Ma délben hullámzott az éter.Tikkasztó hőség volt,
csorgott a hátamon és a homlokomon a veríték.
Lassan az égre rajzolt a szellő egy felhőfátyolt.
majd váratlanul megjelent egy sötét, morcos fenyíték.

Hirtelen hatalmas csattogás. Olyan volt, mint egy kardpárbaj.
Elsötétült az égbolt, dús esőfátyol merült alá.
Haragvón hömpölygött az áradat , mint egy tomboló duhaj,
majd hirtelen csend lett. Vízcseppek sziporkáztak fel, s alá,

leveleken a cseppek még egy utolsó csókot csentek,
majd a rá mosolygó napsugár lágyan megsimogatta.
A fák fölött elsuhanó szellők víg dallamot pengtek,
míg a verőfény a körömvirág szirmát nyitogatta.