Hegynyi fák integetnek, suttognak bölcsen hozzá,
folyók búgnak, dalolnak lágyan, karolják oltalmazón.
Rég múlt időkről mesélnek szelíden, boldogan.....
Együtt száll fönn büszke sassal gondolatban, ábrándozón.

Susogó erdőket, tükörsima tavakat néz
áhítattal, csodálattal egy ragyogó, barna szempár.
Nyakában igazgyöngy csillog, tengerből halászták,
egy medvepár is arra jár. - Lenyűgöző a láthatár!

Lobogó tűz mellett egy ősz hajú pipára gyújt-
a kanyargó füstben: vágtat unokája a vadlóval.
Szellő simogatja, tündöklő Nap rámosolyog,
rajta puha, szarvasbőr ruha, szélén huncut rojtokkal.

Csillogó szemében látom a szilaj bérceket,
csipkés ormokat, vad vizeket, vadregényes szurdokot-
bölcsességet őszinte, tiszta tekintetében,
a földet, égboltot, tiszta levegőt, s a remény- álmot, -

S hallom, hogy mit suttog a szabadon szálló szél......