HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47766

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2017-06-27

Kérdések válasz nélkül

Ti, akik mindennap
okosabbak vagytok,
ti, akik mindig
mindent jobban tudtok
ti, akik ma már
mindenhol ott vagytok,
e kis versemben,
hozzátok fordulok:

Tudásotokat én már
régen elismerem
de ahogy mutatjátok,
azt nem szeretem,
ne csak mindig
azt mutogassátok,
hogy ti ezt, és azt is,
jobban tudjátok,
inkább azt, hogy mi azt,
hogy csinálhatjuk jobban,
hogy a jó irányt
mi is megtaláljuk,
egy szép napon minket
úgy elfogadjatok,
hogy szégyen nélkül mi is,
mellétek állhatunk.

Számomra az volna
a legnagyobb dicsőség,
(itt példának veszem
Seneca egyik idézetét):
"Ha azzal a korlátozással
adatik a bölcsesség,
hogy mélyen eldugva
vigyázzam annak az értékét,
tovább ne hirdessem,
azt el sem fogadom,
mert nincs a világon
semmi olyan vagyon,
amelyet társ nélkül
birtokolni kellemes volna."
Azt hiszem ezt még soknak,
az életében meg kell tanulnia.

Keserves hosszú napokon
fájdalommal ágyban fekve,
álmatlan, még hosszabb éjszakák,
rém álmokkal telve,
minden reggel öröm,
hogy ma még megláttam a napot,
remélve, hogy holnap,
az élettől még egyet kapok.
Néha már a remény is,
enyhíti a napi fájdalmat,
ad, ha egy rövid időre is,
egy kis nyugalmat,
a hosszú éjszaka után
fájdalmas a reggeli ébredés,
van amikor csak sok erővel sikerül,
az ágyból a felkelés.

Mi, akik már az életünk
utolsó szakaszába léptünk
mi, akik még élünk,
a jövőben még mindig remélünk,
mi, akik már többet éltünk,
mint amennyit még élni fogunk
tőletek kérdem:
Ebben az életben van e még valami jogunk?
Amíg köztetek vagyunk,
sokszor ránk sem néztek,
amikor meghalunk,
napokig csak rólunk beszéltek,
ha nem volna a helyzet
közöttünk néha oly szomorú,
szebb lenne ma egy szép szó,
mint holnap a legszebb koszorú.

Mucsi Antal-Tóni

Hausen, 2012 Február 22

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sóhajt a rét című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kikelet aroma című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Szubjektív címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Virtuális világ címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)