HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-02-01

Shuhi szigete

Íme egy részlet a Katalinka c. regényből. Két idősíkban játszódik: napjainkban és 3006-ban.
Egy fiatal tudós, életkora alig haladja meg a 200-at, különös dokumentumokat talál az Overneten 2006-ból. Őkorkutatással foglalkozik, ez a tanult szakmája, így hát elkezd kutakodni a múltban. Leginkább az emberi lét és kapcsolatok nagy kérdései érdeklik, élet és halál, szex és szerelem. Igen, a szerelem, ami a XXX. században már nem létezik!
Merész Kinga segít neki, s a lánynak nagyon jó meglátásai vannak

Az utókor számára el kell mondanom, milyen volt Shuhi szigete, mert élek a gyanúperrel, egy újabb ezred év, s még a mi életünkben elnyeli ezt az utolsó szárazföldet is a centiről centire emelkedő Világóceán. A sziget, azon a helyen fekszik, ahol 2185-ben a Csomolunga, vagy másik nevén a Mount Everest a hullámokba süllyedt. Tulajdonképpen a 8900 méter magas hegy csúcsa az, ami most kiáll a vízből. Az erózió teljesen lekoptatta az egykori kúpot, a terület sík és sima, mint a tenyerem. Szakasztott úgy néz ki, mint a régi, ezer évvel ezelőtti bevásárló-központok: szándékosan építették ilyennek, hogy a letűnt, régi világ csalóka hangulatát árassza az idelátogatóra. A keskeny, szabálytalan rombusz alakú földdarabot 50 méter magas betonüveg gát veszi körbe. A gát falán át lehet látni, félelmetes, s egyben mulatságos a tengeri viharokat a fal biztos menedékéből a sétányról végigélvezni. A hullámvölgy zöld szája mélyen az ember lába alatt tátong, az, az érzésed, belezuhansz, aztán messze elől méltóságteljes lassúsággal felemelkedik a víz, fortyogva, tajtékozva neked rohan, s hatalmas durranással ártalmatlanul szétporlik alig két méterre onnan, ahol állsz. Sok turista egyenesen ezért a látványért jön ide, /a világ minden tájáról érkeznek, a világűr lakott bolygóiról is,/ kiköltöznek a sétányra, belevetik magukat az áruházak parkolóiban bérelhető nyugágyakba, esznek, isznak, s bámulják a hullámokat.
A kisebb CT kocsik az épületek lapos tetején parkolhatnak, a nagyobbaknak be kell állniuk az utcai parkolókba. A belső sétányokat óriási műkő vázákba ültetett pálmafák szegélyezik, a sétányok jobb és baloldalán ezer és ezer CT kocsi fémes felülete csillog a napsütésben.
Szólnom kell az épületekről. Talán hihetetlen lesz az utókor olvasója számára, mégis igaz, a bevásárlóközpont épületei kocka, vagy téglalap alakúak, falaik síkfelületeket képeznek. 2185 után már nem építettek ilyen stílusban épületeket, a mai kor emberének lakóházai, lakóparkjai gömb alakúak, vagy elliptikus alakúak, nem ritkán szabálytalan alakúak, de határoló falaik mindenképpen görbült felületeket képeznek. Az emberiség már régóta rájött ennek hasznára és praktikusságára. De Shuhi szigetének tervezői meg akarták őrizni a régi kor építészetének varázsát, s ha az egykori képeket tanulmányozom /a Neten fenn van néhány, az egyiken egy budapesti, a másikon egy floridai bevásárlóközpont látszik/, el kell, hogy ismerjem, törekvésük maradéktalanul megvalósult.

