Oly korban élek én e Földön,
hol adni jó és szükségszerű,
hisz annyi a szegény, nincstelen,
kiknek fáj az étkül kapott szó,
kiknek kín a csattanó pofon.

Oly korban élek én e Földön,
hol kincs az adott szó, becsület,
arany a mosoly, az alázat,
nagy érték a tolerancia,
van még olyan, hogy romantika?

Természetre mért nem vigyázunk?
Az utolsó halat kifogjuk,
utolsó folyót megmérgezzük.
Ha az utolsó fát kivágjuk,
utolsó embert kiirtjuk,
milyen lesz vajon az eljövő?

Akkor fogunk arra rájönni,
hogy hiába a tengernyi pénz,
kocsi, villa, az nem ehető.
Életmódunk és döntéseink
befolyásolják a jövőt, mit
utódunknak örökül hagyunk.

De még mindig hiszek, még bízok,
amíg van hitem, van remény is!