HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1814

Írás összesen: 44783

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Németh István
2017-07-23 14:55:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-07-12

Hárman az asztalnál

Merev háttal ültem az öreg asztalnál, előttem hideg kávé, koszos csészében. Velem szemben egy férfi ült, karját az asztal lapján pihentette, s enyhén fölemelt kezében egy homályos üvegpohár. A pohár faláról egy vadásztársaság címere nézett vissza rám, egy gímszarvasbika impozáns fejének császári agancsai közül, melyek teljesen körbeölelték a talpas üveghengert, s a túloldalon a csúcsaik összetalálkoztak. Összetalálkoztak, de nem érinthették egymást. Sosem értettem, miért. Mindig zavart az a csöppnyi rés, zavart a színtelen üressége. De csak én tudom, hogy azt a poharat egy szarvas feje és egy, az agancsai között aranyló címer ékítette egykor. Mára csak foszlányai maradtak a jelképnek; lekopott, mint a szép emlékek a könnyáztatta arcokról. A színtelen üresség lassan teljes egészében eluralja azt a poharat. S nincs másik helyette, kicserélni sem lehet.

A pohár néhány centiméterrel az asztal lapja fölött lebegett, s a benne lévő ital - színe alapján rum talán - egyenletes tempóban körözött. A csönd is ott ült körünkben, egy harmadik széken. Bántó, zavaró, kötekedő csönd. Mégsem űzte el egyikünk sem az asztaltól.

Már nem néztem körül a helyiségben. Nem akartam látni, mennyire más lett itt minden. Ugyanazok a falak, ugyanazok a bútorok, ugyanazok a tárgyak. Mégis, itt már minden más nyelven beszélt.
Valaha nem így ültünk egymással szemben.

Én most őt néztem, ő pedig a pohárban a körbe hömpölygő italt. Mit láthat ott? Mert amikor rá nézek, én emlékeket látok. Látom az ifjúságot, a játékot, a sok kalandot. Látom az előderengő célokat, és a meginduló lépteket. Nevetést is hallok... Ő pedig nem lát egyebet, csak az örvényt abban az átkozott pohárban.

Az az örvény lassan mindent el fog nyelni. Már elnyelte a feleségét, el a munkáját, el a tükörképét. Beledobta már a gerincét, a szívét és csak nézi-nézi, miként kergetik mindezek egymást abban a zavaros örvényben, mielőtt végleg alábuknak a pokoli semmibe.

A csönd hirtelen fölállt az asztaltól, s magunkra hagyott minket; a hangom oly erős volt, hogy magam is meglepődtem fölötte.

‒ Tedd le a poharat!

A férfi nem nézett rám, de a keze megállt. Az örvényt még vitte tovább a lendület, de csakhamar lassulni kezdett, s a férfi óvatosan, mintha félne, hogy az örvény egyenletes geometriája megtörik, letette a poharat. Alig koccant az asztallapon.

A csönd ekkor vissza akart ülni közénk, de én már nem akartam újra az asztalhoz engedni.

‒ Nem erre a pohárra gondoltam.

Szavaim behatoltak a férfiba a fülén át, de odabenn konok daccal találták szembe magukat. Arca megkeményedett, ujjai ismét közrefogták a poharat, és semmibe merevedő, csak azért is tekintettel, magába döntötte annak teljes tartalmát.

A pohár nagyot koppant az asztalon.

A csönd önelégülten visszaült közénk.

Én haragosan néztem a férfi arcát, aki tudta, hogy én épp ezt és épp így teszem. Ezért ő haragosan nézte a kiürült poharat.

Még kerestem egy darabig a tekintetét, de ő elbújt az enyém elől. Belebújt abba az átkozott pohárba. Belebújt, hiába nem volt ott már semmiféle örvény. Ő odaképzelte, hogy ott legyen. Odaképzelte, hogy újra belefojthassa magát.

Amikor már nem bírtam tovább elviselni a mellettünk diadalmasan pöffeszkedő csönd jelenlétét, fölálltam. Fölálltam, s még utoljára rámeredtem a velem szemben ülőre, hátha ráismerek. De többé már nem ismertem föl benne senkit.

Lenéztem az asztalra is, még utolszor. Az ő pohara üres, de tudom, hogy máris sóváran nyöszörög felé a lelke. Az én csészém teli, de nekem nem kell, ami benne van. Az a csésze koszos.

Talán épp azért hagyta koszosan, hogy ne is akarjam. Hogy ne akarjak itt semmit.

