HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45388

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-06-18

Korabeli történetek - I/10

1951-ben kerültem Balassagyarmatra.
A közeli Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el. Első gyermekem születése után kellő gondozását nem tudtam megoldani sem GYES, sem bölcsőde nem volt még akkor, ezért bizonytalan időre szabadságot kértem, hogy néhány hónapot gyermekemmel szüleimnél, Szirákon tölthessek. Édesapám ott, huszonnégy tanerős általános iskola igazgatója volt, akkor már ő is jó jövedelmet élvezett, náluk jó helyet találtam.
Amikor visszatértem a szabadságomból Salgótarjánba, az irodában rebesgették, hogy megszűnik a vállalat.
A hír megijesztett. Nem lesz állásom?
Olyan intézkedés történt, hogy céget összevonják a Balassagyarmaton működő Kisgép vállalattal, annak is Budapesten volt a közös felügyeleti központja.
Kötelezték a vállalat dolgozóit, köztük engem, hogy Balassagyarmatra kell mennünk a leltározással kapcsolatos munka elvégzésére egy havi időtartamra. Ezt a hírt kitörő örömmel fogadtam.
Isten segítségét véltem benne; azt jelentette számomra, hogy legalább addig ismét távol maradhatok igazi otthonomnak sohasem érzett lakhelyemtől, anyósomtól és az oda közben leköltözött kellemetlen természetű sógornőmtől, aki elhagyta a férjét és oda jött a kétszobás lakásba két kisfiúval.
Talán megszánt a jó Isten hosszú szenvedéseimért, és közbelépett?
Szerencsémre, szüleim arra az időre, amíg nem tudom megoldani a lakást, örömmel vállalták kisfiam gondozását. Először még föl se foghattam, hogy itt a szabadulás órája!

1951. Balassagyarmat egy csendes és tiszta város
EGY VERŐFÉNYES tavaszi nap délelőttjén szálltam le az autóbuszról Balassagyarmat központjában, a Tanácsháza előtt. Akkor még ott volt a távolsági autóbusz-járatok megállóhelye. Nem tudtam betelni a látvánnyal, ami fogadott: mindenütt tisztaság, a kockakővel kirakott hangulatos főút: Rákóczi fejedelem útja tele virággal, szép rendben sorakozott a sok piros muskátli az ágyásokban, az utca mindkét oldalán gondosan nyírt fák nyújtottak árnyat a korai melegben. Amerre néztem, a környező utcák is mind tisztára voltak söpörve...
Salgótarján akkor egy füstös-poros kisváros, egészségtelen levegője után nem győztem magamba szívni a friss, jó levegőt. Minden olyan más volt, óriási különbségnek tetszett, a látvány pedig egyszerűen megragadott engem. Otthonosan éreztem magam. Így ismerkedtem meg Balassagyarmattal.
Munkánk nem volt irigylésre méltó. Nagy melegben a nagy vállalat raktáraiban, palatetős padlásokon tárolt mindennemű árut, anyagot, gépet, eszközt számba kellett vennünk, majd az irodákban lajstromoztuk. Néha olyan meleg volt a palatető alatt, hogy lavórokba vizet öntve, az asztal alá tettük, s lábunkat hűsítve enyhítettük a kibírhatatlan forróságot.
Munkából visszatérve, a Bajcsy-Zsilinszky út elején a kis park melletti szálloda emeleti szobáiban pihentük ki fáradalmunkat. Ez az utca is hangulatot áraszt szépen nyírt fáival és a Spirea-bokrokkal.
Munkaidő után rendbe szedtük magunkat, majd a földszinti nagy étteremben vacsoráztunk, utána még a parkra néző erkélyen sokáig beszélgettünk, cigányzenét hallgattunk, máskor pedig sétálva ismerkedtünk a várossal.

Éreztem, a jó Isten megszánt a hosszú szenvedésért, és közbelépett? Először még föl se foghattam, hogy itt a szabadulás órája! De csak sorban, röviden vázolom, mi is történt velem abban az időben?
Marosvásárhelyen éltem szüleimmel, amikor jött a nagy VILÁGÉGÉS. Apám és fiú-testvéreimet behívták katonának, a legidősebb már a fronton teljesített szolgálatot.

