HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-02-06

Katalinka, II. részlet

Titi kérésére itt egy újabb fejezet./Az előzmények ismertetése az első részben megtörtént, attól most eltekintek. Elég annyi, hogy a történet két idősíkban játszódik, 2006-ban, illetve 3006-ban./ A közölt részlet kissé erotikus, csak 18 éven felülieknek ajánlott!


PÁRHUZAMOS IDŐSÍKOK



Míg mi Kingával mulatoztunk, párhuzamos idősíkban zajlott a 2006-ban élő emberek élete. Az ő kedvükért szólnom kell néhány szót az idősíkokról A XX és XXI. században még úgy tudták, az idő az események sorrendjét jelenti. A tegnap a mai nap előtt van, a mai nap pedig a holnap előtt. Nagyon leegyszerűsítve ez az idő. Élt régen egy Einstein nevű matematikus, ő új elméletet állított fel. Kiszámította és képletekbe foglalta az első idő-paradoxont. E szerint a tér és az idő elválaszthatatlan egységet képez. Az egymástól távolodó rendszerekben, különböző időket lehet észlelni. Az egyik rendszerben /pl egy űrhajóban/ alig telik el tíz tizenöt év, míg a másikban /a földön / ez alatt megöregednek, meghalnak az emberek. Láthatjuk, Einsteinnél az idő már nem abszolút kategória. A valóságnak azonban ő is csak egy szeletét ismerte. Igaz, hogy lényegesen nagyobb szeletét, mint mondjuk, Euklidesz, Gallilei, vagy Kopernikusz de, amit tudott, az mindenképpen csak egy szelete volt valaminek, annak a valaminek, aminek mi, modernkor emberei szintén csak egy szeletét ismerjük. Az általunk ismert szeletben benne van Euklidesz, Gallilei, Kopernikusz, és Einstein valósága, elismerve és túlhaladva. Mert minden új felfedezés csak tágítja a kört. A külső határok, ami felé tágulunk, véleményem szerint soha nem érhetők el, mert a véges soha nem képes torkon ragadni a végtelent. Jelenleg ott tartunk, hogy Einstein elméletét érvényesnek tekintjük, ha egy és ugyanazon dimenzióról, s az ahhoz kapcsolódó ekvivalens idősíkról van szó.
Az idősíkok matematikai leírását John G.T. Pickerey adta meg először 2491-ben. 20 évvel később Tac O' Tacki felfedezte a dimenziókat. 2520-ban Emerson Paulo Solo matematikailag is kifejtette az idősíkok és a dimenziók közötti összefüggést. A képlet, amit leközölt zseniálisan egyszerű: I=Dxoo/2, vagyis egy adott idősíkot úgy kapok meg, ha a dimenziót megszorzom a végtelen négyzetének felével.
Tudom, a XXI századbeli olvasó meg fog ütközni a képleten, mert mi a végtelen négyzete? Egyáltalán: mi maga a végtelen? Had emlékeztessek arra, a matematikai absztrakciók nem arra valók, hogy megértsük őket, hanem, hogy használjuk őket. Egy Bólyai János nevű magyar matematikus például azt vette a fejébe, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Felépített erre az abszurditásra / mert józan ésszel az ilyesmit felfogni nem lehet / egy egész matematikai rendszert, és nyert: a mikro és makro testek fizikájának jelenségeit csak az ő képletei alapján lehetett matematikailag értelmezni. Nem kell tehát megütközni a végtelen négyzetén, még akkor se, ha maga a szó, hogy "végtelen" sem filozófiai, sem matematikai értelemben nem definiálható.
Az elméletet, mint ahogy ez lenni szokott, villámsebességgel követte a gyakorlat, a következő száz-százötven évben megszülettek azok az eszközök és eljárások, melynek révén időutazásokat és dimenziós ugrásokat végre lehetett hajtani. Az ember eljutott a világűr legtávolabbi csillagrendszerében létező legkisebb bolygóra, tanúja lehetett a keletkezésének és az elmúlásának, feltérképezhette civilizációk felfutását és megszűnését, csak két dolog maradt rejtve előtte: saját sorsa /ebbe az idősíkba nem tudott behatolni/, és annak ismerete, hogy mi van a világűrön, vagy más szóval, a világmindenségen kívül.
Íme, röviden összefoglalva ennyi. Természetesen a közölt leírás a tudományos ismeretterjesztés szintjén mozog, az ezzel kapcsolatos matematikai, és technikai szakirodalom több ezer gigabájt méretű és a XXI századi olvasónak a dolog természetéből adódóan még nem áll rendelkezésére.

