Hier!

Dem letzten Deingedenken
Ist dieser Ort geweiht;
Hier will ich mich versenken
In's Meer der Traurigkeit.

Hier lebt' ich sel'ge Stunden -
Sie kehren nimmermehr;
Das Herz kann nicht gesunden,
Die Welt ist todt und leer.

Ein Fieber ward mein Leben,
Mein Traum geht himmelwärts,
Die matten Pulse beben
Im letzten Todesschmerz.

Nun strömt, ihr Thränenfluthen,
Hinab in's Angesicht:
Hier mag das Herz verbluten,
Verglühn der Augen Licht.

Hier hat sich mir erhoben
Ein Glück, das keinem gleich:
Hier ist mir auch zerstoben
Ein ganzes Himmelreich.
____________________________


Itt!

A Rád emlékezésnek
Ez utolsó helye;
El itt nyel engem végleg
A bánat tengere.

Itt boldog órák teltek,
Nem térnek vissza már,
S a szívem sem gyógyul meg,
E holt világ - sivár...

A létem láztól forró,
Az álmom égbe von,
Vibrál az ér, utolsó
E végzet-fájdalom.

Most könnyeim peregnek,
Egy ár a csermelyen,
A szív itt elvérezhet,
És fényt veszthet a szem.

Itt boldogság vett szárnyra,
Mint soha azelőtt,
Ám vágyam mennyországa
Szét szintén itt törött.

* * * * *