HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-08-27

A lóápoló 12. fejezet

12. fejezet

- Géza! - lépett be az istállóba László. - Látom befejezted a mai munkát. Ha ráérsz délután, akkor nyergeld fel Rozsdást, megnézem, hogy megy a lovaglás.
- Köszönöm, főnök - tette le a vasvillát Géza. - Majdnem egy hónapja beszéltünk arról, hogy tanítani fog, már azt hittem, hogy elfelejtette.
- Elég sűrűk voltak az utóbbi napjaim.
- Tudom főnök. Azóta nem is beszélgettünk, így nem volt alkalmam mondani, hogy nagyon sajnálom az öccsét. Fiatal volt még.
- Köszönöm. Neki ennyi volt megírva. Remélem a következő élete hosszabb lesz, már ha létezik a lélekvándorlás - indult az ajtó felé László, de még visszaszólt. - Igyekezz! Zsófi már melegíti Fáraót. Ott várlak az egyes karámban.
- Igyekszem főnök - indult Gáza Rozsdás boksza felé.

- Zsófi! - szólította a lányt már a karám sarkából. - Hol tartasz a bemelegítéssel?
- Sétáltunk két kört, most ügetünk - válaszolt Zsófi, amikor ellovagolt László előtt -, ez volt az ötödik kör.
- Jó - nyugtázta a hallottakat László. - Akkor most jöjjön két kör rövidvágtában, de csak lazán nem kell hajtani.
Zsófi kiemelkedett a nyeregből, engedett egy kis gyeplőt Fáraónak, kicsit ráhajolt a ló nyakára, és lábszárával alig észrevehetően megszorította a hasát. A hatalmas állat úgy engedelmeskedett az egyértelmű jelzéseknek, mint egy kamion, az alig hatvan kilós sofőrnek, mikor az a gázpedálra tapos. Egyre fokozódott a sebesség, gyorsan teljesítette a két kört. Mikor ismét László elé ért, megtartotta a gyeplőt, visszaült a nyeregbe, sarkát kicsit lejjebb nyomta. Fáraó szinte azonnal megállt.
- Kezdhetünk ugratni? - kérdezte László.
Ekkor ért oda Géza, Rozsdás nyergében ülve.
- Azt nem mondtam, hogy ülj fel rá - korholta László. - Előbb meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e a nyergeléssel.
- Bocsánat főnök - szabadkozott az istállófiú.
- Géza! - nézett kicsit mérgesen új tanítványára. - Felejtsd már el ezt a főnöközést.
- De hát, maga a főnök - nézett csodálkozva felettesére. - Amióta itt dolgozom mindig így szólította.
- Ebben igazad van, de én már unom, van nekem rendes nevem is. Szólíts nyugodtan Lászlónak.
- Igenis, főnök,... akarom mondani, László.
- Akkor, ha ezt megbeszéltük, kezdhetnénk a tanulást - nézet végig a lovon. - Egész jól felnyergelted, de a kengyelt kicsit lejjebb engedem, mert így olyan vagy, mint egy galoppversenyző. Nem kell neked térdelned a ló hátán.
- Köszönöm - mondta Géza, és nagyon odafigyelt nehogy utána tegye, hogy főnök.
- Menj két kört lépésben, addig eligazítom Zsófit - adta ki első utasítását oktatóként. Zsófi! - fordult oda a lányhoz. - Fel van állítva két akadály - mutatott a karám közepe felé. - Egyelőre elég alacsonyan vannak a rudak.
- Eddig csak földre fektetetteket ugrottam át - nézett kicsit ijedten Lászlóra. - Fog ez menni nekem?
- Minden ezt megelőző feladatot elvégeztél, és mindent ügyesen csináltál - ütögette meg kedvesen a lány csizmaszárát. - Ez a következő lépés, meg kell tudnod csinálni. Az a lényeg, hogy nem szabad félned, mert azt megérzi Fáraó. Ő ugrott már, ennél sokkal magasabb akadályokat is. Csak veled még nem. Először hagyd, hogy mindent maga csináljon, tudja mi a teendő. Azzal ne törődj, hogy milyen magas, ugyan azt kell tenned, mint a földön fekvő rudaknál. Akadály előtt kicsit tartsd meg a gyeplőt, érezze a ló, hogy figyelsz rá. Ha nem így teszel, akkor képes önkéntelenül gyorsítani, és akkor elrontja az ugrást. Amikor az elugrási ponthoz értek emelkedj ki a nyeregből, hogy segíts neki, és engedj agy kis szárat, mer ilyenkor előre és lejjebb nyújtja a fejét. Ezt majd a gyakorlások során érezni fogod, hogy mannyit, mert ez minden lónál más hosszt jelent. Lényeg, hogy végig kontrol alatt legyen. Amikor az akadály fölé értetek ülj vissza a nyeregbe, mert ha nem teszed, akkor a talajfogásnál elöl, lerepülhetsz róla.
László úgy érezte minden elmondott, ami eszébe jutott, ezért ráütött az állat farára, és csak annyit mondott biztatás képen: - Indulj, meg tudod csinálni.
