Már több éve, hogy hozzánk került két fekete aranyos kiskutyus, Bogi és Buksi. Mi ár túl vagyunk a hetven éven és a családi fészkünkből a gyerekek már rég ,,kirepültek", amikor talán az élet, vagy esetleg a jó Isten hozzánk vezérelte ezt a két elárvult jószágot. Barátaink találtak rájuk egy közeli kutyafuttatónak egy elhagyatott sarkában. Napok óta ott sínylődtek. Piszkosan, nedvesen kerültek hozzánk. Egy nedves papírdobozban reszkettek. A nagyobb, a Bogi valósággal átölelve védte a kistestvérét, a Buksit. Aki rájuk nézett, a látvány alapján úgy vélekedhetett, hogy nem biztos, hogy a kistestvér megéli a másnapot. De a szeretetnek hatalmas ereje van! A szívünk megesett a két kis kutyuskán és természetesen azonnal befogadtuk. Megfürdettük Őket. Nem mondhatom, hogy örömmel fogadták a kéz meleg vizet, de nincs mese! Meg kellett fürdeniük! Ezt követően egy barátságos sarkot rendeztünk be nekik a fürdőszobánkban. Nem tehettük ki azonnal az udvarunkra Őket, hiszen tél volt! Szegények nagyon éhesek, szomjasak voltak. Szerető simogatás és becézgetés hatására az ételt és a vizet elfogadták. Majd megmutattuk Őket az állatorvosnak is. Ide kívánkozik az is, amikor a doktor úr beoltotta pl. a Bogit és utána a Buksit szerette volna oltani, akkor a Bogi odaállt az orvos elé, hogy Őt oltsa be még egyszer és ne bántsa a kistestvérét. Egyből befogadtuk Bogit és Buksit a családunkba. Családtagok lettek! Nagyon jól esik az, hogy a szeretetünk magja jó talajba került! Szívükből az őszinte szeretet érzése és a szemeikből a szeretet fénye valósággal sugárzik felénk! Mindenkinek az életében vannak viszályok, kellemetlen helyzetek. Ilyenkor is nagyon jól esik az őszinte szemeikben gyönyörködnünk. Annyira közénk tartozóknak érezzük a kutyusainkat, és Ők is minket, hogyha valahová el kell mennünk, a kutyusaink szinte a kertünk kapujában várnak minket. Hazavárnak! Ha bárhová megyünk a kertünkben, vagy a lakásunkban, akkor a kutyusok egyből mellettünk teremnek. Ezt Ők őszinte szeretetük jeléül teszik. A ragaszkodásuk is őszinte, nem színlelt. Éppen ezért merem nyugodtan leírni, hogy további életünk, napjaink ,,bearanyozói", még szebbé tevői Ők. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy Őket adta nekünk ajándékul! Esetünk is bizonyítja azt, hogy a szeretet önzetlen és az elmagányosodás elleni gyógyír. Ugyanis sokan akik felénk járnak, megállnak a kerítésünk előtt és elgyönyörködnek a kutyusainkban. Ráadásul még az is a kutyusaink ,,érdeme", hogy általuk is egyre több emberrel tudtunk és tudunk megismerkedni a környezetünkben élők közül és ez is nagy haszon! Mindezeken kívül a két kutyus a mai napig is védi egymást azon kívül, hogy minket is védenek.