Háború-front: 1944. szeptember 10-ét írtuk, mikor már oly közelről hallatszott a front moraja, ezért nem várhattunk tovább. Összecsomagolnunk, ott kellett hagynunk a kedves nagyvárosi otthont, és a legutolsó vonatszerelvénnyel, három légiriadót követően kellett elindulni a bizonytalanságba, szülőföldem, Nógrád megye felé. Hiába menekültünk, a front utolért bennünket. Egy kicsiny faluban, Kisbárkányban éltük át a háború borzalmait.
Amikor végre, annyira csendesedett a helyzet, hogy közlekedni lehetett, bátyámmal Salgótarjánba költöztem, ott fejeztem be Marosvásárhelyen a megkezdett középiskolát. Igyekeztem munkát vállalni, mert a háború alatt még a vonatra föladott útipoggyászaink is odavesztek; nem folytathattam tanulmányaimat elképzelésem szerint a képzőművészeti főiskolán. Két évig félcipőben és tavaszi-kabátban fagyoskodtam télen.
Leltározás alatt a két cég közös budapesti vezetősége részéről többen tartózkodtak a vállalatnál, irányították az összevonás munkálatait. Közülük többen már ismerőseim voltak, velük Salgótarjánban többször találkoztam a vállalatnál.

Megbeszélésre hívtak az elnöki irodára.
Gondolkodtam, miért hívhatnak engem? Mikor beléptem, udvariasan leültek, és hamarosan közölték velem, hogy eddigi munkámmal elégedettek; felajánlották, hogy átvesznek a balassagyarmati részleghez, ahol a kötbérezéssel kapcsolatos munkát, és az általános levelezést bízzák rám.
Megköszöntem ajánlatukat, és némi gondolkodási időt kértem, hogy családi ügyeimet rendezhessem a megváltozott körülményekhez. Azonban magamban már aznap este eldöntöttem, hogy vállalom. Ujjongtam örömömben! Talán most jobbra fordulhat sorsom, és örökre megszabadulok Salgótarjántól és attól a háztól, ahol nem találtam nyugalmat.
Elhatároztam, hogy férjemet is válaszút elé állítom. Döntse el, hogy marad-e az anyjával, vagy ha ide jönne, csak úgy, ha azonnal elhelyezkedik valahol, biztos állásban.
Ugyanis a korábbi munkahelyén B-listára került, utána kerékpár üzletet nyitott, de később megtudtam, hogy azt a Budapesthez közel lakó nővére alapította, ami nem sok jövedelmet hozott, aminek általam ismert oka is volt. Egyelőre azonban nem említettem neki a cég ajánlatát, majd csak akkor szólok, amikor már biztos lesz az áthelyezésem, ami nekem egyre jobban tetszett.

Útviszonyok.
Legközelebbi hétvégén, vonattal indultam Balassagyarmatról Szirákra, hogy láthassam kicsi fiamat és szüleimet. Nógrádkövesdnél kellett átszállnom vonatról autóbuszra. Na, nem valami kényelmes autóbuszra kell gondolni, hanem ahogy akkor nevezték, "fakaruszra," értsd: ponyvával letakart nyitott teherautó, amelynek platójára körben fapadokat helyeztek ülés céljára.
Szűkös volt, nem elég az utasoknak, ezért azok, akik oly szerencsések voltak, hogy eme kemény kényelemben részesülhettek, még örülhettek is. Akiknek nem jutott a padon hely, azok tántoroghattak egész úton egyik ülő embertől, vagy emberről a másikra, avagy valaki ölébe, netán a padlóra.

El lehet képzelni, micsoda "kényelmet" jelentett ilyen jármű-alkalmatosságon utazni, akarom mondani, rázkódni, mivel ennek rugózata egyáltalában nem erre a célra lett megkonstruálva, és az akkori utakról nem is tudom, milyen jelzőket lehetne zengedezni, amelyeken a háború okozta óriási gödrök, meg kiálló kövek még fokozták az utazóközönség utazás alatti gyönyörűségét.
Egyszóval: majd' kirázta lelkünket az utazás Nógrádkövesdtől Szirákig.

Milyen érdekes az élet? Amikor valaki úgy érzi, hogy most már minden összeomlott, mikor már nem érez semmiféle reményt, hogy ebből a mélységből valaha is kijut, történik valami, vagy valakkel találkozik, és egyszerre megoldódik a legnagyobb gondja.
Diákkorom óta kedvenc idézetem, Ady verssorai jutottak eszembe: "Mikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten!"
Isten segítségét éreztem, hogy a sötét reménytelenség után ismét megvilágosodott előttem minden, a megoldhatatlannak látszó problémáknak egyszerre lett vége.
Vége lett? Na, ez még egyáltalában nem biztos!