Zsófi kicsit izgatottan indult az akadályok felé. Nem akarta, hogy Fáraó észrevegye nyugtalanságát ezért, előbb került egy kört anélkül, hogy ugratott volna. A második körben már határozottan kezében tartotta az irányítást, és visszautasítást nem tűrően irányította a feladat végrehajtására az állatot. Szinte úsztak a levegőben a nem túl magasan lévő rúd fölött. A megfelelő időben visszaült a nyeregbe, mégis mikor a ló mellső lába földet ért, olyan erők hatottak rá, ami majdnem átrepítette Fáraó fején. Kezeivel kénytelen volt megtámaszkodni az előtte feszülő nyakizmokon. Alig fogta fel, hogy sikerült az első ugrás, máris fordítani kell a lovat a következő akadály felé. Ami annyival volt nehezebb, hogy ezen a felső rúd vízszintesen feküdt a kengyelekben, míg az előzőn keresztezték egymást, így kijelölve az akadály közepét. Ezt is sikerült teljesíteni. László előtt ismét megállt.
- Milyen volt? - kérdezte.
Ekkor fejezte be Géza a második körét, és mintha neki tette volna fel a kérdést Zsófi, ő válaszolt László helyett.
- Elsőre nem volt rossz, de mind a két akadály előtt túlengedted a szárat, így nem volt kontrol alatt az állat feje, a második akadályra nagyon rávezetted, ezért felfelé kellett ugrania, ami ilyen alacsony akadálynál nem nagy baj, de egy magasabbnál már gondot jelenthet.
- Géza! - szólt közben László. - Ha jól tudom, én oktatom Zsófit. Viszont amit mondtál az jó volt, mindenben egyetértek veled. Honnan tudtad, hogy ezek hibák voltak? - kérdezte Gézát.
- Gyerek koromban kedvenc szórakozásom volt az alacsonyabb kerítéseket átugratni, aminek apa nem nagyon örült, de azért igyekezett kijavítani a hibáimat - magyarázta. - Belém sulykolta, hogy ezek a legfontosabb dolgok, amire figyelni kell.
- Ez így van, de én még annyit hozzátennék, hogy a két akadály közötti kanyarban rádőltél az ívre, így a ló kiesett az egyensúlyból, ezért szaladt rá a második akadályra. - folytatta a hibák felsorolását. - Láttam, hogy a talajfogásnál megtámaszkodtál Fáraó nyakán, azt nagyon jól csináltad. Ha a kengyellel a lábad előre tolod egy kicsit, azzal ellensúlyozni lehet, az erőt, ami ki akar lökni a nyeregből.
- Akkor elsőre elfogadható volt, amit csináltam? - kérdezte Zsófi.
- Nem, nem volt elfogadható - nézett mosolyogva László, Zsófira -, nagyon szépen ugrattál. Ami hibákat a "segédoktatóval" felsoroltunk, azokat, még egy tapasztalt ugrató is elköveti időnként. Remélem megnyugodtál? - kérdezte. - Akkor, csináld meg ezt a kört, még négyszer. Közben próbálj odafigyelni a hallottakra, utána ellenkező irányban még ötször. Indulj! - adta ki az utasítást Zsófinak.
Oda fordult Gézához.
- Közben figyeltem a te lovaglásodat is. Az látszik, hogy nem vagy kezdő, de azért egyelőre haladó sem. - kezdte a kritikát. - Nagyon trehányul ülsz a lovon. Göbe a hátad, a kengyelbe a talpad közepéig bedugod a lábad, és kalimpálsz vele.
- Ezt apa is mindig megjegyezte - nézett le a lábára Géza. - Azt szokta mondani, hogy a lónak és lovasnak szép egységet kell alkotni.
László félszemmel Zsófit figyelve, folytatta mondandóját: - Húzd ki a hátad, a vállad, csípőd és a bokád egy vonalban legyenek. Felső karod a tested mellett, az alkarod vízszintesen, akkor már is jó távolságra fogod a gyeplőt a testedtől. A szíjat a kisujjad és a gyűrűsujjad között vezesd át. A tenyeredben visszafordítva a hüvelykujjaddal fogd rá a mutatóujjadra. A lábfejed húzd ki a kengyelből, és csak a lábujjaidon támaszkodj, úgy mintha a kerékpár pedálján lenne.
- Én a biciklit is teli talppal szoktam tekerni - nézett csodálkozva Géza.
- Ott azért ez nem akkora probléma - magyarázta László. - A kengyelbe azért nem jó mélyen belelépni, mert baleset esetén bele ragadhat a lábad, és a megbokrosodott állat vonszol magával tovább. A komoly balesetek zöme ebből alakul ki, ezért erre kell a legjobban oda figyelned. Ne szaporítsuk tovább a szót, hanem inkább indulj el ismét, és próbáld betartani, amiket mondtam.
- Még mindig csak lépésben? - kérdezte Géza.
- Igen, aki nem tud, még gyalogolni az ne akarjon futni. Indulj el, ha úgy látom, hogy már jó akkor, majd előrébb lépünk, jöhet az ügetés.

