Ez a pillanat szinte már tökéletes,
töltve van vággyal, reménnyel és kacagással,
gyorsan megállítom, - ne hagyd elillanni,
fürdőzik lelked sóhajos fuvallatával.

Érzem, boldog veled, valóság vagy álom?
Szemed tükrében ott látom az igaz választ,-
csillog, mint a harmatos fű a dús mezőn,
bárányok az égen, békét, nyugalmat áraszt. -

Gyertek, üljetek alám, hűs árnyékomba,
hallgassátok, hogy zizegnek zöld leveleim,
hogy csobog a csermely itt ni, a közelben,
nézzetek rám, hogy tündökölnek ékszereim.

Gyertek, a hajatok megmosom nedvemmel,
daliás kérgem táplál, csillapítja éhtek,
füzérem bársonyosan ragyog, rézszínű
ágam, bíbor gallyaim ölelnek gyengéden.