HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1843

Írás összesen: 46499

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2017-06-28

Korabeli történetek - l/12

A nagy árvíz, 1966. évben ÓRIÁSI GONDOT jelentett a városnak, hogy a tavaszi hóolvadás- vagy nagyobb esőzések idején az Ipoly-part felőli területet árvíz fenyegette. A tavaszi árvizek idején ugyanis az Ipoly szinte menetrendszerűen kilépett medréből, töméntelen vízzel elárasztotta a part-menti utcákat, és az óvárost. A folyóparton sorakozó épületek pincéit, udvarát megtöltötte a piszkos áradat, hiábavalónak bizonyult az úgynevezett "nyúlgátakkal" való védekezés.
Nagy készültség volt rá, folytak a mentési munkálatok a folyóparton, az elöntött részeken. Mi, az apparátus dolgozói, katonaként, a Polgári Védelem, Határőrség, Tűzoltóság, és mindenki, akire számítani lehetett, be voltunk osztva a munkálatok végzésére. A megyei vezetés is megjelent a helyszínen. A Megyei Tanács elnöke túl közel merészkedett az Ipoly hömpölygő, zavaros vizéhez, megcsúszott a lába, és csak annak köszönheti, hogy nem sodorta el az áradat, mert a közelében állók még időben karon ragadták.

A hivatalban nagy forgalom volt. Folyton csörögtek a telefonok, nyüzsgött az egész ház. Óránkért lejártunk az Ipoly régi, lezárt, határt jelölő, leláncolt gyaloghídja melletti mércéhez, az áradást ellenőrizni. Olyan volt az egész ház, mint a megbolygatott hangyaboly.
Amint leapadt az ár, elnökünk a legmagasabb fórumokon tett lépéseket annak érdekében, hogy szabályozzák a folyót, nehogy megismétlődjék a mostani pusztítás. Hamarosan megkezdődtek az országhatár mindkét oldalán az Ipoly szabályozásának óriási munkálatai, és 1967 novemberében a folyót új medrébe terelték. Ezzel egy időben elkészült az új híd, és a közös csehszlovák-magyar határátkelő állomás épületegyüttese. Az Ipoly szabályozásával a város némi területet nyert, amit aztán a nemzetközi tárgyalásokat követően máshol kárpótoltak, lévén az Ipoly határfolyó.
Elképzelhető, mennyi utánjárást, tárgyalást, munkát igényelt ennek véghezvitele, hiszen egyeztetni kellett idegen állami szervekkel, ami később a határ kiigazítását is maga után vonta.
(Balassagyarmat Városi Tanácsa V.B. Gazdag 5-esztendő, 1966-70.c. kiadvány készült a Balassagyarmati Nyomdaipari Vállalatnál, 1971 évben, melynek elkészítésében közreműködtem.)

Rendbe tette az apparátust. ELSŐ ÚJÍTÁSAI közé tartozott, hogy megszüntesse a korábban gyakorolt szokásokat, hogy a pártbizottságról kiselejtezett kádereket átpasszolják a tanácsapparátusba, akik már ott sem kellettek. Azt mondta az elvtársaknak: "Tegyétek oda őket, ahova akarjátok, de ne hozzánk. A tanácsapparátusban jól képzett szakemberekre van szükség."
Ebben az időben az apparátus osztályvezetői körében változások történtek, képzett, tettre kész fiatalokat igyekezett maga köré gyűjteni.
Arra mindig vigyázott, hogy a korábbi kádereknek máshol megfelelő elhelyezést biztosítson. Gyakran szólt át az előszobában ülő fiatal munkatársnőnek: Zsuzsika! "Tessék összehívni az okosok tanácsát!"
Ilyenkor döntő fontosságú dolgokról esett szó, az agyában megfogant ötleteket öntötték formába. Kiadta az utasításokat az illetékes osztályvezetőknek, a következő szavakkal engedte szét a szélrózsa minden irányába őket: "Addig haza se jöjjetek, amíg el nem intézitek a feladatot, ha kidobnak az ajtón, bújjatok vissza az ablakon, de jó hírrel jöjjetek vissza hozzám!"