Zsófi már ellenkező irányba rótta a köröket, és igyekezett betartani, amire felhívták a figyelmét. László büszkén szemlélte első tanítványa ténykedését. Örömét kicsit árnyalta, hogy nem az ö tanításának köszönhető a lány ügyessége. Már az első körben látta, hogy olyan tehetsége van az ugratáshoz, hogy mások ezt hosszú gyakorlással tudják csak elérni.
Közben észrevette, hogy Géza befejezte az első kört, és már kezdett úgy kinézni, mint egy lovas. Úgy döntött szerez neki egy kis örömöt. Odaszólt neki: - Géza gyorsíts egy kicsit, egyelőre tanügetésben.
Géza boldogan hajtotta végre az utasítást, mert soha nem szeretett így poroszkáni.
László figyelme ismét Zsófira terelődött, aki éppen befejezte az ötödik kört, és megáll László előtt, de a tekintetét mögé szegezte.
- Szia, apu - köszöntötte az éppen megérkező szülőt.
- Szervusz, kicsim, üdvözlöm László - köszöntötte őket a doktor. - Látom, milyen ügyesen ugratsz.
- Üdvözlöm én is - nyújtott kezet László. - Tudta, hogy a lányának őstehetsége van ehhez?
Füzesi megfogta a felé nyújtott kezet, és azt mondta: - Biztos azért megy neki, így mert jó az oktatója - mosolygott Lászlóra.
- Köszönöm, de nem véletlen mondtam, hogy nagyon ügyes - hárította el dicséretet. - Hosszú idő óta ő az első tanítványom, de ilyen gyorsan még nem haladt senki. Amikor én tanultam, akkor egy hónapig, csak a földön fekvő rudakkal kínlódtam. Nem tudtam a távolságot jól felmérni, és lehet, hogy ez is közrejátszott a balesetemnél.
- Örülök, hogy a lányomnak ilyen jól megy - mondta a doktor. - Kislányom, meddig gyakorolsz még? - szólt oda Zsófinak.
- Szerintem, mára elég lesz - mondta a lány helyett László. - Ma nagyon nagyot léptél előre. Géza te is abba hagyhatod, majd legközelebb kiértékelem a teljesítményedet - jelezte a mai óra végét. - Vidd vissza mind a két lovat, nyergeld őket le, de előtte sétálj velük legalább három kört itt a karámban.
- Meg lesz főnök - csúszott ki a száján véletlenül, de gyorsan helyesbített -, azaz László.
Zsófi boldogan szökdécselve követte apját a kocsiig.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-09-25 14:43:33

válasz Finta Kata (2017-09-24 23:00:08) üzenetére
Kedves Kata!

