A kutyusunk Buksi, a szuka nagyon meglepett minket a minap. Azt vettük észre a feleségemmel, hogy behúzott farokkal egy kenyérdarabkával a szájában óvakodik fel az ágyunkra, ahová egyébként nem mehet fel sem Ő, sem a párja, Bogi a kankutyus. Majd nagy igyekezettel, hogy Bogi e tettét észre ne vegye, gondosan rejtette el a szeretete nekem szánt ajándékát, egy kenyérdarabkát a párnám alá. Azonban amikor minket, akik most e cselekedetét nem tették szóvá neki, észrevett és engem átölelve a szeretetétől sugárzó szemeivel szinte hívott:

- Gazdi! Gyere! Nézz a párnád alá! Ott van a neked szánt ajándékom! Ez csak a tiéd- tőlem.

Odaléptem az ágyunkhoz. Felemeltem a párnám és magamhoz vettem Buksi szerető szívének, tiszta, őszinte szeretetének csodálatos ajándékát, szeretetkenyér darabkáját. Becses ajándék ez! Buksi adta ezt nekem!