Már túl sok a napsütés, a meleg, a pára,
folyamatosan verejtékezem és szomjazom.
Bár tudom, hogy zamatos gyümölcsöket érlel,
mégis szenvedek, lélegezni is bonyodalom.

Talán távol, messzeség, csend és nyugalom, ott
vár a hazám, az élet, mi nekem tüneményes.
Ugye vársz reám? Ne félj hamarosan jövök,
még egy picit nyaralok, bár a hő itt bőséges.

Felhő sincs az égen, szellő se járkál felénk,
De gyönyörű itt minden, oly csodálatosan szép!
Ezernyi pálma, türkiz, titokzatos tenger,
naplemente, színekkel játszó fantáziakép.

Mégis már vágyom utánad ismerős tájak,
rohanó emberek, múltam, jelenem és jövőm.
Búcsúzom tőled lenyűgöző, ékes vidék,
hazám hív, de ide még egyszer talán eljövök.