Óvatosan bekormányoztam a kocsit egy zöld, s egy piros színt kisugárzó jármű közé, mindkettő kisebb volt, mint az enyém, s kevésbé modernek. Kiszálltunk. A mozgó járda játékos könnyedséggel futott velünk a "FOOD" feliratot hordozó épülethez. Az üvegajtók szétnyíltak, beléptünk. Végigsétáltunk a polcok között. Mutatóujjamat ráhelyeztem a megvásárolni kívánt árucikkre, ujjlenyomatom igazolta hitelképességemet, s a kenyér, vaj, sajt, konzerv elindult a raktárból, végighaladt a földalatti csatornán kocsim csomagtartójának alsó nyílásához. A SWIZ rendszer felismerte a vásárlást, a vákuum beszippantotta a megvásárolt árút, s lehívta számlámról a megfelelő összeget.
Átmentünk az Elekro World-be. Kinga vásárolni akart magának egy polifont. A készülék új fejlesztés volt, a dimenziókban és az idősíkokban is lehetett használni, segítségével bárhonnan kapcsolatot lehetett teremteni bárki agyhullámaival, vagy akár a központi világkomputerrel. Nekem még nem volt polifonom, ez a készülék nem tartozott az alapellátmányhoz, mint a ház, a kocsi és az EKT, túl sok cointomba került volna. Én elég smucig vagyok, s megmondom őszintén, sajnáltam rá a pénzt. Sokáig járkáltunk az árúval zsúfolt térelválasztó paravánok útvesztőiben. Hja, egy nővel manapság sem könnyű vásárolni. Szomszédnőm szakértő módon válogatott a különböző típusú és márkájú készülékek között, végül kiválasztott egy alig gyufaskatulya méretű zöldet. Ezer peridit fizetett érte, vagyis ráment teljes havi fizetése. Újlenyomatával hitelesítette a vásárlást, s az árú, szépen becsomagolva elindult a raktárból a kocsihoz. A fél délelőtt eltelt ezekkel a vásárlásokkal, eléggé elcsigázott voltam, mire végeztünk. Szerettem volna leülni a Lila teraszra, enni, inni, bámészkodni, de Kinga felkiáltott: "fallabdázzunk előbb", s szaladni kezdett előre a mozgó járdán. A csarnok, ahová érkeztünk az ókori világ legelbűvölőbb építészeti stílusát képviselte, csúcsban végződő kúp alakú tetőszerkezetét valódi fém-szerkezet tartotta, alatta harminchat, egyenként üvegfalakkal elválasztott pályát lehetett összeszámolni a karzat kényelmes ülőszékeiből. Másfél órát játszottunk, persze ő nyert. Lezuhanyoztunk, ő a nőiben, én a férfiben. Használhattuk volna a közös zuhanyzót is, Shuhi szigete szabad terület volt, az erkölcsi korlátozások, amelyeket a világegyetem lakott területein be kellett tartani, itt nem voltak érvényben. Mondom, zuhanyozhattunk volna együtt, erre kényelmes kétszemélyes fülkék álltak rendelkezésre, de sem bennem, sem Kingában nem merült fel efféle szabadosságnak még a gondolata sem. Jó, én csak magamról beszélhetek, hogy Kinga mikor mit forgat a fejében, azt nem tudhatom, csodálkoznék azonban, ha az ellenkezője kiderülne. Ahogy érzékeltem, mások se vették igénybe a kétszemélyes fülkéket, évszázadok óta abban éltünk, hogy a test szégyellni, rejtegetni való valami. Nem könnyű évszázados korlátokat áttörni, s nem is szabad, -magam is ezt vallottam.
Mégis, amit a fülkék jelképeztek: a szabadság és függetlenség, fontos volt a modernkor embere számára. A maga autotarktitásával, és törvényen kívüli létével Shuhi szigete az ősi szabadság élő emlékezete volt. Az ide látogatók megérezhették a tenger sós illatát, a szabad szelek simogatását és a függetlenség ízét.
Leültünk a teraszon. Jött a pincér. Rendeltem két sört, magamnak babgulyást, Kingának ráksalátát. A teraszról körkilátás nyílt a tengerre. Rengetegen voltak a szűk placcon, kicsi kerek asztalok mellett a világmindenség különböző részeiből idesereglett emberek lebzseltek, férfiak és nők, idősek, fiatalok, ki, milyen életkorra volt belőve. A mellettünk lévő asztalnál félprofilban például egy zsíros nagydarab pacák ül, legfeljebb harmincnak vélné a 2006-ban élő olvasó, bár valódi életkora a 800-hoz közelít, társa kicsi, ősz asszony, negyedik klón, legfeljebb hetven. Hogy honnan tudom? Ismerem őket, a Közigazgatási Titkárságon dolgoznak, mindketten Galamb Tihamér munkatársai. Köszöntöttem a furcsa párt, barátságosan visszaintettek. Gyümölcs-fagylaltot kanalaztunk gusztusos üvegtálkából ebéd után, később megkávéztunk. Kellemes, langyos szél fújt a tenger felől, lapos, hosszú hullámhegyek görögtek a sziget partjához, nekicsattantak az üvegfalnak, s szétporlottak.
Egy gondolat motoszkált bennem. Azóta forgattam a fejemben, hogy kiszálltunk a kocsiból a parkolóban.
-Nem biztos, hogy egyedül a félelem van a csodák utáni vágy hátterében, -mondtam hosszú békés hallgatást követően Kingának, -szerintem az emberi elme játékos kedve ugyanennyit nyom a latban.
-Hogy érted ezt, -kérdezte lusta élvezettel rám emelve pilláját
-Figyelj csak. Azt mondtad idefele jövet, az emberek régen azért kergettek álomképeket Istenről, túlvilágról, mert féltek az elmúlástól. Rendben van, logikusnak tűnik. Elfogadom. De van egy másik motívum is: a hajlam. A XX szd emberénél ez is jelen van. Hatása legalább annyira erős, mint a félelemé. A kettő egymást kiegészítve, hogy úgy mondjam váll-vállvetve működik. Legalább is szerintem. A titkok megszépítik a fantáziátlan valóságot. A csoda pedig... A régi kor emberének szüksége volt csodákra, szüksége volt egyfajta szellemi mákonyra.
-Lehet, -vonta meg könnyedén a vállát Merész Kinga. -Ezek szerint, te azt állítod, hogy a régi korok emberének primitív agyában örömszerző funkciók kielégítésére születtek a csodák képzetei. Ez is elképzelhető. Csakhogy a te elméletedet nem lehet bizonyítani, az enyém meg már bizonyíttatott, olvasd el az ezzel kapcsolatos XX, XXI szd-i tanulmányokat.
-A Coelho könyv sikere eléggé bizonyítja, vágtam oda.
-Csak a tényt, az okot nem, -riposztozott
Észre sem vettem: a szerepek felcserélődtek, most én kardoskodtam olyasmi mellett, ami az ésszerűség határát súrolta, s ő védte az én korábbi álláspontomat.
Hosszadalmas és körülményes vitába bonyolódtunk. Szomszédasszonyom körömszakadtáig védte a saját igazát, /a félelem kormányozza az emberi elmét, nem a csalóka remény, blablabla/ s amikor ismét szemére hánytam, hogy ő volt az, aki azt állította, hogy világűrbeli útja során találkozott Istennel, kikacagott.
-Mit bizonyít ez? Egyébként én nem állítottam semmi ilyesmit, lüke. Ezt már kitárgyaltuk idefele jövet. A csodák nem az én fejemben keletkeznek. Egyébként, ha tényleg találkoztam volna, akkor,...akkor... az a logika szabályai szerint már nem lenne besorolható a csoda-kategóriába, mert már valóságos valóság lenne.
Kevert a Kinga, láttam. Kevert, mert nem kevesebbet állított, mint, hogy a csoda és a valóság között éles határvonal húzódik, ami lehetetlen, az nem történhetik meg: ez a csoda, ami pedig lehetséges és megtörténhetik, az meg is történik, de akkor már valóság, és nem csoda. Nem jutottunk egyről a kettőre, leragadtunk egy ponton. Rendeltem még két pohár sört, hogy elménket felfrissítsük. Asztalszomszédaink közben elmentek, már jó ideje mások ültek a helyükön.
Nem akartam Kingával összekülönbözni, szükségem volt a segítségére, s ezért próbáltam kis csolnakunkat nyugodtabb vizekre kormányozni. Békésen tűrte, úgy látszott neki is elege van a csatározásból.
Keveset tudtam róla ebben az időben, de később rájöttem: Merész Kinga gyakran alkalmazza azt a módszert vitái során, hogy lopva észrevétlenül átveszi, magáévá teszi vitabeli ellenfele álláspontját, addig ügyeskedik, addig mesterkedik, míg a harcálláspontok felcserélődnek. Ez következett be a Lila teraszon, de én csak később, jóval később jöttem rá, hogy csőbe húzott.... Azt azonban csak mostanában kezdtem megsejteni, mi célja volt vele. Kinga szándékosan orránál fogva vezeti vitapartnereit. Ha végül a páciens rájön a csalafintaságra, nevetni kezd, összeveri két tenyerét, "bravó" -kiáltja, "végre kezdesz megtanulni gondolkodni"
Ilyen lány ez a Kinga. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám róla: elragadó jelenség. Nem mondom, mert ez már két szó lenne.

