1. KISCICA
Csendben nyújtózva alszik a kiscica
hosszasan pihenve nyújtózatja lábát,
nagyot ásít, meggörbíti hátát,
majd pislogva a szemét is kinyitja.

Puha szőrét, mancsával nyalogatja
tisztítja, hegyezi a körmeit,
szeret fürödni, ezzel idő telik,
fényesre nyalva tiszta kiscica.

Unatkozik: mit tegyen? Nem tudja,
néha még szopik anyja mellé bújva,
majd elindul sétálni a szobába'.

Ha simogatják, hálából dorombol,
utána játszadozik, ugrándozik.
Cica eledele tejecske tálban.

2.
Tejecske tálban, cica eledele,
pocak tele, ha nyelvével lefetyel.
Ez a cica élete, amíg felnő,
majd egérlyukak előtt áll lesben,

s megfogja az egeret. Viszi haza,
megmutatja büszkén cicamamának.
Otthonában játszik vele úgy, ahogy
erre tanították cicaóvodába':

kisegér még elfut, ő utána megy,
kis mancsával megfogja, s megdobálja,
mamája dicséri; állat étele.

Egér a macskának csupán játék,
ám a kisegérnek nem játék, inkább
tragédia és szomorújáték.

3. KOTLÓS A TOJÁSOKON
Tragédia és szomorújáték.
Minden napra egy tojás! Kotkodács!
Tyúkanyó a kerti bokorban gondol
magában valamit: a puha földet

körmeivel kapirgálja. Kotkodács!
Tojásait a mélyedésbe rakja s
naponta gondosan betakargatja.
A tyúkanyó kotkodál, összegyűlt már

húsz tojás, lecsendesül ekkor már
Kotty-kotty... ül a fészkén naphosszakat
néha feláll, eszik-iszik, Kotty-kotty-kotty...

Azután tojásain ül megint. Kotty!
Magában mondogatja, amíg a
tojásokat megmozgatja. Kotkodács!

4.
Tojásait megmozgatja. Kotkodács!
Vajon ezt ő hol tanulta? Kotty-kotty-kotty...
Lassan telnek így a napok, amíg a
tojásokon kell ücsörögni. Kotty-kotty!

Huszonegy nap az az idő, amíg egy
kiscsibe a tojásból kijő. Patt-patt...
Tojások már pattognak, egy-kettőre
kibújnak a puha-pelyhes jószágok.

Csipp-csipp... Csipognak, járkálni tanulnak,
aranyszínű ruhájukban mozognak.
Tipp-topp... tipegnek, csipp-csupp... csipognak,

topognak, az apró csőrükkel esznek-
isznak, teli beggyel totyognak. Totty! Totty!
Tyúkanyó terelgeti-nevelgeti,

5.
Terelgeti-nevelgeti tyúkanyó,
kotkodács! - Mondogatja, tanítgatja,
óvja utódait tyúkanyó. Kot-kot...
Nem könnyű a tyúkanyó élete, kot...

féltve védi a csibéit, veszélyes
a szabad-élet! Kot-kot-kot... Vigyázzon
rá mindenki, nehogy ő kárt szenvedjen!
Krú... Krú... krú... Ha a tyúkanyó vészt érez,

ijedten így szól csibéinek: Krá... Krá...
sietni! Bújjatok a szárnyam alá!
Ez a védett hely nektek! Kot-Kotkodács!

A kiscsibe-rajt szárnya alá zárja
mind a húszan ott lapulnak alatta
mert ez a csibék otthona. Kotkodács!

6. KAKAS
Kotkodács! Mert ez a csibék otthona,
de a kakas a baromfiudvarnak
királya, peckesen lépkedve járja
útját, lépegetve a nagy udvarban,

finoman járja körbe területét.
Magasra emelve gőgösen tartja
tarajos fejét, s mélyen lenézve a
baromfi-udvarnak alacsonyrendű

tarka népességét. Megteheti, hiszen
fénylő vörös tollazatával legszebb,
piros tarajával, s nagy termetével

az udvarban is ő a legerősebb.
Mikor őkelmének tetszik, kergeti
ezért futnak előle el, a tyúkok.

7.
Kergeti, futnak előle a tyúkok
szerteszét, mert félnek nagy erejétől,
ijedten elbújnak előle. A kis
kakassal hadba száll a trágyadomb

tetején - érezi erejét - gőgösen
a gyöngébb ellenfelét legyőzi.
Nem gondol arra, hogy a trónja nem
örökös, ezért a végzete őt is

eléri. Nem kell már sokáig várni,
gazdasszonya kiválasztja ünnepi
ebédre. Hamar elfogják őkelmét,

viszik utolsó útjára, s akkor
inába száll minden bátorsága.
Hiába, eljött utolsó órája!