Itt akarok élni.
AMIKOR konkrét formában döntés született átvételemről, azonnal bútorozott szobát kerestem. Előbb a Petőfi utcában, egy szép kertes családi házban béreltem szobát, melynek ablakai a Hősök terére nyíltak. A szépen rendezett kis parkból hajnalonként behallatszott a madarak csiripelése, - élveztem a csendet és nyugalmat, a tiszta levegőt.
Később a céghez közelebb, a csendes Teleki Pál utcai kertes házban kaptam szobát, ahol sokáig laktam, egészen addig, amíg jó sorsom megajándékozott egy végleges, nevemre kiutalt lakással.
Időközben a szükséges holmit Salgótarjánból igyekeztem áthozatni Balassagyarmatra, mivel bőven volt mindre hely, ahová elhelyeztem.
El se tudtam képzelni, miért gondolta anyósom, hogy a különféle edényeket, lábasokat, a kis fürösztő teknőt és egyebet saját céljaimra vásároltam; patáliát csapott, mert azt hihette, hogy otthagyok neki mindent, amit a cégtől vásároltam.
Fanyalogva fogadta azt az elhatározásomat, hogy átköltözünk Balassagyarmatra, végül belátta, hogy sógornőm ottléte óta abban a házban, teljesen lehetetlenné vált valamennyiünk együttes élete.

Balassagyarmat - akkor.
Hova csöppentem? Az új, a kommunizmus szellemétől harsogó fellegvárból, Kis-Moszkvából (abban az időben a salgótarjániak előszeretettel így emlegették), most egy csöndes, alvó kisvárosban ébredtem reggelenként. A város békés és nyugodt, sok ház romos, falakon még lyukak emlékeztetik a járókelőt a háború okozta sebekre, károkra.
A város közepén, a korabeli híres-szép zsinagóga, (a jelenlegi piac helyén) romokban hevert. Piac még nem volt, az Óváros kövezetén zajlottak a különféle vásárlások.
Itt mégis minden más, mint Salgótarjánban, ahol életemből majdnem hat évet eltöltöttem, mégsem éreztem soha otthonomnak. Hiába tartják városnak, hiába lakják talán többen Salgótarjánt zömében oda ingázó bányászok és gyári munkásokat beleszámítva, mégis egy "piszkos lebuj városka (Lásd: Utasi Ágnes, Gergely András, Becskeházi Attila: KISVÁROSI ELIT c. kötetében. Kiadta MTA Politikai Tudományok Intézete, 1996. évben. 140. oldal.)
A város központjában is csak földszintes, jellegtelen régi épületek állnak, szinte semmi városias jellege nincs.
Olyan volt, mint egy elhanyagolt falu. Balassagyarmat lakossága akkor még, alig érte el a tizenkétezret, az emberek itt mégis egészen mások, még a romos épületek is kulturáltságot, patinát sugároznak. Meglátszik rajta, hogy "Nógrád megye legnagyobb múltú települése. A mezővárosi rangot követően volt nagyközség, rendezett város, majd, 1929-1950 között megyei székhely. 1950-től ezt a rangot átvette Salgótarján, mivel a megyeszékhelyet áttették. Utána járási jogú város lett Balassagyarmat.

Jelenleg a város ismét szeretné átvenni a megyeszékhely jellegét, mivel több lényeges hivatal: a Megyei Bíróság, a Megyei Ügyészség, a Földhivatal, a Megyei Múzeum nem került át Salgótarjánba, mert itt továbbra is a korabeli patinás épületeiben működnek. A Megyeháza is itt van, ahol hivatalok, s a nagytermében színház van, a lakossága is szaporodott, míg Salgótarján korabeli bányászváros lakossága lecsökkent, elvesztette megyei jellegét.

**-**

Folytatása következik!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2017-08-12 23:41:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Milyen szomorú, hogy az apró kis fiad mellől vissza kellett menned dolgozni, nem maradhattál vele, nem figyelhetted a fejlődését. Akkoriban a nagymamák nevelték fel az unokákat, engem is az anyai nagymamám nevelt fel.
Jó, hogy nekem már megadatott, hogy otthon maradhattam a gyerekeimmel, amikor picik voltak. Még szerencse, hogy volt rá lehetőség, mert nálunk egyik nagymama sem lett volna hajlandó az unokákat nevelni, de nem is voltak alkalmasak rá.
Én nagyon szerettem anyuka lenni, azóta is imádom a pici gyerekeket.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11618
Időpont: 2017-06-28 19:08:37

