HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1814

Írás összesen: 44783

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Németh István
2017-07-23 14:55:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-06-14

Korabeli történetek - l/9

ÁLMOMBAN TELJESEN IDEGEN, a valóságban nem létező ismerősöket láttam a gyárban Bede-puszta, 1946. augusztus 25-én a nagyfőnök hivatott és kérdőre vont, miért maradtam távol ennyi ideig? Micsoda badarság ez az álom? (Fölébredve reméltem, hogy nincs valami baj.)
Előre megálmodtam, hogy mi fog történni! Betegszabadságon voltam szüleimnél, a gyárban pedig tévedés folytán rosszul jelentettek le az irodához, ami kellemetlenségeket okozott nekem.
Szerencsémre végül kedvezően zárult az ügyem. Kerékpárral mentem az országúton Salgótarján közelében, és mégis úgy éreztem, mintha a kisbárkányi keresztnél kellett volna befordulnom.

Esett az eső. Visszanéztem, és mögöttem gyönyörű tájkép tárult elém: a szent kereszt akácfák között, ami mégis magányosan állt az út kanyarulatánál. A háttérben sötét felhők gomolyogtak, elütő, éles színekkel, világos kerettel. Ez a részlet a kereszttel annyira különös látvány volt, hogy ha eszembe jut ez az álom, még ma is magam elé tudom idézni a kereszt mögötti rész csodálatosan szép színeit, a kéknek erős kontúrral elválasztott árnyalatait... mint egy jól sikerült festményt.
Reggelre elállt az eső, de az udvarban, mindenütt nagy a sár, a földutak járhatatlanok. Ma nem tudok elmenni a templomba sem.

Cserkészek
Bede-puszta, 1946. augusztus 27.

TEGNAP ESTE megint zuhogni kezdett az eső, mégis meglepetés ért. Ahogy kinéztem az ablakon, néhány kis cserkészfiút láttam, amint ide-oda rohangálnak, mintha nem is tudnák, kit vagy mit keresnek. Apukám kiment hozzájuk, behívta őket.
Beszélgetésükből kitűnt, hogy salgótarjániak, de Mátraverebély-Szentkútról jöttek ide, azzal a feladattal megbízva, hogy egy "hölgyet" kell megtalálniuk.
Ahogy ők mondták, a parancsnok úr üzenetét kell átadniuk. Még mások is jöttek, itt a találkozóhely, a keresztnél. Alig mondták el, megszólalt a síp, a többiek is megérkeztek. Szüleim rám néztek: mit jelent ez? Csak egyedül én értettem igazán az egészet. A legnagyobb fiú bőrig ázottan, katonásan megállt előttem és elmondta az üzenetet: "Parancsnok úr üdvözletét küldi. Az lesz a jel, hogy itt voltunk, és megmondjuk, Katóka kisasszony valóban Bedén van-e?"

Meglepetéssel, édes-fájó érzéssel hallgattam végig a fiú szavait és eszembe jutott: ő ismeri legjobban a köztünk magasló korlátokat, és mégis... mégis féltékeny lenne? Tudni akarja, hogy valóban ide jöttem, ahová mondtam?
Mondhatom, kellemesen érintett az üzenet. Most már nyugodt vagyok: biztos, hogy legalább addig, amíg kiadta kiscserkészeknek a parancsot, amíg rólam beszélt, addig rám gondolt, mert hasonló gondolatok foglalkoztatták, mint engem.