Egy alkalommal kérdést tett fel az "okosoknak": mindenki mondja el, mi a véleménye, hogy lehet megoldani az éppen terítéken levő feladatot. Akkori jogász kollégánk, az Igazgatási osztály vezetője, azzal kezdte a mondókáját: "Lombos elvtárs, sajnos, a jelenlegi rendeletek ezt nem teszik lehetővé, mert (az ilyen és ilyen) paragrafus a következőket írja elő", és pontosan sorolja...
Mire a főnök: "Nézd, Ottó! Én azért hívtalak ide benneteket, hogy azt a paragrafust és lehetőséget keressétek meg, amelynek alapján meg tudjuk valósítani az előttünk álló feladatot!
Azért vállaltam el ezt a megbízatást, hogy a város lakosságának érdekeit szolgáljam, hogy itt minden lakó jól érezze magát. Tőletek is ezt várom. Ehhez tartsátok magatokat mindnyájan!"
Elődömet, a titkárság vezetőjét, mivel párttag volt, ezért pártvonalon Salgótarjánba, magasabb beosztásba áthelyezték, meghirdették az állást. Azonban a jelentkezők nem nyerték el elnökünk tetszését. Akkor már évek óta együtt dolgoztunk, az volt a véleménye, hogy jól ismerem és végzem a tanácsi munkát, az adminisztrációs feladatokat szinte teljes mértékben levettem a válláról, ezért előbb csoportvezetőnek neveztek ki, majd osztályvezetői besorolásba helyeztek. Jó volt mellette dolgozni.
Megismertem a munkastílusát, utána már csak néhány mondatban közölte elképzeléseit, én tudtam, hogy kell megfogalmazni az elnök nevében készülő iratokat, leveleket, elő- és fölterjesztéseket, mindent, ami feladatomhoz tartozott.

Jól ismerte az apparátus dolgozóit. Amikor valamelyik fontos álláshely megüresedett, már előre gondolt arra, hogy lehetőleg az itt dolgozók közül kell kiemelni a megfelelő képzettségű embert az állás betöltésére. Egy alkalommal például kinevezték egyik kedves kollégámat az Ingatlankezelő Vállalat vezetőjévé. Megüresedett a műszaki osztályvezetői státusz. Főnökünk azon az osztályon dolgozó építészmérnök képesítésű kolléganőt szemelte ki erre a helyre.
Nemsokára új osztály nyílt három csoport összevonásával, amit mi egymás között röviden TEFÓ-nak neveztünk el, mert kilométeres neve volt: Termelés- Ellátás-felügyeleti Osztály.
Oda új vezetőre volt szükség. Főnökünk most is az apparátusból akart oda vezetőt kinevezni. A jogászunkat szemelte ki; talpraesett, okos nő lévén, már jól ismerte a feladatokat. Mivel a titkárságon dolgozott, ezért a főnök először velem osztotta meg elképzelését.
Feladatom volt elkészíteni a minősítését, ami szükséges előírás volt előléptetésekhez. Ebben kiemeltem a titkárságon végzett jó munkáját, majd elindult a folyamat. Azonban a szakszervezet vezetőnek (szintén nő) nem tetszett, hogy megint egy nőt kiemelnek!

Főnököm tisztelte és szerette a női munkatársakat, s ezt nem is egyszer megjegyezte. Azt mondta nekem, hogy a nők általában szorgalmasabbak a férfiaknál, s megérdemlik, ha ezt méltatják.
- Ejnye, ejnye, és fogta a fejét, és azt mondta nekem. "Tudja, milyen szomorú dolog az, amikor nekem kell megvédenem (nőkkel szemben) egy kiváló női dolgozót, ha elő akarjuk léptetni? Nekem kellett harcolnom a műszaki osztály vezetői állás betöltésénél, és a jogászunk kiemelésénél is.
Úgy látszik, mindkettőnél női féltékenység az oka, mert ha férfi kerül szóba, soha sincs ilyen ellenkezés."
Most azonban a főnököm megelőzte, nehogy hasonlóan végződjön, előre beszélt a két politikai szervezet női vezetőjével, s így sikerült kolléganőm kinevezése.
Kicsit visszásan hangzott később, mikor az érintett kolléganőmmel úgy beszélt a szakszervezeti vezető, mintha "neki köszönhetné" előléptetését! A titkárságra pedig egy fiatal, friss-diplomás jogásznő került, szerencsére szintén jól képzett, agilis munkatárs lett.
Írásom csupán szerény visszaemlékezés; tisztelgés városunk kiemelkedő egyéniségének emléke előtt, emlékezni arra, hogy tizenöt esztendeje kísértük végső útjára...
Tudom, azok a nem mindennapi tettek összefoglalása, amit véghez vitt, nem teljes, nem is lehet mindent felsorolni, mert az egy nagyobb terjedelmű, elmélyülő munkát érdemelne.
Azonban én emlékezetből, és rendelkezésemre álló szerény gyűjteményemből ezeket tudtam vele kapcsolatban megörökíteni. Életműve maradandó, kézzel fogható.
Az általa megálmodott és fölépített objektumok tanúskodnak mellette, s aki nyitott szemmel jár, lépten-nyomon találkozhat azokkal a városban.