Aki Shuhi szigetén jár, annak feltétlenül meg kell nézni az élő terráriumot. Halak és vízben élő állatok olyan gazdagsága tárul az üvegfalak mögött az idelátogató szeme elé, hogy az párját ritkítja. Számomra nem újdonság, mert az én lakóházam, mint már említettem a tenger felszíne alatt lebeg, de a sztratoszférából, és a világűr lakott helyeiről érkező turisták többsége számára lenyűgöző látnivaló.
A sziget szikla-tömbjébe vágott, tenger szintje alatt fekvő óriási méretű teremben körben elhelyezett heverők, kanapék, üvegfotelek szolgálják a vendégek kényelmét. Leültünk egy kanapéra, szorosan egymás mellé. Shuhin nem kellett betartani a kinti világban kötelező három lépés távolságot, nem is lehetett volna a permanensen jelen lévő zsúfoltság miatt. Aki akarta igénybe vehette a karfákba beépített fülhallgatókon keresztül az idegenvezető magyarázatát, hogy mit lehet éppen látni künn, mi nem akartuk igénybe venni. Úgy ismertem a vizek világát, mint egy szakképzett tengerbiológus. Kinga élvezettel csüngött szavaimon, fejét félrebillentette, szépívű ajka szétnyílt a csodálkozástól. A nők nagyszerűen tudnak játszani velünk, férfiakkal, ha valamit el akarnak érni. Magamban mosolyogtam, sejtettem, mire hajt.
"Ne fáraszd magad, drágám" -gondoltam, tiéd a pálya.
Már idefele jövet eldöntöttem, beveszem Merész Kingát, társszerzőként fogjuk megírni a könyvet a XXI szd beli emberek életéről.
A tenger mélye olyan átlátszó és tiszta volt, mint a kristályüveg. Erős fényű fényszórók kaszálták a kúp alakban lehatárolt látómezőt, a kúp csúcsa, onnan, ahol ültünk 1, 1.5 mérföldre lehetett. A sugárkévék belsejében milliárdnyi apró egysejtű élőlény teste szikrázott, a fényfolyamban nagy halak úsztak, úgy tetszett, maguk is szinte görögnek, hömpölyögnek a szétáradó ragyogással. A folyékony fény mélyéről ezüstfejű makréla bukkant fel, farka csapásaival ügyesen kormányozta magát az őrt álló, színes medúzák sorfala között. Majdnem nekünk úszott, az utolsó pillanatban kanyarodott csak el. Halraj vonult el bámuló szemeink előtt, csodaszép halak voltak, hátukon szürke, hasukon fehér, aranyos pettyek tündököltek. Csillogtak, villogtak, ide-oda cikáztak... Láttunk vörösmárnát, kék-sárga uszonyú, csíkos durbincsot, csőrösszájú tengeri szalonkát és sok más egyéb csodát. Egyszer egy tigriscápa opálos teste is felbukkant, gyorsan úszott, fejéről két oldalt száguldó víz-fodrok szakadtak le. A teremben az elragadtatás kiáltásai visszhangoztak, Kinga felsikoltott, és a karomba kapaszkodott, amikor az emberevő fenevad farka meglegyintette a plasztik üveget.
Sokáig gyönyörködtünk a tenger alatti világ látványában. Eltűnődtem: vajon a 2185 előtt élő emberek számára ugyanilyen élményt jelentett-e a szárazföldek állat, és növényvilága? Vetekedhet-e a flóra és a fauna mindazzal, amit a tenger alatti világ kínál?
-Fura lehetett a XXI szd-ban élni, -mondtam Kingának a liftben, felfelé menet.
-Hogy jut ez most eszedbe? -nézett rám sárgás-zöld szemeivel.
-Nem tudom, -mondtam, -csak úgy eszembe jutott. -Az jutott az eszembe, hogy ha te meg én abban a korban éltünk volna, udvaroltam volna neked, elvettelek volna feleségül, stoppoltad volna a zoknimat, s este TV nézés után...
-Marha vagy, -kiáltotta Kinga vidáman.
Utastársaink megütközve bámultak ránk, a XXX. szd-ban nem volt szokás az érzelmeket hangosan kifejezni.