Örülök, hogy ismét itt üdvözölhetlek. Köszönöm, hogy folyamatosan figyeled az írásaimat, és értékeled.
Remélem, hogy a továbbiak is tetszeni fognak.

Üdvözlettel: János
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-09-25 14:41:20

válasz Ylen Morisot (2017-09-24 14:03:12) üzenetére
Kedves Ylen!

Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy tetszik.

Üdvözlettel: János
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2017-09-24 23:00:08

Kedves János!
Egyre érdekesebb a regényed. Én nagyon szeretem az állatokat, köztük a lovak is kitűnnek, mert okosak, s ha jól bánnak velük sohasem ártanak. Sajnos, nekem nem erre alkalmam, hogy lovagolni tanuljak. Az viszont igaz, hogy amikor megtanultam kocsit vezetni azt is megszerettem, s azt mondtam, hogy ha fiatalabb lennék, akkor szeretnék repülőgépet vezetni!! De most már rá se mernék ülni.
Nagyon jól haladsz a könyveddel, komoly munka, és egyre jobban megy.
Szeretem olvasni, mert érdekesen, jól körül tudod járni, hogy mindenki megértheti.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2017-09-24 14:03:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Na, most olyan volt nekem olvasni a lovaglás tudományát, mint a gyerekeknek a matematikai fejtegetést hallgatni! :)
De élveztem, és nagyon úgy tűnt, hogy tudod, mit beszélsz! Le a kalappal előtted!
Üdvözlettel:
Ylen
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-09-02 11:43:06

válasz Fekete Miki (2017-09-02 08:34:33) üzenetére
Kedves Miki!

Köszönöm, hogy itt jártál, és értékelted írásomat.

Üdvözlettel: János
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
516
Időpont: 2017-09-02 08:34:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó, tetszett, gratulálok
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-09-02 05:57:13

Kedves Laca!

Örülök, hogy ismét itt vagy.
Csak megjegyzem, hogy én nem tudok lovagolni, de amiket leírok, azt valóban úgy kell csinálni. Amióta írom ezt a könyvet nagyon sok ebben a témában íródott könyvet, és cikket olvastam. Megjegyzem elég száraz, és eleinte számomra érthetetlen szaknyelven írják le a lovaglás művészetét. Olvasás közben sokszor kellett az interneten egy-egy szó, kifejezés értelmét megkeresnem. Mivel engem nagyon érdekel a téma, ezért úgy gondoltam, hogy leírom, emészthető nyelven, bele szőve egy szélesebb területet felölelő történetbe.
Ezzel kicsit előre szaladtam, de biztos vagyok benne, hogy te is úgy gondoltad, a lovakhoz fűződő kapcsolaton kívül, a más irányú emberi kapcsolatokról is érdemes írni. Érdekes részek jönnek még Éva, és László, valamint László és apja kapcsolatáról is. Nem fogom kihagyni a továbbiakból Petrát sem, mert róla is lesz még egy két jó fejezet. De ígérem, hogy még sokat fogunk tanulni a lovakról is. (Én is.)

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-09-01 08:24:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, János!

Másodszor olvasom ezt a részt, és meg kell mondanom, nagyon hálásak lehetnek neked a lovas szakma képviselői, mert olyan dolgokat társz a laikus olvasó elé, amelyekkel felcsigázod az érdeklődést a téma iránt. Az a részletesség és alaposság, ahogyan mozzanatról mozzanatra leírod egy-egy művelet végrehajtásának helyes módját, nekem nagyon imponál. Bevallom, mindig keresem ezt a jelenséget a regényekben, de ritkán találom - letudják homályos körülírásokkal, rövid utalásokkal a dolgot. Te kimeríted a témát, és ezért olvasóként hálásak lehetünk neked. Várom a folytatást.

Üdv: Laca :)

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)