Emlékeim közül visszaidéztem azt az időt, amit Lombos Márton elnöksége alatt az apparátus dolgozójaként mellette átéltem. Agyamban kavarognak az emlékek. Gyorsított tempója miatt olyan hamar elszállt az idő, amit közöttünk eltöltött, hogy mi, akik mellette voltunk, észre sem vettük. És mégis... annyi minden történt tizenkét esztendő alatt, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni.
Rövid leírásomban nemcsak a kézzel fogható, szemmel érzékelhető objektumokat, tárgyakat szerettem volna bemutatni, hanem magát az embert, aki szeretett családján kívül gondoskodott munkatársairól, egyengette útjukat, vigyázott rájuk. De nagy felelősséget érzett az egész város, az itt élő emberek iránt is. Amit ember megtehet, ő megtette értük.
Egyszer arról beszélt, hogy majd nyugdíjas évei alatt emlékeit, összegyűjtött anyagát csokorba szeretné kötni okulásul az utókornak. Arra kért, hogy segítsek majd ebben a munkájában.
Amikor nyugdíjba ment, zavaros két év következett az apparátusban, ráadásul családommal is nagyon el voltam foglalva. Nem került rá sor, hogy elkészítsük emlékiratait együtt, ő pedig sietve, örökre eltávozott.

Ezért most - nyilván nem olyan teljes formában - e rövid írásommal igyekszem emlékének áldozni. Mégis több anyag van birtokomban azokról az időkről, s az agyamban is megmaradtak, világosan őrződtek meg a történések.
Visszaemlékezésemet Lombos Márton tiszteletére foglaltam össze, aki tizenkét évig volt a városi tanács elnöke, s nemsokára húsz éve, hogy örökre búcsút vettünk tőle a balassagyarmati temetőben.

1969. Mandula műtét karácsonykor. Katica lányom már utolsó évét járta a egészségügyi középiskolában, amikor a mandulája miatt belázasodott, és orvosi tanácsra, műtétre került sor. Ekkor tapasztaltuk, hogy bizony ilyen életkorban már nem olyan könnyű átvészelni egy mandulaműtétet, mint kicsi korban. Míg a kicsik már a beavatkozás másnapján jól érzik magukat, lányom tizenhét évesen három hetet töltött kórházban, a műtét után.
Mivel egészségügyi tapasztalattal rendelkezik, a gyakorlati idejük nagy részét a helyi kórházban töltötték, most is sokat foglalatoskodott a betegek körül, segített a nővéreknek, amikor jobban érezte magát. Sajnos, annyira elhúzódott az idő, hogy a karácsonyi ünnepekre sem jöhetett haza.
Kisöccse itthon töltötte az iskola szünidejét, idősebb fiamat pedig hazaengedték a katonaságtól.
Így Karácsony délutánján, már otthon mindennel elkészültünk, összeállítottuk betegünknek az ünnepi vacsorát, és egy szépen földíszített kicsi karácsonyfával, ajándékokkal fölszerelve hárman bevonultunk a kórházba.
Ebben az évben így ünnepelhettünk mindnyájan együtt. Három hét kellett hozzá, hogy felgyógyuljon, az egész szünidejét kórházban töltötte.

**-*-**

Folytatása következik!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11798
Időpont: 2017-07-11 12:43:55

válasz efmatild (2017-07-10 13:48:18) üzenetére
Kedves Matild!
Magyon kedvesen írsz nekem, a föltett anyagokról. Köszönet érte, hogy ilyen szorgalmasan mindent elolvasol. Bizony, az az ember olyan jól tudta. hogy kell fejleszteni, építeni egy várost, az ott lakóknak lakást építeni, a dolgozó embereknek pedig munkahelyet teremteni. A városunkban három-négy helyen és utcasorokon is nagyon, de nagyon sok házat építtetett. Pedig végzettsége csupán az elemi után még négy év, de olyan tehetsége volt intézkedni, ami utánozhatatlan, maga köré tanult- és szorgalmas embereket gyűjteni, hogy azzal kivált, kiemelkedett, mert utánozni sajnos, senki sem tudta. Az ő idejében még városunk lakossága is Majdnem duplájára emelkedett, utána jövők idején ismét leapadt. Én élvezettel dolgoztam mellette, mert főnöknek is kedves, igazságos és jó ember volt.
Egyébkét talán az első kötetem róla, és a városunkról szól, abban sok minden belefért.
Köszönöm kedves szavaidat, szeretettel: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
411
Időpont: 2017-07-10 13:48:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Elmélyültem olvastam kedves visszaemlékezéseidet. Ekkor már én is dolgozó nő voltam, nekem is szerencsém volt olyan főnökökhöz, munkatársakhoz, akikről szívesen megemlékeznék írásban. Sajnálom, hogy nem sikerült Lombos Márton elnök nyugdíjba menetele után közösen összegyűjteni az anyagot okulásul az utókornak Viszont a Te írásodból részben megismerhettünk egy olyan embert, aki a közösségért, a városáért dolgozott. Egész életünkön át tervezünk, de egy anya számára az első a családja, és ezt mutatja az utolsó rész, ahol lányod betegségéről és a szokatlan karácsonyról szól.
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11798
Időpont: 2017-07-05 20:04:14