Sötétedett mire a parkolóba értünk. Beszálltunk. A CT kocsi belseje, a műszerfal kijelzőinek foszforeszkálása megnyugtató érzéssel töltött el. Ó, de sokszor élveztem már a civilizációnak ezt a remek biztonságát. Visszatérni valamiféle vad zűrzavarból a kocsim védett nyugalmába, -remek érzés, valóban. Függetlennek, erősnek, sebezhetetlennek éreztem magam a vezetőülésben. Beindítottam a rakéta motorokat, a kecses jármű felemelkedett, Robotpilótára kapcsoltam, jobban szerettem, ha a felszálló, tülekedő CT kocsik forgatagában nem nekem kellett navigálnom. Ha a robotpilóta vezette a járművet, az ember biztos lehetett benne, hogy a legoptimálisabb szögben történik a felszállás. A vezérlőernyőn megjelent a föld planiszférikus térképe. Apró piros nyíl jelezte a kocsi helyzetét, sárga kör az úti célt, ami felé tartottunk. Szaggatott sárga vonal mutatta a megtett utat. Hátradőltem, bekapcsoltam a zenegépet. Halkan, mégis megnyugtató erővel vett körül minket a minden oldalról áradó planetáris zene.
Sokáig utaztunk fényes, ijesztő csillagok között a fekete semmiben.
Látszott már a radarernyőn Kinga kékes színeket kibocsátó forgó gömbháza, amikor a lány megszólalt:
-Mondd csak, nem töltenéd nálam az éjszakát?
Nem válaszoltam rögtön, pedig, valami ledér ötlettől vezérelve én is azt fontolgattam, milyen jó lenne Merész Kingánál éjszakázni.
-Van egy kis vörösborom, s vacsorát is csinálok, -tette hozzá, s kitartóan fixírozott.
-Rendben van, -mondtam. -De ígérd meg máma már nem beszélünk többet sem Istenről, sem ördögről.
Nevetni kezdett. -Megígérem.
Szavát betartotta. Csak közömbös dolgokról beszélgettünk, az éjszaka hátralévő részében, kipletykáltuk az összes ismerősöket, vicceket mondtunk, anekdotáztunk. Éjféltájban felkért táncolni. Csillagközi zene szólt a szalon teljes, görbült üvegfelületéről, s mi roptuk, három lépés távolságra egymástól. Nagyon mókás volt. Nevetni kezdtem, nem tudtam abbahagyni, megfájdult az oldalam.
Nem mondtam Kingának, de magamban azt forgattam, vajon a XX századi emberek is így mulattak-e?


