok: Ica

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)