válasz Bödön (2017-06-27 09:45:28) üzenetére
Kedves Laci!
Annyi biztos, hogy óriási a különbség a két város között, még az ott lakók is, akik idelátogatnak, belátják. Most ismét elindult egy próbálkozás, amikor a városvezetők vissza szeretnék kapni a megyevárosi címet.
Ebben csak az a baj, hogy a fordulat idejében itt a sok munkahely - sok-sok gyár volt itt, a vidékről is jöttek dolgozni, rengeteg ház épült, sokan beköltöztek. Mindez visszájára fordult. Akkor városunk népessége közel állt a húszezerhez, most talán 12 ezer... Itt semmi munkahely nincs, ezért most inkább máshol keresnek munkát az itt lakók.
Köszönöm, hogy itt jártál és olvasod a regény-részleteket.
szeretettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7538
Időpont: 2017-06-27 09:45:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Mekkora nagy különbség volt a kis-Moszkvának nevezett Salgótarján és Balassagyarmat között! Érzéklehető a különbség! Nehéz lehetett azokban az időkben az élet, s mégis, ebből az epizódból is a bizakodás és az Istenbe vetett hit tűnik ki. Jól tükrözi érzéseidet az Ady idézet: "Mikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem....! Igen, a legnagyobb baj közepette is Isten segít! S mi végre az emberi megpróbáltatások? Talán azoknak is van egy felsőbb célja! Nagyon szeretem ezt a regényedet, nagyon mély és emberi! Szeretettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11618
Időpont: 2017-06-21 16:58:56

válasz efmatild (2017-06-20 14:07:04) üzenetére
Kedves Matild!
ez a hely, ahol most élek, akkor még nem volt olyan népes, később, amikor egy remek, rátermett ember került a városháza élére, akkor úgy megszaporodott, hogy 20 ezer ember élete, nagyon sok munkahelyet sikerült neki teremteni, s az a 12 év sikerév volt, pedig nem is volt diplomája, de olyan jól tudott mindent megszervezni, maga mellé olyanokat felvenni, akikkel elérte, hogy ide az egész környék munkanélküli ember eljöhetett, annyi munkahelyet tudott teremteni. Ha már olvastad az életregényem egyes fejezeteit, a Balassagyarmat címen mindez benne van. Én mellette 12 évet dolgoztam, rengeteg munka volt, de élvezettel tettem. Örülök, hogy érdekelnek a történeteim, azok mind valóban megtörténtek.
Köszönettel tartozom Neked mindezért, szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11618
Időpont: 2017-06-21 16:52:03

válasz Kőműves Ida (2017-06-19 09:54:06) üzenetére
bizony, úgy van, kedves Ida, ahogyan elképzelted, hogy a munkanélküliség minden idők réme volt, és ma is sajnos, most is az. Azonban - mivel a háború nagyon sok mindent tönkretett, ezért egyre több helyen lehetett elhelyezkedni, munkát találni. Amíg nem volt ismerős a város, ahol testvéremmel próbálkoztunk jó munkahelyet találni, nagy gond volt, azonban nemsokára még válogatni is lehetett.
Ezek között a részletek között az is megvan, meg lesz, hogy akár három jó helyet is találhattam, válogatni kellett köztük melyik lehet a legjobb.
Köszönöm az érdeklődésed, mindig szeretettel várlak: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
378
Időpont: 2017-06-20 14:07:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nagyon szépen mutatod be a két város közötti különbséget. Egyik városban sem jártam, és el tudom képzelni, azóta mennyit fejlődött Balassagyarmat. Ugyanakkor Neked Balassagyarmat a "szabadságot" jelentette, és még most is ott élsz. Csodálom Benned azt az erőt, amit megismerhettem az életregényed egyes részletei olvasása közbent. :)
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5152
Időpont: 2017-06-19 09:54:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Érdeklődéssel olvastam, megpróbáltatásokkal teli életutad. Úgy tűnik, hogy minden idők réme volt, és ma is az, a munkanélküliség. Ez végigkísérheti az embert egész életén, mert bármikor elveszítheti a munkáját, önhibáján kívül, és azután tessék újra nyeregbe szállni, amikor a lehetőségek minimálisak. Ez a rém, bizony ma is Damoklész kardjaként fenyegeti az embereket.
Kíváncsian várom, hogyan találod meg a helyed az új városban. Élmény olvasni visszatekintéseidet.
Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Istefan alkotást töltött fel Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Karácsonyi hangulat címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel A természet és az ember címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Kurázsi címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Nyugalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Erzsébetek napjáról lekéstem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csőcs Elek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)