HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-06-10

A lóápoló 8. fejezet

8. fejezet

Az utolsó ötszáz métert gyalog kellett megtenni a lovardáig, a buszmegállótól. László szaporázta lépteit, nehogy elkéssen, mert Zsófival hét órára beszélte meg az első ugratóórát. Bekanyarodva a lovarda előtti utolsó sarkon feltűnt neki, hogy a fák teteje kéken villog. Még jobban gyorsította haladását, mert el sem tudta képzelni, hogy mi történt. - Lehet, hogy valaki balesetet szenvedett?
Hamar a bejárathoz ért, de semmi különöset nem látott. Benézett a portásfülkébe, de ott sem talált senkit, aki felvilágosítást tudott volna adni a történtekről. A lovarda udvara is tele volt a villogó fénnyel. Innen már látta, hogy nem mentő, hanem rendőrautó. Ez egy kicsit megnyugtatta, mert ez azt jelenti, hogy nem baleset miatt van ekkora felfordulás. A több csoportban ácsorgó dolgozókkal és lovaglókkal egy-egy rendőr beszélgetett.
- László - integetett az egyik csoportból Csilla -, jöjjön, magát keresik!
- Sárosi László vagyok - lépett a csoportnál várakozó rendőr elé. - Miért keresnek, és miért ez a nagy felhajtás? Nem követtem el semmit.
- Ezt tudjuk - nyújtotta kezét a rendőr. - Kovács főtörzs őrmester vagyok. Tudnánk valahol négyszemközt beszélni?
- Igen - válaszolt László, és elindult a szobája felé -, az istálló végében lakom, ott beszélhetünk, de szólna a kollégáinak, hogy kapcsolják ki ezt a villogást? Megvadulnak a lovak tőle. Még jó, hogy nem szirénáznak!
- Elnézést - mondta a főtörzs. - Megkülönböztető jelzést kikapcsolni! - adta ki a parancsot a többieknek.
- Kérhetek egy kis türelmet? - fordult a rendőrhöz László. - Egyik tanítványommal váltanom kellene pár szót, aztán mehetünk a szobámba.
- Igen, itt megvárom.
- Zsófi! - lépett oda az egyik, oszladozó csoporthoz. - Megígértem, hogy ma kezdjük a tanulást. Látom, Fáraó már fel van nyergelve, így amíg én a főtörzzsel beszélek, kénytelen leszel egyedül gyakorolni. Kérlek, pontosan azt csináld, amit most elmondok! Az egyik hosszú oldalon fektess le három rudat három lépés távolságra egymástól. A másik hosszú részen pedig kettőt egy lépésre az elsőtől.
Zsófi erősen koncentrált a hallottakra, nehogy valamit rosszul csináljon. Közben azért gondolatban kicsit elkalandozott. - Vajon miért keresi a rendőrség Lászlót?
- Ugye nem fogják elvinni?
- Nyugodj meg, semmit nem követtem el, amiért bevinnének! - próbálta megnyugtatni az ijedten néző kislányt. - Ne ezzel foglalkozz most, koncentrálj arra, amit mondok! Eddig értetted, amit mondtam?
- Igen.
- Ha végeztél a terep előkészítésével, akkor menj két kört Fáraóval, úgy, hogy csak vezeted, és figyelj arra, hogy a patája ne érjen a rudakhoz! Utána ülj fel rá, és menj két kört lépésben, majd következzen tíz kör, fele ügetésben, fele rövid vágtában! Közben a ló nem érhet a rudakhoz! Ha kell, akkor kurtítsd, vagy nyújtsd a lépteit! Igyekezz már tizenöt, húsz méterről felmérni a távolságot, és ehhez igazítsd a lépéshosszt! Érted?
- Igen.
- Akkor, kezdd el, és addig folytasd, amíg vissza nem jövök!
Nyugodt léptekkel indult a szobája felé, ahol már várta a rendőr. Kinyitotta az ajtót, és mutatta neki, hogy menjen be. Ő is belépett, és felkapcsolta a mennyezeti világítást, mert a lemenő nap fénye már nem világított be a szobájába.
- Itt lakik? - tette fel első kérdését a főtörzs. - Nem túl tágas szoba.
- Nekem megfelel, mivel csak alvásra használom.
- Leülhetünk? - jött a második kérdés.
- Foglaljon helyet! - mutatott László a szobában lévő egyetlen székre, ő pedig az ágy végében ült le. - Hozhatok valamit inni? - állt fel ismét.
- Nem, köszönöm.
László kicsit feszülten foglalta el ismét a helyét, mert egyre jobban zavarta, hogy így húzza az időt a rendőr, mintha neki is kellemetlen lenne, amit mondani akar.