válasz Kőműves Ida (2017-07-03 21:59:07) üzenetére
Drága Ida!
Valahogy úgy van, ahogyan leírtad kedves soraidban. Mit tehet az ember, az évek mennek, mostanában már hihetetlen gyorsan - amikor ideje engedi, elhozza emlékezetben a kellemes és szép időket. Nagyon kedves soraidat szeretettel olvastam, köszönet érte, jól esett!
Szeretettel köszönöm: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2017-07-03 21:59:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Drága Kata!

Ugye, jó elmélázni a tovatűnt, s olykor felbukkanó emlékeken?
Nekem viszont, jó volt olvasni fel-feltörő emlékeidet.
Boldogan tettem. :)

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11798
Időpont: 2017-06-30 20:06:12

válasz Bödön (2017-06-30 08:20:12) üzenetére
Kedves Laci!
Az az árvíz különlegesen nagy-árvíz volt, s nagyon jó, hogy valaki azt meg tudta oldani, hogy többé ne történjen meg a városban.
Annak örülök, ha hibás szót találtok, mert utána kijavíthatom. Azonban a "kiselejtezett" szó akkor, úgy hangzott el, és én azon nem szerettem volna változtatni.
Köszönöm a látogatást, észrevételeidet is.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7925
Időpont: 2017-06-30 08:20:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Írásoddal méltó emléket állítottál Lombos Mártonnak, ennek a nagyszerű embernek. Igen, voltak ilyen vezetők is, akik szívükön viselték a hozzájuk beosztott dolgozók sorsát! A családi vonatkozások, lányod műtétje, a karácsonyi készülődés mind, mind érdekesebbé, színesebbé teszik a történetet. Egyetlen megjegyzés: én úgy tudom, hogy a "kiselejtezni" szót élő személyek vonatkozásában nem használjuk. Nem biztos, h igazam van, nézz utána Te is. Érdekes rész volt, az árvíz és a mentési munkálatok leírása különösen tetszett!!! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11798
Időpont: 2017-06-29 19:19:58

válasz hundido (2017-06-29 05:01:31) üzenetére
Kedves Katalin!
Az Ipoly folyóról van benne szó, abban az időben gyakran megáradt és a város melletti utcát, az ottani lakásokat mindig eláztatta. Amiről pontosan írtam, még a korábbiakat is felülmúlta az áradat, mivel egy olyan utcával szemben laktunk, amelyik az folyóig tart, felőlünk emelkedése van, mégis, már attól féltünk, hogy a fő-útvonalat is elönti, ablakunkból láttuk. Az szerencse volt, hogy az akkori városvezető olyan rugalmas volt, hogy egy év alatt elintézte, hogy a határfolyót a városnál szabályozzák. Nem volt könnyű, a minisztériumot járva, de sikerült neki. Többé már nem áztatta el a víz az ott lakókat, s még egy kicsike részt kaptunk is a szabályozás idején, ami a két ország között majdnem húsz évig tartott, és mindenkinek sokat jelentett.
Köszönet érte, hogy olvastad a történetet
szeretettel: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1076
Időpont: 2017-06-29 05:01:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Jó olvasni a visszaemlékezéseidet.Megismerkedni azzal a korral amiben éltél, és közben Téged és a családoddal is megismerkedhetünk. Bár én még kislány voltam ebben az időben, de az akkori árvizekre már emlékszem.
üdvözlettel: hundido

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Ismeretlen ismerős című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Apák napi fohász címmel a várólistára

Saskó Éva bejegyzést írt a(z) Érzelmeink mértékegységei című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Az élet táncol… címmel a várólistára

Kedves alkotást töltött fel Nyári zápor címmel

Kedves bejegyzést írt a(z) Eső című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 30. fejezet című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mesélek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 30. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 29. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Profánk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Abszurd bakancslista címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)