HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-08-05

A lóápoló 9. fejezet

9. fejezet

Még nem volt nyolc óra, mikor László leparkolt a Havanna lakótelepen, Éva háza előtt. Nem számított rá. hogy vasárnap reggel, ilyen közel a lépcsőházhoz talál egy üres parkolót. Kiszállt az autóból, és pár tornagyakorlattal próbálta elűzni testéből a fáradtságot. A haláleset miatt előző éjjel nem aludt semmit. Féltestvére azonosítása után, ígérete szerint felkereste apját. Régen nem találkoztak, ezért nehezen találták egymással a hangot, és ezen Feri halála csak rontott. Sokáig csak ültek egymással szemben az étkező asztalnál. Annak ellenére, hogy nem voltak jó kapcsolatban, látva apja beesett, öreg arcát, könnyes szemeit, László szíve is összeszorult.
Hajnal lett mire elindult a beszélgetés köztük. Közösen megmelegítették a Ferinek szánt ebédet, és nem nagy étvággyal, korai reggeliként elfogyasztották. Utána ittak egy kávét, és már pirkadt, mikor László elbúcsúzott. Visszaérve a lovardába, már indulni is kellett, az Évával és Petrával megbeszélt találkozóra. A kislány miatt nem akarta lemondani a lovardalátogatást.

A kapuhoz érve, megkereste a Fodor Éva névhez tartozó ajtószámot, és begépelte a kaputelefonba. Pár másodpercen belül meghallotta a fülbántó sípolást, ami fent a lakásban sem lehetett kellemesebb. Szerencsére hamarosan kattanás követte a hangszóróban, és megszólalt egy női hang: - Tessék!
Nem ismerte meg Éva hangját ezért bemutatkozott: - Sárosi László vagyok, Fodor Évát keresem.
- Én vagyok - szólt bele Éva ismét. - László, örülök, hogy már itt vagy, de mi egy kicsit elaludtunk. Gyere fel, nyitom a kaput, amíg, elkészülünk, igyál egy kávét, most főztem le.
- Köszönöm, de ma reggel már ittam. Mennyi időbe fog telni? - kérdezte László. - Mikorra lesztek készen?
- Negyed óra múlva indulhatunk.
- Akkor, ha nem baj, itt megvárlak benneteket a kocsiban.
Éva kicsit elgondolkodott, hogy miért érzi úgy, hogy valami szokatlant hall a hangjában. Eddig nem volt ilyen visszafogott, és tartózkodó. Nem tette szóvá észrevételét, csak annyit mondott: - Jó, majd igyekszünk.
László visszasétált az autóhoz, de nem ült bele. Félt, hogy elalszik. A csomagtartóból elővett egy ülésmagasítót Petrának, és bekészítette a hátsó ülésre.
- Nem ártana megpucolni az ablakokat - gondolta. Ismét visszasétált a csomagtartóhoz az ablaktisztítóért, és egy rongyért. Alig végzett a szélvédővel, amikor meghallotta Éva hangját a háta mögött.
- Nem várattunk meg nagyon ? - kérdezte.
- Üdvözöllek benneteket - köszönt egy kicsit távolságtartóan. - Gondoltam, megtisztítom az ablakokat, de olyan hamar leértetek, hogy még csak az elejével végeztem.
Petra csak ekkor ért oda, és egyből László nyakába ugrott. Két puszival köszöntötte. - Már nagyon vártam a mai napot - mondta széles mosollyal.
- Én is üdvözöllek - köszönt Éva is, és továbbra sem tette szóvá, hogy milyen furcsa tartózkodást érez a hangjában. - Szívesen segítek megtisztítani a többi ablakot - ajánlkozott.
- Nem fontos, csak azért kezdtem el, hogy ne tétlenül várakozzak - magyarázta, és közben elrakta a kezében lévő rongyot, és pumpás palackot a csomagtartóba.
- Látom gondoltál Petrára - nézet be a hátsó ülésre Éva -, ülésmagasítót is hoztál.
- Mindig van a kocsiban, mert elég sűrűn szállítunk gyereket.
Petra elfoglalta a helyét a hátsó ülésen, Éva bekötötte a biztonsági övvel. László gondolataiba mélyedve beült a kormány mögé. Udvariatlan módon nem foglalkozott vele, hogy Éva kénytelen volt kinyitni magának a másik oldalon lévő ajtót, és egyedül elhelyezkedni a jobb oldali első ülésen. Még el is gondolkodott rajta: - lehet, hogy hátra kellene ülni?