- Ismerős magának az a név, hogy Sárosi Ferenc? - kérdezte most már a tárgyra térve.
- Igen - kapta fel a fejét László. - Ő az öcsém, ha egyről beszélünk, illetve féltestvérem.
- Anyja neve: Varga Rozália.
- Igen, ő az - bólintott László. - Nem túl szoros a kapcsolat köztünk, de egy héttel ezelőtt beszéltem vele telefonon. Meg akart látogatni, meg is adtam neki a címem.
- Rossz hírt kell közölnöm - állt fel a rendőr -, meghalt, autóbalesetben, ma délután.
- Apját értesítették már?
- Azért magát kerestük először, mert csak egy papírt találtunk nála, amin az ön neve, és ennek a lovardának a címe volt.
- Hogy történt a baleset?
- Egy autó felszaladt a járdára, ahol az öccse valószínűleg háttal a járműnek telefonált, ezért nem vette észre a veszélyt. A telefont az esettől tíz méterre találtuk meg.
- Azonnal meghalt?
- A helyszínelő orvos szerint igen. El tudna jönni velem azonosítani?
- Inkább értesítem az apját. Neki is tudnia kell a történtekről, és talán a halottszemlére is neki kellene menni.
- Megköszönöm, ha megteszi - hálálkodott Kovács főtörzs. - Megment egy kellemetlen feladattól.
László benyúlt a zsebébe, elővette a telefonját, megkereste apja számát, és indította a hívást.
Azon gondolkodott közben, hogy mikor beszélt vele utoljára. Hirtelen ki sem tudta számítani, hány évvel ezelőtt. Három éves volt, amikor elhagyta őt és anyját. Tíz éves koráig havonta egyszer-kétszer elvitte magához látogatóba. Nagyon lassan teltek az órák, amit ott töltött. Nem szeretett nála lenni. Javult egy kicsit a helyzet, amikor Feri megszületett. Vele tudott játszani. Azóta is jól kijöttek egymással, ezért tartották a kapcsolatot, amiről apja nem is biztos, hogy tudott.
Sokadik csengés után vette csak fel a telefont.
- Tessék - szólt bele, mivel ismeretlen volt a szám.
- Apa, László vagyok.
- László? Nem vártam a hívásodat, de örülök, hogy hallom a hangod - hallatszott a hangjában a meglepődés és a csodálkozás. - Ferit vártam, hogy rám csörög, mert azt mondata, ma délután meglátogat. Főztem neki...
- Meghalt - vágott a szavába László, nem túl kíméletesen közölve a tényt.
...vacsorát, de már minden elhűlt - hirtelen megszakadt a szóáradat, amikor eljutott a tudatáig az az egy szó, amit hallott. Hosszú ideig meg sem tudott szólalni.
- Apa, ott vagy még?
Csak nagy sokára tudott ismét szólni. - Mit mondtál? - kérdezte egy megtört, remegő öregember hangján.
- Feri meghalt - ismételte meg László.
- Mi történt, hogyan? - kérdezte, és hallatszott, hogy mindjárt elsírja magát.
- Autóbalesetben - kezdte mesélni László -, felszaladt egy autó a járdára, és elütötte. Itt vannak nálam a rendőrségtől, szeretnék, ha bemennél a hullaházba, azonosítani.
László hallotta, hogy apja a vonal túlsó oldalán olyan szaggatottan veszi a levegőt, mint aki megpróbálja legyűrni a kitörni akaró sírást. - Nem tudok most bemenni - mondta ki hosszú idő után. - Képtelen vagyok megnézni.
- Menjek én? - kérdezte László, és kezdte átérezni Apja fájdalmát. Tudta, hogy már évek óta egyedül él, csak Feri tartotta benne a lelket. Ekkor értette meg, hogy a mai nap ünnep lett volna a számára, ha nem történik ez a tragédia. Nem várta meg a feltett kérdésre a választ. - Akkor elmegyek velük. Szeretnéd, hogy segítsek a temetés intézésében?
- Köszönöm, hogy felajánlod - szólalt meg ismét, elcsukló hangon. - Utána meglátogatnál?
- Ha végeztem az azonosítással, felkereslek - ígérte.
- Köszönöm, várlak - mondta továbbra is remegő hangon, és bontotta a vonalat.
László eltette a telefonját, felállt, és elindul az ajtó felé. - Akkor én megyek magukkal, indulhatunk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2017-08-10 18:56:49