Kiléptem abból az idegen házból.

Odakinn tavasz volt. Nem az a virágillatú, madárdalos, napfényes, tavaszi tavasz. Hűvös, szeles, szürke, őszvégi tavasz volt. Államig húztam a villámzárat.

Fölnéztem az égre - ekkor eleredt az eső.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
815
Időpont: 2017-07-21 18:31:18

válasz Finta Kata (2017-07-20 11:55:38) üzenetére
Kedves Kata!

Nagyon örülök felbukkanásodnak; jól jött akkor most az a "véletlenül". :)
Örülök megtisztelő figyelmednek, és köszönöm értékes észrevételedet.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11435
Időpont: 2017-07-20 11:55:38

Kedves Laci!
Nekem azért jó, és csodállak: Te mindent, amit nem is lehet meg tudsz személyesíteni...
Emlékeidből merített gondolatokat emberré varázsolod.
Novelládat most nekem a "Véletlenül" hozta vissza.
Örömmel olvastam: Kata
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
815
Időpont: 2017-07-17 13:17:34

válasz Ylen Morisot (2017-07-16 20:41:40) üzenetére
Kedves Ylen!

Én meg attól féltem, túl sok lesz a jelkép, a szimbólum, és ebből fakadóan az asszociáció. De örülök, hogy nem ment a téma, a tartalom rovására. Ritkán írok ilyen röviden, tömören, de talán itt sikerült belesűríteni minden lényegeset pár bekezdésbe. Örülök, hogy az írás visszahívott téged, s köszönöm a szívmelengető szavakat.
Ki sír? Kit sirat? Bizony, az eső nem véletlenül ered el a végén. S mindenkinek beindulnak a személyes asszociációi...

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
815
Időpont: 2017-07-17 13:10:44

válasz oroszlán (2017-07-16 10:50:25) üzenetére
Kedves Ilona!

Én ezt mély elégedettséggel fogadom, és nem kevesebb örömmel. Megtisztelő a figyelmed, és igyekszem a jövőben is rászolgálni.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1596
Időpont: 2017-07-16 20:41:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! ******
Gratulálok! Néhányszor már elolvastam, és nem azért, mert elsőre nem értettem. :) Zseniális írás!
Nekem kétféle csönd van. Az egyiket írod, amelyik áthatolhatatlan falat emel a két fél közé. Mert akit a pohár örvénye magával ragad, az eltávolodik mindentől, menthetetlen.
És a végén az eső:
Ki sír? Kit sirat?
Temérdek asszociáció jött.
Üdv:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6290
Időpont: 2017-07-16 10:50:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megint csak ámulok kedves Laca!
Ez a megszemélyesítés zseniális!
Magára ismerhet mindenki aki rabja az italnak.
Szeretettel gratulálok, most már tudom, soha nem hagyom ki az írásaidat, ami élményt tud nyújtani nekem. (biztos vagyok, hogy nem csak nekem.)
Üdvözlettel: Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
815
Időpont: 2017-07-15 12:06:43

válasz Kőműves Ida (2017-07-13 20:34:08) üzenetére
Kedves Ida!

Apa-fiú, barátok, testvérek - az asztalnál ülők bárkit jelképezhetnek. Én egy gyermekkori pajtásomról mintáztam a konok alakot, aki hagyta, hogy az ital tönkretegye és kiürítse az életét. De valóban lehet ez egy rossz apa is például. A végeredmény, hogy magára marad, mert az ital fontosabb neki mindennél, és segíteni is csak azon lehet, aki hagyja.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, és a pontokat is. Örülök, hogy itt jártál. :)

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-07-13 20:34:08

Lemaradtak a pontok, pedig megérdemled.
Pótolom, amennyiben elfogadja a rendszer.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-07-13 20:32:28

Szia black eagle!

Az apa, a fiú és csönd ült az asztalnál, majd a csönd hirtelen felállt... Remek megszemélyesítése a csöndnek. A fiú emlékezne, de az a pohár, torzítja az emlékeit...
Remekbe szabott novella. Elismerésem!

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kivágom a szívem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A vágynak nagy szárnyai vannak címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az én dalom című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Miért késnek a vonatok? című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) az én erdőm című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Uzsonna címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Fügefa bejegyzést írt a(z) az én erdőm című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Kivágom a szívem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Nyír a nevem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyír a nevem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Emléknász címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Rózsahimlő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)