Sajnáltam a gyerekeket, mert teljesen eláztak, szárítgatták a ruháikat. Hét óra után vissza akartak indulni, de nem engedhettük őket ilyen nagy útra, szakadó esőben, sötétedéskor. Megnyugtattam a kis csapatot, hogy a felelősségemre nyugodtan maradjanak reggelig.
Vacsorát készítettünk tíz éhes gyereknek. Óriási lábasban papriskás-krumpli készült kolbásszal, majd fejenként 2-2 pohár tejet ittak. Figyeltem a helyes, komoly diákfiúkat, ahogy kitágult, csillogó szemmel mesélték az élményeiket, miközben nyelték a finom friss tejet.
A szomszédban készített éjjeli szálláson aludtak. Miért igen, miért nem, de este olyan jóérzéssel, nyugodtan aludtam el.
Másnap reggel kivételesen korán, már hét óra előtt fölkeltem, mert tudtam, hogy a kiscserkészek idejében akarnak visszaindulni.
Néhány sort írtam a parancsnoknak, kimentettem őket, a felelősséget magamra hárítva. Levelemet természetesen szigorúan csak erre a témakörre alapoztam.
Olyan szívesen írtam volna mást is, de nem akartam, nehogy bárki félreérthesse a félreérthetőt! Gondolom, ő nem bánná. Reggeli után aztán útnak indult a kis csapat, nagy hálálkodással.
Kedves gyerekek, úgy örültem nekik, és az üzenetnek, amit hoztak.
Délelőtt sok munka várt rám, kenyérdagasztás, aztán a lekvár főzésnél segédkeztem. Ebédre mákos tésztát készítettünk, végül főtt csemegekukorica került az asztalra.
A finomságokból jól kivettem a részem az eltelt idő alatt: a házi tej, főtt kukorica, és sok gyümölcs, mind olyan csemege, amit Salgótarjánban nélkülöznöm kell. Alaposan meghíztam. Meg sem fognak ismerni, ha visszamegyek.

Gyorsan telnek a napok, már csak két nap van hátra, aztán vége a nyaralásnak. Nem figyelhetem az udvaron szaladgáló kiskacsákat, az aranyos, koromfekete Csóri-cica játékát.
Jó lett volna, ha a szép nyári idő tovább tart, továbbra is járkálni kint a természetben, csak úgy, cél nélkül elmerengni a semmiben, élvezni ezt az egész csodás valószínűtlen valóságot.
Többet kellett tartózkodni zárt helyen, sokat olvastam. Most például Harsányitól a többkötetes "Wisky szódával" c. könyvet lapozom, már a második kötetnél tartok. Előttem eléggé ismeretlen az a felelőtlen, semmittevő életstílus, amit az író ebben körvonalaz. Megbotránkoztat az ízléstelen, érzékies beszédmodora, ahogyan beszélteti a szereplőit. Anna alakja tetszik benne, az a nyugodt, komoly, mégis élénk, életrevaló nőtípus. Nagyon érdekel partnerének, Titinek további sorsa.
Most leteszem a tollat és megyek, tovább olvasom a kötetet.
Csütörtök. - Eljött aranyszabadságom utolsó napja. Úgy elszaladt az idő, észre se vettem. Nézem a szép tájat, nem tudok betelni vele. Kellemesen töltöttem a napokat, jót tett nekem ilyen sokáig zavartalanul pihenni.
Kár, hogy egy hétig esett az eső. Ez annyit jelent, hogy ki se lehetett mozdulni a nagy sár miatt. Szerettem volna még sétálni a szabadban, az erdőben.
De így is nagyon sokat jelentett a pihenés. Fizikailag teljesen rendben vagyok, de lelkileg, sajnos ugyanezt nem mondhatom el.
Gondjaim mind megmaradtak: nem tudom magam túltenni a családi bajokon, aggódom Bandi öcsém sorsa miatt; apukám fizetése alig elég az internátusi költségekre, ezért én is juttatok neki apró költségekre minden hónapban.

1946. szeptember 4. szerda.
NYUGTALANUL aludtam. Álmomban össze-vissza keveredve láttam ismerős- és ismeretlen arcokat, köztük Gyugyi bátyám arcát, a régi ismerős mosolyával, zászlós egyenruhájában. Láttam dr. Koncz tanárt is, de nem olyan volt, mint mindig az életben; flegmán, közömbösen beszélt hozzám, ami fájdalmat okozott.

Salgótarján, 1947. január 9. csütörtök.
Otthon álmomban, a rekamién ültünk hárman: rajtam kívül középen egy nagyon szép, bánatos szemű, általam ismeretlen lány, mellette Gyurka ült (nemsokára vőlegényem). A lány betegesen szerelmes volt beléje, Gyurka pedig mindkettőnkbe. Én éreztem, hogy le kell mondanom róla, hisz' az a másik súlyos beteg.
Rám nézett Gyurka és én láttam a szeméből, hogy engem szeret jobban, de azt is tudtam, hogy mindez csak tünemény. Intettem a szememmel, hogy a másikra néz¬zen, mert ő figyel minket. Én pedig elfordítottam a fejemet, hogy ne lássák a szememből hulló könnyeket. Ekkor ment el a villamos az út mellett, zörgésére ébredtem föl, a párnám vizes lett a könnyeimtől.

