Ahogy még a termeim fényében várok.
Mennyi év kopott meg, az a szerelmi zálog.
Mintha csak, ma mentél volna el végleg.
Perceim emlékébe érnek, szerelmi vétkek.

A kandalló tűzében égnek gyarló képeink.
S a sors oly ostoba díszlete, mára már elfáradt.
S kedvesem, erre nincs, s sose lesz bocsánat.
Soha nem feledem, soha nem tehetem.

Viharos nyári kék ég alatt vártalak.
Fűzfák hajoltak egy ütemre, s szíveinkre.
Mennyi év kopott meg, az a szerelmi zálog.
Csókod párnájába, vésett ábrándok.
Szüntelen elveszett gyémántok.

Mit tehetek, ha ott várok, míg élek?
Ha szerelmemre nem hajol a lélek?
Mennyi év kopott meg, az a szerelmi zálog.
Kastélyomba, árván, hűen ,te rád várok.