HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: ArkadyFeltöltés dátuma: 2017-08-09

Élmény

Nemsokára anya leszek, életemben először. Félek tőle... Nem attól, hogy nem leszek jó anya, hanem... hanem attól, hogy mi lesz velem meg a kicsikkel... A férjem persze azt mondja, hogy ez bolondság, mellette nincs mitől félnem, anyám szerint pedig természetes, hogy félek egy kicsit. Ő is így érzett, amikor a nővérem meg én készültünk a világra jönni.
A nővérem... hát igen... Miatta is félek. Egy szép napon eltűnt a férjével meg a kicsi fiaival együtt. A többiek semmit sem tudtak róluk, és azóta se láttuk őket, pedig már egy tavasz elmúlt.
Tehát hamarosan szülni fogok, és se az anyám, se a férjem nem tudják mit éltem át, senkinek sem meséltem róla.
Nem oly rég, a legutóbbi holdtöltekor történt...

Még hó borította a tájat, de nappal már kezdett olvadni. Hajnali vadászatra készültünk, én is ott voltam a körben, a többiekkel együtt énekeltem a vadászat és az összetartozás dalát. Aztán amikor indulni kellett a férjem kedvesen azt mondta, inkább maradjak itthon. A nagy hasammal nem lennék elég gyors, csak zavarnám a csapatot, ha rám is figyelni és vigyázni kellene. Örültem, hogy ezt mondja, mert nekem se volt sok kedvem rohangálni, de azért a rend kedvéért kicsit játszottam a sértődőst. Aztán persze hagytam, hogy egy kicsit engeszteljen...
Amikor elmentek egy darabig üldögéltem a barlang bejárata előtt, hallgattam az erdő neszeit, néztem a fák ágain át, hogy tünedeznek el lassan a csillagok, és arra gondoltam vajon milyen lesz majd anyának lenni... Majd megkordult a hasam, és úgy véltem nincs abban semmi rossz, ha fogok magamnak valamit. Elindultam hát a közeli tó felé. Ott, ahol a patak a tóba torkollik, van egy jégmentes rész, az erdőből mindenki oda jár inni, ott jól lesben lehet állni.
Egy hócipős nyúl keresztezte az utamat. Finom csemege, még talán a páromnak is marad belőle, és milyen büszke lesz rám...! Üldözőbe vettem hát! A tó felé futott, és annyira bele feledkeztem a vadászatba, hogy nem is hallottam meg rögtön azt a furcsa hangot.
Olyan volt, mint a gyorsan lezúduló víz, vagy mint a vihar hangja nyáron... és közeledett... Nagyon megijedtem... Már nem érdekelt a nyúl, csak rohantam... rohantam... mint aki eszét vesztette. Szó, ami szó, nem álltam távol tőle...
A dübörgés egyre hangosabb lett, szelet éreztem a hátamon, körülöttem felkavarodott a hó... Hirtelen nappali világosság vett körül... még jobban futottam, hogy lehagyjam a fényt. De se a fény, se a hang nem tágított, hiába tértem ki és ugrottam, és megint csak rohantam... mindig követett. A szívem majd kiugrott a helyéből, rettegtem... már semmi mást nem hallottam csak a dübörgést... az egész bensőm reszketett tőle...
És akkor megláttam az erdőt... ha elérem, akkor biztonságban leszek! Összeszedtem minden maradék erőmet... még egy nagy ugrás, még egy... és akkor a föld kiszaladt a lábam alól...!
Ez a tó - villant belém - a jég...! Hason csúsztam, próbáltam felállni, de nem ment... Valami megszúrta a fenekemet... Ilyenkor nincs szúnyog ! A mozdulataim egyre lassúbbak lettek, és végül nem bírtam mozdulni... Csak feküdtem, ziháltam... és féltem. Nagyon féltem. Nem láttam, mi történik, de hallottam, hogy a dörgés leereszkedik a földre és a fényben árnyékok vetültek a jégre. Négyen voltak, két lábon jártak, mint a dühös medve, de sokkal vékonyabbak voltak, és valamilyen furcsa nyelven beszéltek.
Rátettek egy durva, szőrtelen bőrre, és felemeltek vele együtt. Mikor rájöttem, hogy a dörgés felé megyünk, menekülni akartam, de moccanni se tudtam. Sírni kezdtem és szégyen vagy sem, de bepisiltem... épp úgy, mint gyerekoromban.
Az egyik árnyék megérintett a hátamon, végighúzta rajta a végtagját és mondott valamit. A hangja kedves volt, és ahogy megéreztem a szagát, már tudtam, hogy ő is nőnemű, de megéreztem mást is... Nemsokára anya lesz épp úgy, mint én... Ettől még jobban megijedtem... Lehet, hogy a vadászterületünk kell neki és a gyerekeinek... Én is el fogok tűnni, mint a nővéremék... Ahogy tudtam meglapultam, és már nem is sírtam...
Higgyék csak azt, hogy megnyugodtam, de közben arra gondoltam, hogy miután felmértem az erejüket megszököm, amint lehet.
Közben odaértünk a dörgéshez és mindnyájan bementünk egy szűk, büdös és zajos barlangba. Olyan hangos volt odabenn, mint a vízesés mögött, ott, ahol először találkoztam a párommal. És világosabb volt, mint odakint, így szemügyre vehettem az árnyékokat. Mindegyiknek egyforma sötét, szőrtelen bőre volt, de az arcuk mindnek más. Volt köztük szőrős, volt olyan, amelyiken csak kezdett kinőni a szőr - apám lába nézett ki így, mikor a puma karmolása után gyógyulni kezdett - de a nőneműn nyomát sem láttam szőrnek, és az egyik hímnek jég volt a szemén.
Aztán a dübörgés felerősödött, olyan lett, mint a szélvihar... de a többi innentől olyan, mint egy álom, igazából nem is tudom, hogy mi történt. Újra szúrást éreztem és elaludtam.
Nagyon furcsát álmodtam. Egy nagy, fa és egyéb, sosem érzett illatoktól terhes meleg barlangban, egy hideg és kemény felületen feküdtem. Még az íze is hideg volt... Most is beleborzongok, ha eszembe jut...
Árnyékok vettek körül, ugyanazok az árnyékok, akik ide hoztak - megismertem a szagukat - de most halványzöld volt a bőrük... és fényes karmaik nőttek...! Azokkal kapirgáltak, vagdostak, rá se hederítettek tiltakozásomra, nem zavarta őket, hogy fájdalmat okoznak ...és, hogy félek, rettegek ... Aztán a nőnemű a hasam kezdte tapogatni, a karmával felém közelített ... A gyerekeim! Bántani akarja őket! Ezt nem hagyhatom! Minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy legyőzzem a bénultságot, ha csak egyetlen pillanatra is! Muszáj, hogy sikerüljön...! Közelgő anyaságom tudata is segített... és igen! Megharaptam a jégszemű előttem levő karmos kezét...! Mielőtt egy újabb szúrástól megint elaludtam volna még jóleső érzéssel hallottam az ordítását...
Amikor újra felébredtem a tóparton hevertem és már reggel volt. Fájt a fejem, száraz volt a torkom és szédültem. Alig bírtam megállni a lábamon. Első dolgom volt szemügyre venni magam. A hasam változatlan volt, a gyerekeimmel nem történt baj, de a lábamon találtam néhány apró sebet, pont olyat, mint amilyet a vérszívók csinálnak. És a fülem is sajgott... Inni mentem, aztán nekiálltam mosakodni. Nem tudom, hogy mi történt velem és miért, és azt sem tudom a nővérem átélt e hasonlót az eltűnése előtt. Semmit sem tudok, csak azt, hogy azóta félek. Féltem magamat, a páromat és a gyerekeinket...
A férjem és a társai délfelé jöttek meg, nekem is hoztak ennivalót. Próbáltam elmesélni, hogy mi történt velem, de nem vettek komolyan, már nem lehetett érezni rajtam az idegen szagot. A párom szerint nagyon éhes voltam és csupán álmodtam az egészet.
A történtek óta nem hagyom el egyedül a barlang környékét. Nyugodtan hivatkozhatok arra, hogy nem sokára szülni fogok. Egy dologban azonban most már biztos vagyok: hogy ha megint eljön a dübörgés és megjelennek az Árnyékok harcolni fogok, mert harcolnom kell, meg kell védenem az új nemzedéket... és tudom, biztosan tudom, hogy az Árnyékok sebezhetők...

