Szép szavakból csokrot kötnék,
mint virággal hozzád jönnék,
átnyújtanám szeretettel,
néked adom, kérlek, vedd el!

A szép szavak, mint a folyók,
olykor összekapaszkodók,
találkoznak kis patakok,
így születnek nagy folyamok.

Vigasztalnak gyakran minket,
felüdítik szíveinket,
a szép szavak gyógyítanak,
megnyugtatnak, tanítanak.

Bölcsességre, szeretetre,
bátorságra, dicső tettre.
Mint virágot nagy csokorba,
szedjük szép szavaink sorba!

Kertünk legszebbik virága,
a vallomás rózsaszála,
véle tárjuk ki szívünket,
boldogít'ni kedvesünket!

Tiszta, fehér, mint gyöngyvirág,
igazat mond, bizalmat ád,
fogadalom, s eskü szava,
csodálatos az illata.

Elbűvölő, mint a rózsa,
mikor harmat pereg róla,
szívszerelem szent igéje,
felírván a magas égre.

Kedves szavak, kis ibolyák,
szerények, de egyre ontják
illatukat mosolyogva,
gyermek-lelket beragyogva.

Mit tegyek még a csokorba,
hogy sohase légy mogorva?
Vidám arcú kis büdöskét,
úgy köszönt most, hogy üdvöz'légy!