Kedves János!
Nagyon el voltam és vagyok, a saját anyagomat igazítom, hogy minden rendben legyen.
Nem feledkeztem meg erről a regényedre, még jó, hogy az utolsó két részt nem olvastam. Ez a fejezet már nagyon szépen rendezve van, sokkal jobb - ilyen értelemben.
Ha nem haragszol érte, azért én is megjegyzem, ha találok benne egy-két javítani-valót; a következők:

"amíg vissza nem jövök!" Én a nem szót kitörölném, úgy jobb, hogy amíg visszajövök!
"- Ha végeztem az azonosítással, felkereslek - ígérte. " Itt is töröld az utolsó: ígérte szót, mert így mást jelent, mint amit akarsz mondani.

Érdekes lesz a köteted, jó olvasgatni:

Szeretettel: Kata
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-08-04 11:42:48

válasz Ylen Morisot (2017-07-16 21:01:17) üzenetére
Kedves Ylen!

Örülök, hogy olvasod, és hogy érdekel. A folytatás hamarosan jön, mert már letelt a szabadságom. Abból egyszer majd kiderül, hogy miért így történt.

További jó olvasását, üdvözlettel: János
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2017-07-16 21:01:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Megdöbbentem! Kíváncsi vagyok, miért történt így, mi a szándékod vele.
Úgy gondolom, hogy ez a regényed gördülékenyebb, és a szereplők jellemrajza is mélyebb, pontosabb. Tetszik, és kíváncsian várom a többi részt!
Üdvözöllek:
Ylen
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-06-12 07:45:56

válasz black eagle (2017-06-11 11:10:50) üzenetére
Kedves Laca!

Az, hogy mit hoz, majd a folytatásban kiderül.

Örülök, hogy olvasod.

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-06-11 11:10:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, János!

Egy tragédia mindig rosszkor jön. Kíváncsi vagyok, mit eredményez mindez.

Üdvözlettel: Laca :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5932
Időpont: 2017-06-10 08:34:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia János! :)

Most csak röviden jelzek, hogy elolvastam ezt a részt is. Észrevettem, hogy sok mindent alkalmaztál azokból az észrevételekből, amelyeket megosztottam veled az előző fejezeteknél, ennek örültem, mert nem volt hiábavaló, hogy mélyebben is beleástam magam. :)
Maradt itt is néhány hiba, ezeket a felsorolás szintjén megemlítem:
- Felszólító mondatok
- Elütések
- Párbeszédes részek helyes jelölése
- Körmondatok, amiket szét lehetne választani

Ha elcsitulnak körülöttem a dolgok, részletezem is, addig az előbbi szempontok alapján mindenképpen érdemes lenne újra átnézned. Lesz még észrevételem. :)
Kíváncsian várom a folytatást! :)
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)