Ketyeg az óra, futnak a percek;
lassan Neked is útra kell kelned...

Fájó tán a búcsú, de van, ami erősebb:
nem állhatunk ellen a változó időknek!
Ha szólít az élet, a múltba nem ragadhatsz -
ideig-óráig még talán ott maradhatsz,
de az, ki a sorsát nem fogadja el,
álmokat kerget, és gyakran téved el.

Be nem váltott ígéret lesz haszontalan élete,
álértékek álörömét nyikorogja éneke.
És míg rájön arra, mit már régen tudott,
hogy önmaga elől oly hiába futott;
talán már késő lesz, és mindig bánni fogja,
hogy az elmúlt árnyjátékért életét is dobta.

Ütött az óra... Indulj hát!
Ne kövesd a sok ostobát,
aki nem mer lépni, hogy eljöjjön a holnap,
és megmarad inkább egy múltba fájó foltnak.