Kilométerekkel arrébb, a kutatóállomás jól fűtött faházában egy húszas évei vége felé járó, félig-meddig indián származású nő fáradtan nézte a monitoron villogó szöveget:

Címzett: Yellowstone- i Nemzeti Park - Vadvédelmi Központ
Feladó: Szürkefarkas Visszatelepítési Program - 2. Kutatócsoport
Tárgy: a folyó év március 4-én elfogott farkas vizsgálata
Az állat neme: szuka Kora : két év -
Marmagasság: 80cm
Súly: 62kg Hossz: 1.5m Állapot: vemhes

A DNS vizsgálat megállapította, hogy a vizsgált egyed a Medve-sziklafalka jelenlegi alfa nőstényének a kölyke. Épp úgy, mint a tavaly vizsgált Gejzír-falka alfa nősténye.
A vemhesség előrehaladott, egy héten belül szülni fog. Tapintásos vizsgálattal legalább négy kölyköt észleltem.
Az anyaállat egészségi állapota kiváló, bundája élősködőktől mentes, szeme és füle tiszta, fogazata ép.

"Mi az, hogy ép! - jutott Fay eszébe. - Rogert meg is harapta. De ezt nem fogom beleírni a jelentésbe, nem akarom a rossz híredet kelteni kislány. Hiszen a testvéredet is azért kellett másik helyre vinni, mert túl hevesen védelmezte a családját. A park vezetősége pedig nem szereti, hogy ha "harapós" farkas van a látogatói területen."
A fiatalasszony fintorgott egyet, ahogy hasában megmozdult a magzat. Talán igaza van az anyjának, még se kellene hét hónaposan itt lennie.
- Jól van, jól van - mormogta, kezét csitítón pocakjára téve, - mindjárt befejezem, és utána nagyot pihenünk.
Újra elolvasta, amit írt, ellátta dátummal és aláírással, bólintott magában az irományra, hozzáírta hogy "a további követést javaslom", megadta a beültettet rádióschip frekvenciáját, majd rákattintott a "Küldés" gombra és megvárta, amíg az üzenet elmegy.
Aztán elgördült a székkel az asztaltól, el is fordult, nagyot nyújtózott, és miközben kinézett az ablakon a havas fenyőfákra, egy régóta benne motoszkáló kérdést mondott ki hangosan:
- Vajon mit gondolhatnak rólunk...?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)