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-02-19 17:06:30

Köszönöm, biztos, hogy egyszer majd folytatom, de előbb végére kell járnom a Havasi gyopárnak, ami nem kis falat, a felénél tarthatok most. Motoszkál bennem a HB kalandjainak folytatása is, a vitorlázós kalandok, az is megérne egy misét. Csak lenne több időm. Miért nem állhat egy nap 48 órából?
Szia és köszönöm! -én
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-02-19 15:38:15

Ma újra olvastam, s biztatlak, folytasd csak!:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-12-16 14:09:44

Szóval, az a helyzet, hogy nagy lendülettel estem neki, jópofa ötletnek tűnt, hogy valaki a 30. századból hogyan látja a mi kis világunkat, szerelmeinkat, meg minden. A "szerelemről" szólt volna ez a történet is, mert miről másról szólhatna? "Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét?!"
De valahogy kifutottam vele, elment tőle a kedvem...nem tudom miért. Talán bosszantott benne, hogy sci-f, nem tudom. Ezt követően vágtam bele a Havasi gyopárba.
Lehet, hogy egyszer majd előveszem, egyelőre elég egy "szerelmes" történet, még sok is!
Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-15 22:25:41

Érdekes elképzelés! Kiváncsian várom én is a folytatást! Szerintem írdd tovább!:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-02-06 00:58:04

Szia Titi!

A rövidítést illetően igazad van, nagyon béna, benne maradt valahogy, elkerülte a figyelmemet.

A folytatást kéred. Nos, az a helyzet, hogy a "Katalinka" elvileg egy több száz oldalas "mű" lenne, aminek kb. az egynegyede készült el, csak le akartam tesztelni, ehető-e, érdemes-e folytatni?
A kedvedért, s talán mások kedvéért is, fogok belőle még részleteket közölni, örülnék, ha azokat is megnéznéd.

Előre is köszi: én /Bödön/
Olvasó
Regisztrált:
2006-11-15
Összes értékelés:
22
Időpont: 2007-02-02 12:54:34

Nagyon tetszik ! Hol a folytatás??
Egy dolog zavar egy kicsit: a szd. rövidítés.
Ettől függetlenül ott éreztem magam a 30.szd(!)-ban.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)