Statisztika

Volt egyszer egy öreg orvos
tenyere volt vagy öt colos,
a rendelője kicsit koros
de tudása első fokos.

A betegje egy kis púpos
szakmája citera húros,
természete nagyon zabos,
s a hangja eléggé zajos.

Ő volt az a sáros rákos
hangos mint egy mákos lápos,
elhanyagolt kóros kócos
hangja mint egy húsos rumos.

A kedve az mindig dalos
de sohasem volt ő dacos,
a beszédje néha dohos
nálunk ő volt a kis dobos.

Kinn a széken most a soros
a faluból egy jó módos,
az arca már nagyon piros
arcvonása is oly kínos.

Lépése már nagyon bajos
tekintete az is lapos,
az ajka egy kicsit habos
a félelme talán jogos.

Vár ott kinn egy bájos izmos
mellette egy honos babos,
bóbiskol az álmos okos
és átmos a boros ólmos.

Bement most a karos lakos
utána a tokos poros,
kinn ül még a túros záros
velük ott van vámos János.

Balos, bábos és ionos
síkos, sípos, tilos páros,
lúgos és az átkos hatos
búbos fosos, ki zuhanyos.

Most bejött a pálos gazos
ki mi piszkos, mindent lemos,
a kanos napos ő is tapos
fel újult az ónos város.

Te olvasó légy aranyos
e kis verssel öntudatos,
mint eddig is csodálatos
s senkivel sem erőszakos.

Mucsi Antal-Tóni

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom