A kikötő csendes, kihalt,
minden hajó vízre szállt.
Csak egy teknő ül a parton,
bele kéne ülni már.

Kinn a parton öreg kunyhók,
összeesnek, rozogák.
Mégis oly nehéz itt hagyni
a part sárga homokját.

Olyan drága minden porszem,
mit a szél arcomba fúj,
mégis csábít egyre minden,
minden rejtély, minden új.

Megöregszem én is, hogyha
még tovább itt maradok.
Öregszik a szívem, lelkem,
de a vérem kavarog.

Kavarog és pezseg végre,
"Hajózni kell!" - üzeni.
"Navigare necesse est!"
- testem, lelkem tüzeli.

Süvíts, szél, dagadj, vitorla!
Hív már a nagy óceán.
Új élet vár rám valahol,
szebb, boldogabb is talán.