8.
Hiába, eljött utolsó órája.
Vége az életének, nagyon hamar
elfogják őkelmét, viszik konyhába,
ha kifolyt a vére, leforrázzák,

díszes tollazatát lecsupaszítják
róla, hideg vízben lemossák, végül
feldarabolják, zöldségekkel, ízes-
fűszerekkel nagy leveses fazékba

rakják. Finom tésztát főznek hozzája.
Nemsokára gőzölög a leveses-
tálban, aromás illata szerteszáll

a lakásban... S a díszesen terített
asztalnál a vendégek őkelmét (megeszik)
s elfogyasztják ünnepi ebéden.

9. KUTYA-MACSKA BARÁTSÁGA
Kakast elfogyasztják ünnepi ebéden.
Zsemlyeszínű Bundás kutyus magában
él, unatkozik. Csak az udvarban
sétálgat, jól éldegél, házat őriz.

Gazdája egy alkalommal macskát hoz
karaiban. Olyan az egész cica,
akár egy vakarcs, nem is tud mást, csak
szopni és ha simogatják, akkor

kezd dorombolni. Féltékenyen figyeli
Bundás, mért babusgatják a vakarcsot?
A kiscica azonban odamászik

hozzá. Kis mancsával vele játszik: a
kutyus a fülét meg-meghuzigálja,
szőrét meg össze-vissza ráncigálja.

10.
A kutya szőrét összeráncigálja.
Mit gondol a kis ebadta? - Bundás
gondolja magában - ezért ő körbe-
szimatolja, lábával tologatja.

Cica nem ijed meg tőle, fölugrik
a feje tetejére. Belefárad,
s akkor ott alszik el dorombolva,
csendes nyugalomban a huncut cica.

Figyel Bundás-kutyus, nem akarja
álmában megzavarni a cicát, majd
elfárad, s szuszogva elalszik alatta.

Felébredve, anyáskodva elkezdi
nyalogatni, s barátságot köt vele.
Jobb kiscicával békességben élni.

11.
Jobb kiscicával békességben élni,
mint haragban lenni. Csak azt én nem
értem meg, miért mondják az emberek:
kutya-macska barátságban nem élhet.

Jobb lenne, ha figyelnének arra
jobban, hogy az állatok - mint némely
emberek - szeretnének társaikkal
békességben élni. Mert a harag

a nyugalmukat s a hangulatukat
megrontja, talán az erejüket is
elszívja. Kinek jó ez, ki tudhatja?

Miért gondolják azt makacsul úgy, hogy
a macskák meg az ebek egymás mellett
másként nem, csak ellenségként élhetnek?

12. EMBEREK-MADARAK KOLDUSAI
Másként nem, csak ellenségként élhetnek?
Madarak koldusai a verebek,
érzéketlen embereknek koldusai
ti vagytok, éhező-fázó, városból

kiutált-kitiltott hajléktalanok...
Szürke kis verebek oly' sokan élnek
emberközelben, egyszerű szürke
tollakkal. Sehogy sem értem, mért nem

szeretnek titeket sem: kicsi verebek?
Talán irigylik sorsotokat, szorgos
napjaitokat? Ti csak jó emberek

alamizsnájából élhettek meg.
Olyanok vagytok, mint a többi madár...
ha apró morzsa leesik a földre,

13.
Ha apró morzsa esik le a földre,
látva a sok étket, fürgén ugrálva
jöttök, s nyomban fölcsipegetitek.
S nem vagyok ti irigyek egymáshoz sem,

mint némely ember. Egy alkalommal
odaröppent mellém sok apró madár.
Fölfedezték a morzsát, nem féltették
egymástól kapott ajándékot, hanem

a földről gyorsan felcsipegették, majd
gyorsan elszálltak, üzenni az éhes
társaiknak. Mindjárt ott is volt a

verébcsapat; fürgén ugrálva lesték,
várták morzsájukat. Nem vagytok ti
idegenek, nem féltek emberektől.

14.
Nem féltek, az emberek közelébe
merészkedtek. Bennem bátran megbíztak,
a kezemből ettek. A morzsa fogyott
egyre nézték a zsemlyét a kezemben,

fölszedték egy szálig, tiszta lett a
járda. Madarak koldusai vagytok,
de nekem akkor is kedvesek vagytok,
téli hidegben sem vágytok el tőlük,

hű társaink- maradtok dideregve,
éhezve. Nem szálltok el innen messze,
új hazába, nem vándoroltok meleg

vidékre, itt maradtok velünk a zord
télben-fagyban élelem nélkül is
hűségesen - fázón, dideregve...

15. MESTERSZONETT - Kedvenc állataink-madarak

Csendben nyújtózva alszik a kiscica.
Tejecske tálban, cica eledele.
Tragédia és szomorújáték.
Tyúkanyó tojásait megmozgatja,

ha kibújnak, terelgeti-neveli,
kotkodács! Alatta csibék otthona.
Kakas elől szaladnak a tyúkok,
Hiába, eljött a kakas órája,

Főzik, ünnepi ebéden megeszik.
Kutya szőrét cica ráncigálja.
Jobb kiscicával békességben élni.

Ők miért csak ellenségként élhetnek?
Nem féltek az emberek közelébe.
Maradtok velünk - fázón, dideregve...

*-*.*-*