Szárnyak

Sok madárnak jó dolga van,
szabadon és szépen,
széles szárnyát jól kitárja,
köröz fenn az égen.
Más madáré csökevényes,
földönfutó szegény,
a lábain kell futnia,
repülni nincs remény.
Ilyenek az emberek is,
soknak pénz a szárnya,
a másik meg földönfutó,
csak az árnyak árnya.

Labdázzunk!

Ne csináld a fesztivált itt,
lazíts inkább velem kicsit,
labdázgassunk, ahogy régen,
gyermekkorunk idejében.

Régen, a múlt évezredben
volt amikor kézbe vettem
ezt a piros, pöttyös labdát,
ideje játszani, nahát!

Új szerelem, új kaland

Elmúlt már az én szerelmem,
rájöttem, hogy hogy kezeljem,
szalmaláng volt, nem szerelem,
ezennel kalapom emelem.

Elmúltak a nyári napok,
immár tőled szabad vagyok,
nálad színig telt a pohár,
új szerelem, új kaland vár!

A víziló

A víziló
vízivó,
nem issza a bort,
nem rúgja a port,
nem ül a bárban,
hűsöl a sárban.
a víziló nem sovány,
digi-dagi valahány,
olyan mint egy török basa,
de nem sörtől van nagy hasa,
teltebb típus, s úgy jó neki,
ha nagy testét vízbe veti.

A fázós kabát

Fázik a fekete kabát,
keres egy élő babát,
reá veti magát,
melegszik legalább.
Testmeleg járja szövetét,
nem féli a tél követét,
azt hisszük a kabát melegít,
pedig hát valahogy nincs ez így.
Az melegszik rajtunk,
míg pirul az arcunk,
nem fázik többé a kabátom
ő lesz az igazi barátom.