Egész úton csendben voltak, kivéve, ha Petra néha kérdez valamit. Többnyire Éva válaszolt neki. A lovarda kapuján behajtva, csak annyit mondott László: - megérkeztünk. Elhagyva a karámokat, istállókat, a lovarda hátuljában szalmabálák mellett állította meg a járművet. Petra egész arca mosolygott, örömében meg sem tudott szólalni, csak kapkodta tekintetét jobbra-balra. Minél hamarabb be akart gyűjteni, lehetőleg minél több információt. Mire anyja kinyitott mellette az ajtót, már kikapcsolta az övet, és amilyen gyorsan csak lehetett, kint is volt az autóból.
- Mehetek a lovakhoz? - kérdezte Lászlótól.
- Igen - guggolt le a kislány elé, és most először látszott rajta, hogy a gyerekre koncentrál. - Azért annyit még várj, hogy pár dolgot elmondjak, amit be kell tartanod.
Petra közelebb lépett hozzá, és látszott az arcán a figyelem összpontosítás, mert minél előbb túl akart lenni az intelmek meghallgatásán.
- A lovak hatalmas állatok - kezdte László -, van, amelyik harap, vagy rúg. Vigyázni kell velük. A szabadban, rúd mellé kötötteket hátulról soha ne közelítsd meg. Vagy szemből, vagy oldalról, és csak akkor, ha látod, hogy rád figyel, menj oda hozzájuk. Kockacukrot ne adj nekik - folytatta, de Petra közbe szólt.
- Sárgarépát hoztunk nekik, azzal etethetem őket? - kérdezte.
- Igen, de mindig kinyitott tenyérrel tartsd a szája elé. - válaszolta László.
Most, amikor csak a gyerekre koncentrált, ismét felfedezte benne Éva azt a gyerekszerető kedves embert, akit pár héttel ezelőtt megismert. Már ő is mosolyogva figyelte az oktatást, és úgy érezte, hogy a rossz kezdet után, jó napot fognak itt tölteni. Figyelte az elhangzott intelmeket, igyekezett elsajátítani, mert ő is most jár először ilyen közel, ekkora állatokhoz.
- Amikor kiveszi a tenyeredből a répát, akkor a másik kezeddel megsimogathatod a fejét - folytatta az oktatást László. - Szeretik, ha a homlokukat masszírozzák. A bokszokban álló lovakhoz nem szabad bemenni. Ha szeretne tőled valamit, akkor majd az ajtó fölött kidugja a fejét, és várni fogja a répát. Ha az üres tenyeredet tartod a szája elé, ne lepődj meg, mert a nyelvével keresni fogja az ételt.
Petra egyre türelmetlenebbül állt egyik lábáról a másikra.
- Mehetek? - kérdezte, olyan hangsúllyal, mint akinek, most lett elege az oktatásból.
- Igen, de ne felejtsd el, amit mondta.
Már fordult is, hogy szaladjon a lovakhoz, de Éva megállította. - A répát nem akarod vinni? - kérdezte.
Petra elvette a szatyrot, és csak távozás közben szólt vissza: - köszönöm.
László magához vette a táskáját, amiben az iratai voltak, majd kezét nyújtotta Évának.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Igen - karolt bele Éva.
Mind a ketten folyamatosan szemmel tartották a kislány szertelen szaladgálását egyik lótól a másikig. Egyelőre nem etette őket, csak pár szót váltott mindegyikkel, mint aki ismerkedik.
László gondolatai ismét visszatértek az éjjel történtekhez. Az járt a fejében, hogy ezentúl mennyiben fog változni az élete.
Eddig nem tartotta a kapcsolatot apjával, pedig ő többször megpróbálta elfogadtatni magát Lászlóval.
Egyedül maradt, nagyon megviselte Feri elvesztése. Nem lehet magára hagyni - gondolta.
Hirtelen visszatért a jelenbe mikor Éva megszorította a karját. Már nem csak a szemével követte Petrát, így rögtön észrevette, hogy mi ijesztette meg az anyát.
A kislányhoz nagy fehér ló közeledik hátulról. A szorításban benne volt a lányát féltő anya feszültsége, ezért nyugtatólag megpaskolt Éva kézfejét, és csak annyit mondott: - Figyelj! Nem lesz semmi baj.
- De Petra nem látja.
- Nem baj - nyugtatta László.
A ló ekkor odaért Petra mögé, és fejével megérintette a kislány hátát, jelezve, hogy itt van. Éva kezdett lazítani a szorításon, amikor látta, hogy lánya megfordul, és széles mosollyal, de azért kicsit meglepődve megszólítja az állatot.
- Szia, te mit szeretnél?
Ekkor a ló a jobb első lábát térdben meghajtotta, patáját visszagörbítette, egész testsúlyát a hátsó lábaira helyezte, fejét lehajtotta. Úgy nézett ki, mint aki bemutatkozás képen meghajlással üdvözli az idegent.
- Szeretnél egy répát? - kérdezte Petra.
Mintha értette volna, hármat bólintott hatalmas fejével.
- Kitalálom a neved - nyújtott felé nyitott tenyérrel egy kis darab répát Petra. - Úgy hívnak, hogy kéregető.
Ekkor ért oda László és Éva.
- Majdnem eltaláltad, Kuncsorgó a neve - mondta László. - Az a baj vele, hogy ha valakitől kap egy falat répát, akkor nem hagyja békén, állandóan követni fogja, újabb és újabb falatokért.
Petra már nyújtotta is a következő falatot, de csak a csípője magasságáig emelve. Az állat kénytelen volt mélyre hajtani a fejét, hogy megszerezze a répát. A füle egy magasságba került Petra fejével. Ekkor kihasználva a lehetőséget a kislány, valamit belesúgott a fülébe. Az utolsó falatként kapott répát ropogtatva Kuncsorgó felvette az üdvözléskor használt pukedlinek is beillő pózt, a fejét majdnem a földig hajtva. Ez után László legnagyobb meglepetésére felegyenesedett, és kikerülve Petrát, elsétált a közeli füves területre, és legelni kezdett.
- A lányodnak különös érzéke van a lovakhoz - mondat László Évának, bővebben nem kommentálva az előbb látottakat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
384
Időpont: 2017-08-19 05:31:04