1947. február 28. Aggódom Pityu bátyámért. Már Budapesten van, nem tudom, miért nem ad hírt magáról? Ha bajban van, miért nem tudatja velem? Ismerhet annyira, hogy mindig szívesen segítek neki, amennyire módomban áll. Aztán álmomban 2-3 levelet adott be a postás, Pityutól jöttek. Az egyiket elolvastam, nem jöttem rá, hogy mit tartalmaz.

"1947. március 11.
Auschwitzi láger parancsnokát a Németországot felszabadító amerikaiak kiadják a lengyeleknek, s Varsóban kerül sor a bírósági tárgyalásra, ahol elítélik, és az általa létrehozott haláltáborban történt a büntetés végrehajtása (akasztás)."

1947. november 12. zavaros éjszaka: rémes álmot láttam.
Talán azért, mert kicsit később vacsoráztunk? "Hekus Döncivel" és Gyurkával egy hegyről lefelé jövet, a bokrok közül gyanús alakok lestek ránk, el akartak fogni minket.
Visszafordultunk, próbáltunk menekülni. Gyurka elől szaladt, én nem bírtam, csak a kezemet nyújtottam feléje, de nem várt meg.
Később egy kertben találtuk magunkat. Gyurkát verték, de én nem tudtam rajta segíteni. (Ez az álom előrevetítette, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Bevált, de akkor azt még nem tudhattam
Utána egy sovány, csapzott kiscicát kínoztam (én, a nagy állatbarát!), mintha minden rossznak ő lett volna az oka. Aztán megsajnáltam, lefektettem és simogatni kezdtem. Mindez olyan zavaros, érthetetlen és nagyon kellemetlen volt, ezért annak örültem, hogy már hajnali ötkor felébredtem. (Hekus Dönci nevű, még Marosvásárhelyről ismerős diák, de nem ott járt iskolába, ahol én, csak baráti ismeretség volt köztünk. Furcsa, hogy most ennyi év után álmomban előjött.)

Az élet igazán nem hordott, nem is hordhatott a tenyerén, hiszen legszebb éveimben szakadtam el attól a helytől, ahol legszebb középiskolás éveimet éltem, benne első szerelmeimet, boldog családi-rokoni kapcsolatokat, aztán el kellett szenvedni a menekülést Erdélyből, a front elől, a félelmeket, rémségeket kellett a front alatt átélnem.
Vártam a boldogságot, megtaláltam, én balga, azt hittem, hogy életem párját. Helyette mit kellett megélnem? Rettenetes nehéz, küzdelmes élet várt rám sokáig. Egy elromlott házasság, aztán egyedül három gyermekemmel: küzdelem a létért, a fennmaradásért.
Tulajdonképpen az alatt a bizonyos 40 esztendő alatt. a kommunizmus idején teltek, és vesztek el legszebb éveim.
Még Salgótarjánban hamarosan találtam munkahelyet, előbb a Városi Tanácshoz tartozó Egészségházban a Főorvos, aki a házasulandó felek egészség-ügyeit intézte, keresett félnapos adminisztrációs munkára valakit, s amikor megtudtam, jelentkeztem hozzá.
Ott azonban kevés volt a jövedelem, állások után kutattam, s a Bányairodában ideiglenes munkára, leltározáshoz is fölvettek, ezért délelőtt az Egészségházban dolgoztam, ebéd után pedig a Bányairodában, ahol jó fizetést kaptunk, azonban csak ideiglenes jelleggel foglalkoztatott 20 gépírni tudó személyt.
Azonban ez csupán három hónapra szólt, tovább érdeklődtem, és a salgótarjáni Városi Tanács Titkára keresett munkaerőt, ugyanakkor az Acélgyár is.
Én a gyárat választottam, mivel a fizetés ott jobbnak mutatkozott, a Forint megjelenése előtt kaptunk természetbeni járandóságot viszonylag jó fizetéssel.
Ott dolgoztam több, mint négy évig, nem akartak elengedni, én se hagytam ott őket szívesen, de nem tehettem mást, amikor férjhez mentem, nagyon messze esett, négy kilométerre az új lakás.
Igaz, otthonnak nem nevezhető, én se éreztem soha anyósom lerobbant lakását. A gyárban akkor szokásos módon, úgy jegyezték be a kilépésemet, hogy "Önkényesen" kilépett. Ez pedig azzal járt volna, hogy szabadságnál rosszul járnék, mivel nem ismerik el a korábbi munkahelyeket.
Még jó, hogy az új helyen ettől eltekintettek, s örültek, hogy ott jelentkeztem náluk.
Amikor házasságot kötöttem, s mivel a gyár nagyon messze esett a lakástól (4 km), közelebbi munkahelyet kellett keresnem, mert akkor még nem volt autóbusz-járat, csak vonat, az pedig korán hajnalban vitt volna el, ami nem felelt meg nekem.

