HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44922

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-07-30

Ki nem kézbesített levelek II. rész

Azt a lányt éveken keresztül, nagyon sokan keresték. Keresték kétségbeesetten összes szerettei, meg kereste a hatóság is, aztán lezárták azt az aktát...

***



"Egyetlenem! Mindenem! Kézhez kaptam utolsó leveled, nagyon vártam már. Írtad, betegedsz meg nálam nélkül. Tudod, én már rég beteg lettem, beteg vagyok Tenélküled. Én Tenélküled elhervadok! Kincsem! Nem töprengek tovább, nincs miért! Döntöttem. Írod, már, hetek óta minden nap kijössz elém az állomásra: délután, és este is. Kérlek, ne tedd. Én ... -án (ez itt a dátum helye), érkezem a késő esti vonattal, akkor jöjj értem! De, akkor mindenképp! Fogd be azt a homokfutót, most, én kérlek erre! Nem lesz sok poggyászom, csak a legszükségesebbek. Menekülök otthonról, mennem kell. Vállalok érted mindent, apám haragját, anyám könnyeit. Tudod? Veszélyes dolog ez, de eldöntöttem, bízom benned, és magamban is! Ugyan, ki másban bízhatnék? Van, aki szeret, van, aki vár reám! És ez jó. Most búcsúzom édesem, kincsem, zárom soraim, sietnem kell, hogy még ma postára tudjam adni ezt a levelet. Édes uram! Tán, nem illendő Önnek, ilyen levelet írnom, szégyenkezhetnék akár... Csak félek én édes uram, félek nagyon, s nem tudom, mitől!"

***



Ez volt az első, ki nem kézbesített levél, amit a gyerekek felbontottak azon a padláson. Írták azt a levelet sietve, gyöngybetűkkel, szíves szerelemmel...


***



Járt már a kedves olvasó amolyan igazi, porlepte padláson? Látott már olyan, piszkosul porosat, elhagyatottat, olyat, ahol rég megállt az IDŐ? Ahol, éjszakánként azért a lépcsők nyikorognak még eltévedt, menedéket, otthont kereső, halandók számára láthatatlan látogatók léptei alatt? És az a rengeteg, rég elfeledett haszontalanság: ócska lábosok, ládák, keretek; billegős stelázsin üvegekbe süppedt, beszáradt, szemérmesen bánatos, elhagyott, szomorú lekvárok, befőttek, régi újságok, elavult pletykákkal, idejét múlt hírekkel, dobozban gondosan tárolt összevisszaságban - annak idején fontosnak vélt, megőrizendő iratok - hivatalos határozmányok, hatályukat vesztett adókivetések, bevallások, tanúsítványok, meg régi fekete-fehér képeslapok; rajtuk, annak idején színezték rajtuk - a kor divatja szerint - dívák vérvörösre kívánatos, kacér, ajkait; meg sok-sok por, pókhálók, egérpiszok, mindenütt, rengeteg, lepottyant - szerencsére elhagyott darázsfészek ...
Aztán meg azok a finom levélkék, szalaggal kötve össze, melyeket a nagymama kapta annak idején, kapta azokat valakitől, aki nagyon szerette őt, s akit a nagymama is nagyon szeretett. A nagymama gondosan megőrizte ezeket a leveleket. Annak idején a két család nem tudott megegyezni a reverzális ügyében, nagymama sokat sírt akkoriban. Aztán férjhez ment egy másik tisztességes emberhez, gond nem volt ott a reverzálissal. Szerették egymást tisztességgel. Megritkultak aztán azok a levelek; nagymama, miután elolvasta azokat, csak tette többiek közé. Keveset sírt már akkoriban, ideje sem volt sok; születtek sorra a gyerekek. Jöttek egymás után, mint kicsi orgonasípok. Idő telt, múlt, a gondosan megcímzett borítékokon öregessé, reszketeggé váltak a betűk - láthatóvá vált, írójuk megöregedett. Sohase tudjuk meg már, nagymama válaszolt-e azokra a levelekre. Magam részéről, nem hinném, mert szigorú erkölcsű, hűséges, tisztességes asszony volt. Mindegy! Világért se szabad elolvasnunk ezeket a leveleket - elvégre "kikézbesítettek" voltak.

***



Napjainkban:
Most épp gyerekek bontogatnak ki nem kézbesített leveleket poros padláson. A legelsőt elolvasták már. Most kicsit neszültek, hallgatnak, de felbontják majd a többit is - nincs efelől semmilyen kétségem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Varjú Zoltán alkotást töltött fel ...és benned újra élek... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 2. fejezet. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ragadjon el címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Szemeim levetkőztetnek címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A betűk megnövésére várva címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)