HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-08-24

Ki nem kézbesített levelek IV. rész

Régen: "Látod, én életem, kisfiam! Távozott a vihar, befogathatsz, kapaszkodhatsz, engedem meg én tenéked. Hajtsd már azt a lovat! Idejébe oda kell érned, én életem!" Hangzott a párbeszéd régebben nagyon régen a vihar másnapján. "Látod, én életem, az egyik jegenyébe is villám csapott! Nem hét-jegenyés már a mi tanyánk. Csak ne legyen sok szomorúság ebből. Menj, eridj, hajtsd már azt a lovat!" Csillag, meg ügetett szaporán, repült az a homokfutó. Kapkodta jókedvűn fejét; örült fényesre kefélt arany-szőrének, örült hámnak, istrángnak, gyeplőnek, reggeli derűnek, fénynek, azt tartó, őt ösztökélő gazdának. Megérkeztek, épp Időben. De akkor azon az állomáson már nem szállt le senki sem.


***


Napjainkban: Forróság van azon a nyárvégi padláson. A tető résein keresztül behatoló fénycsíkokon porszemek utaznak; játszanak, kergetik egymást fáradhatatlanul, megunhatatlanul. Találkoznak pillanatra, épp, hogy pár szót válthatnak egymással, még csak meg sem ismerkedhetik egymást igazából, már választja el őket a fény, és a huzat, meg integetnek egymásnak, mondják, majd kiáltják: "megvársz ugye, én mindenképp megvárlak", aztán sodródnak tovább. Játszanak, táncolnak; ők, az örök kergetőzők, kívánják egymást fáradhatatlanul, eszementen, kapaszkodnának egymásba, ha tudnának, de repíti őket tova a huzat-fénysugár, no meg az Idő. Máskor meg ringatóznak csak a fény-huzat szárnyán, a másik számára elérhetetlenül, mint óceán virágai, apályban, dagályban. Tágul egész világ, távolodnak egymástól, tőlünk is, meg egymástól "összes csillagok". Árapályban kapaszkodnak, kapaszkodnának, reménytelenül.