Kedves Laca!

Köszönöm, hogy folytatod az olvasást nálam. Most már ismét írok ezerrel, remélem tetszeni fog a folytatás is.

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-08-17 09:24:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, János!

Örömmel olvasom a folytatást. Nagyon jól ábrázolod a három különböző karaktert, mindháromnak megvan a saját pillanatnyi lélektani sajátossága, mind más minőségben szerepelnek ugyanabban az epizódban. Tényleg nagyon élvezetes a folytatás. (Kicsit sokat kellett rá várni, de megérte.)

Üdv: Laca :)
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
384
Időpont: 2017-08-11 07:37:06

válasz Finta Kata (2017-08-10 19:44:48) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm az észrevételeket, természetesen javítom, amiket jeleztél hozzászólásodban.
Remélem olvasni fogod a további részeket is, és szívesen veszem, ha felhívod a figyelmemet a hibákra.

Ez után is sok érdekes dolgot fogok elárúlni a lovakról, amit lehet, hogy sokan tudnak már, de nem mindenki.

Üdvözlettel: János
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2017-08-10 19:44:48

Kedves János!
Ne legyek elmaradva, ezt is elolvasom. Én is kijavítom, ha találok valamit, neked jobb, ha mindjárt javítasz, könnyebb lesz később, mert hibátlan lesz az anyag.
Mindjárt a második sor elején, egy elütés, a hogy elé pontot, nem vesszőt tettél.
A szakasz végén: "már pirkadt, mikor " - itt is vessző kell a mikor szócska elé!
Ha átfuttatnád az anyagot, mielőtt feltennéd, biztos vagyok benne, hogy jelezné a géped.
"Mikorra lesztek kész?" - helyesen: készen!
" Nem várhattunk nagyon meg? - Helyesen Nem várhattunk meg nagyon?
"- Igen, de ne felejtsd el, amit mondta." - helyesen: mondtam.
A végéről számított ötödik oldal végén: "Ez után" én úgy írnám: Ezek után.
- Ez a rész nekem nagyon tetszett, magam is sokat tanultam a lovakról. Annyit tudtam róluk, hogy okos állatok, egy alkalommal, hogy most azért élek, mivel egy ütközés alkalmával a bugyuta, részeg emberek helyett a lovak mentettek meg engem: balra fordultak, nem a szemben lévő autómra, amit én vezettem!
Kata
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
384
Időpont: 2017-08-10 08:49:53

válasz Ylen Morisot (2017-08-09 16:53:19) üzenetére
Kedves Ylen!

Köszönöm, hogy nem hagytad abba.
A kislány képességeinek, csak apró része, hogy a soha nem érzett lószagot felismeri.
Hamarosan írok még, annél érdekesebbeket is.

Üdvözlettel: János
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1751
Időpont: 2017-08-09 16:53:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Most már kíváncsi vagyok a kislány különös képességeire! :)
Várom a folytatást!
Üdvözlettel:
Ylen

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A hit vára címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Ahol várnak reád címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)