*-**-*

Folytatás következik!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11435
Időpont: 2017-06-25 11:22:12

válasz efmatild (2017-06-20 13:51:55) üzenetére
Kedves Matild!
Látom, hogy kedveled olvasni a föltett írásaimat. Jól látod, hogy szeretem a természetet, és azt, hogy városi lány létemre szerettem a falusi életet is. Ez abból ered, hogy apám falun tanító volt, amikor születtem, és addig, amíg középiskolába mentem, falun éltem. Három fiútestvéremmel jártuk az erdőket, minden megközelíthető helyet ismertük.
Szeretettel köszönöm, hogy szorgalmasan olvasol: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
360
Időpont: 2017-06-20 13:51:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nagyon jó olvasni a Bede-pusztán töltött szabadságod élményeit, az álmokat, a valóságos történeteket. Sajnos többször van, hogy kapunk jelet, csak nem ismerjük fel, így nem úgy alakul az életünk, ahogy szeretnénk. Ebből a részből úgy vélem, hogy városi lány lényedre nagyon szerettél falun lenni, szeretted/szereted a természetet. Látom, fenn van a következő rész is, megyek elolvasni.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11435
Időpont: 2017-06-17 12:52:52

válasz Finta Kata (2017-06-17 12:42:56) üzenetére
Kedves Ida!
Örülök, hogy a novellámat olvasod, ami igaz történet, mert megtörtént. Érdekes, hogy nem is egyszer már megtörtént, hogy azt, amit átéltem, vagy előttem áll, megálmodtam. Már olyan is volt, hogy egy éjszaka anyukámmal ugyanazokat láttuk, akik közül egyiket ő nem ismerte, mégis név szerint elmondta nekem.
Nagyon különös volt, hogy ilyen is megtörténik.
Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastad a korabeli igaz történetet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11435
Időpont: 2017-06-17 12:42:56

válasz Bödön (2017-06-15 08:25:52) üzenetére
Kedves Laci!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat, örülök, hogy tetszik és elolvasod a korabeli időben megélt életem egyes részeit. Mindig szeretettel várlak: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-06-16 09:20:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Álom és valóság keveredik itt ebben a részben. Milyen különös az élet, az álmok produkálhatnak olyasmit, küldhetnek jeleket figyelmeztetésként, csak sajnos azt mi nem mindig értjük, nem tudjuk megfejteni, csak akkor következtethetünk rá, amikor már megtörtént, vagy elrontottunk valamit, hogy igen, az egy JEL volt...
Nagy élvezettel és szeretettel olvastalak ismét.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-06-15 08:25:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Az álmok leírása és a sok apró történés elmesélése, nagyon hitelessé, és olvashatóvá teszi ezt a részt is. Beleszövöd a "mesébe" saját gondolataid, érzéseid ismertetését, s így mi olvasók hű képet kapunk azokról a napokról. Mint ahogy lényedből, írásodból is a hit és a szeretet sugárzik. A történet optimista kicsengésű, annak ellenére, hogy egy történelmileg nagyon nehéz korszak sötét háttere árnyékolja be! Nagy érdeklődéssel olvasom, és várom a folytatást! Szeretettel: én

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kivágom a szívem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A vágynak nagy szárnyai vannak címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az én dalom című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Miért késnek a vonatok? című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) az én erdőm című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Uzsonna címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Fügefa bejegyzést írt a(z) az én erdőm című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Kivágom a szívem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Nyír a nevem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyír a nevem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Emléknász címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Rózsahimlő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)