***


Régen, nagyon-nagyon levél: "Szeretteim, édeseim, összeseim, kedveseim! Hiányoztok, innen a messzi távolból. Hiányzik közelségetek, szeretetek, mindennapi ölelésetek. Ölellek titeket! Szívemből! Csak remélni tudom, levelem jó egészségben talál mindannyiótokat. Szeretném, kívánom, összes tiszta szívemből! Mi itt jól meg vagyunk. Nelli tantinak szépen javulnak ízületi fájdalmai, hála a masszázsnak, kád-kúrának, meg a kincs-gyógyvíznek. A természet igazi varázserő! Lenyűgöz gyógyító ereje; adok hálát ezért a Mindenhatónak. Vigyázok Nelli tantira, ígéretem szerint. Megyünk együtt mindenhová, fogjuk egymás kezét. Annyira jó itt, édeseim! Türelemmel viseli sorsát, miként én is, távollétem tőletek, édeseim, kedveseim! Jól érezzük magunk, délutánonként kisétálunk a mólóra, mert az is van itt. Rudi bácsinak is jót tesz a gyógyvíz, fintorog ugyan, amikor itatjuk vele, annyira mókás, ahogy befogja az orrát, oszt lenyeli a "büdösvízt". De - maga vallotta be - a gyógyvíz hatására, könnyebben távoznak belőle a szélgörcsök. És a széklete is rendeződni látszik. Adná csak a Jóisten! De helyt áll, hősiesen, pedig jól tudom, hiányzik néki az otthoni kvaterkázás a plébános úrral, az aljegyzővel, no meg a kántor úrral. Mindegy, van itt kaszinó. De óvatosan játszik csak kis tétekkel. Meg hetente kétszer mozi is; játszanak néma filmeket. Zongorakísérettel. Tantival törzsvendégek vagyunk ott, s nagyokat nevetünk. Amúgy, a mólóról szép a kilátás. Van távoli világító-torony is. Tán egyszer majd megnézzük azt. Csak, annyira messze van! Csak tudom remélni, Pubika, édes kis szívem is túlélte a bárányhimlőt. Kérlek, vigyázzatok rá! Annyi veszély leselkedik minden kisgyerekre! Kanyaró, rubeola, paralizís, el nem tudom képzelni! Itt rólunk gondoskodnak, keresik kedvünket; hetente kétszer van tánc-est is, de mi nemigen megyünk oda el. Korán fekszünk, korán van lámpaoltás, legfontosabb a gyógyulás, a pihenés. Zárom levelem, fogynak soraim, ölellek, csókollak mindannyitokat, én édeseim!"
És, most másik levél, ugyanazon kézírással, gondosan formált gyöngybetűkkel, felbonthatatlanul, ugyanúgy; gyerekek meg olvassák.
"Édesem! Csak tudom remélni, felolvasták neked is családnak írt levelem. Van benne némi hazudozás is, kár lenne tagadnom, de, tudod? Tudod, én édesem, titkolt szerelmem, szerettem volna, ha mindenki boldog lenne otthon; gondolják, jól vagyok, jól vagyunk, és nem lenne otthonról semmi aggódás, semmi, de semmi baj. És, te se aggódnál énértem. Mert, ez a legfontosabb! Ezt a levelet csak neked írom, nem felolvasásra szánva. Ugye, nem haragszol meg érte? Oly régen nem írtam, oly régen nem írtál. Megharagudtál netán, reám valamiért? Túl nem élném! Na, jó, sok minden másképp van itt, mint ahogy, abba a családnak írott levélben írtam; lényeg az, hogy legyenek otthon nyugodtan. Na, szóval! Itt mindenki javul, vagy romlik, egészségügyi, sors által rárótt állapotába, s engem ez nem érdekel. És egyáltalába', nem. Vannak, vagyunk, vagyok. Édes Tantinak semmit nem javult ugyan a köszvénye, de megismerkedett egy nyugalmazott hajóskapitánnyal. Özvegy az illető. Rudi bácsinak, meg ott a kaszinó. Maradtam csak egyedül, magam. Hetente, rendeznek itt amolyan össztáncot, magányosok számára. Én, minek mennék?Feleslegessé váltam, tudod? Összes életembe' voltam felesleges, itt, rájöttem végre erre. Adná csak ég, hogy Rudi bácsi veszítsen annyit, hogy mehessünk már végre haza, s ölelhessük egymást! Csak mi ketten. Adná már az ég! Látod, milyen gonosz vagyok, édes, én édesem? Csak mehetnék már végre! Semmit se bánnék otthon. Még az aljegyző térdsimogatását sem az asztal alatt, ünnepi vacsorák alkalmával. Tudod, amikor ezüsttel terítenek - mennyit szoktuk csiszitolni, fényesítni azokat a szakácsnővel, komornával - meg vannak ott még, azok a flancos gyertyatartók is. (Azokat is kell. Mármint, fényesíteni.) Aztán, akkor az aljegyző súgja fülembe vacsorákon: "olyan jó lenne kisnagysáddal sétálgatni a ligetbe." Színlelek akkor olyan elpirulást, mondom: "Ugyan már, kedves Béla! Ön ajtóstul rontana a házba? Oszt folytatom: "Énéngem" - nem tagadom - elérzékenyít, lázas, édes-mézes szenvedélye. Csak csipet türelem, igazából, én is bújnék ön ölelő karjaiba, s nem tagadom, repesve várom, vágyom heves ölelését." De tudod akkor magamba, ugyan minek? Nevetek csak rajta. Szép nem vagyok, hozományom csipetnyi; tudom jól, úgyis csak "azt" akarja. Már el se pirulok, ahogy tapogat az asztal alatt, megszoktam már. Néha azért hiányzik tapogatása, megsértődök olyankor; asztalon díszes teríték, összes gyertyatartó, oszt ő mégse - hiába, nagyúr a megszokás, s semmi amolyan tapogatás. Hazudnék neked, én édesem, ha mondanám, nem esik jól. De tudod, ő afféle, nikhaj, semmirekellő uracska a "drága". Gondolom, jól ismered, nálad is bepróbálkozott. Biztos vagyok ebbe, mert férjes asszony vagy, és gyönyörű. Amúgy, itt a mólóról szép a kilátás, feltéve, ha nem esik. De, a világítótorony nagyon messze van. Tudod, én édesem, én szívem, Pubikáért, igazásiból nem aggódom, a bárányhimlő, nem komoly dolog. Ha nem kaparja agyon a pofiját, akkor nem lesz olyan, mint a Hold kráterei. Utóbbi időkben, este, lefekvés után, többször bejött a szobámba. Mondta, mesélj, mint régen, amikor gyerek voltam. Szerette a meséim, akkor. Én meséltem neki szívesen! De most másér jön be. Kezdek mesélni, mímel ásítást, majd mondja: "Nénje! Bebújhatnék az ágyadba, mint régen?" Magamba kuncogok csak, de mondom: szó nem lehet róla! Durcásan elvonul; mondja: "Nénje! Láttalak, mikor mezítelen fésülködtél a tükör előtt." A magam részéről ilyenkor kilátásba helyezek pár nyaklevest."
Tudod, maradnék én itt, de csak egyvalami hiányzik: érintésed, összes ölelésed. Nem szégyellem kimondani, miért is tenném..."- és folytatódott a vágyódó levél egyre csak tovább... Hagyjuk inkább most ezt.


***


"Mi az a nikhaj?" Tomika kérdezte a padláson, aki még csak óvodába járt, s addig könyörgött, amíg, ő is felmehetett arra a padlásra. "Hát az pernahajdert jelent"- válaszolta nővére, homlokráncolón. "Tudod, a pernahajder, a nikhaj szinonimája." "Aha, értem már, csak azt nem értem, csak eddig azt hittem, lánynak fiút kell puszilni."

***


"Szomszéd! Zavarhatom, percre? Az nem zavar, hogy a gyerekeink játszanak együtt, látom, barátkoztak össze. És, szerintem a barátságnál nincs semmi fontosabb, legfeljebb a szerelem. DE! Nem jó dolog ott azon az elhagyott ház padlásán játszaniuk. Kettős gyilkosság történt ott.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Forróság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)