Mindezt előrebocsátva lássuk, mi történt 2006 májusában a földön, egy Magyarország nevű ország fővárosában, Budapesten, egy Szúnyogh Katalin nevű diáklánnyal és egy Forgách Tibor nevű teniszedzővel. S, ha most azt mondom, Forgách Tibor 12-én kiment a pályára és délelőtt 10 óra és 11 óra között a lecsapást gyakoroltatta a férfi csapat játékosaival, ne gondolja a XXI századbeli olvasó, hogy ezt csak úgy, a hasamra ütve találtam ki. Tettem már rá utalást, hogyan dolgoztunk Kingával, most had pontosítsak. Minden elhangzott szó és minden megtett mozdulat, ami a szövegbe majdan bekerül, számítógépes elemzésnek van alávetve, Ha például a teniszedző, a harmadik elrontott lecsapást követően így bíztatta Tárnoki Szecsőt, a csapat legjobb játékosát: "nem baj, próbáld meg újra", az P=95%-os szinten szignifikánsan így is volt. A központi világkomputer, amelyre a mi rendszerünk rá van csatlakoztatva, elemzi Forgách Tibor szavait és tetteit, összeveti a levelekből megismert mentalitást és a várható bizonytalansági tényezőket /rosszul aludt, fájt a foga, megbüntette a rendőr, levelet kapott vagy nem kapott Linkától/ és sok millió gépi úton generált variációból kihozza a legvalószínűbbet. Azt hiszem, nem kell mondanom, micsoda sziszifuszi munka ez, a történet összes szereplőjének, összes cselekedetét, a beszélgetések minden szavát, mondatát ezen a módon kielemezni. De most akkor vagy tudományt csinálunk, vagy nem csinálunk semmit. Én nem bánom, ha 150 évig fog tartani, s Kinga se bánja. Fiatalok vagyunk, nem számít az idő múlása. Amit alkotunk, annak azonban ki kell állnia az idők próbáját.
Szóval, a teniszedző azt mondta Tárnokinak, a csapat legjobb játékosának, hogy próbálja meg újra. Fellöbbölt egy labdát az égbe, a colos gyerek hátrasasszézott, rámutatott, s bumm, mint az ágyú, beverte. A labda ezúttal alapvonalon belül landolt, az ütés érvényes volt.
-Na látod! -dicsérte meg Forgách Tibor a játékost. -Folytassátok, -tette hozzá, s az ütőjét a padra helyezve elindult, hogy igyon a büfében egy kávét.
Klárika látta, hogy jön fölfelé, kitette a pultra a férfi kedvenc csészéjét, és kedvenc kistányérját. Rotyogott a gőz, kilövellt a kávéfőző fekete torkából, jött utána a sűrű, jó-illatú folyadék. A büfésnő megfogta a jénai üvegből készült kiöntő nyelét és töltött a teniszedzőnek. Ahogy töltött, előre hajolt kissé, megmutatta dekoltázsát, s a dekoltázsból kivillanó szőlőszem alakú melleket. Forgách élt az alkalommal, s kedvtelve legeltette a szemét a keblek alabástrom epidermiszén. Olyan közel volt hozzájuk, hogy a bőr apró zsírmirigyeit is tisztán látta. Elbűvölte ez a kebel, s amikor Klárika viccnek szánva indítványozta, randevúzzanak este, igent mondott.
Mi történt a randevún? Merre jártak? Mit csináltak?
Nem elemeztettük ki, mert nem tartottuk lényegesnek. Amire mindketten kíváncsiak voltunk, inkább az volt, vajon lefektette-e Forgách Tibor Klárikát? Feltettük a kérdést a computernek. "Nem" -jött a válasz. "Akkor nem nyomta be a teniszedző a péniszt a büfésnő vaginájába?" -kereszt-kérdésnek szántam, hogy beugrassam a kiváló masinát "De benyomta" -írta ki a gép
-Várjál, gondolkozzunk, -mondta Kinga. -Nem biztos, hogy ellentmondás. Tudod voltak olyan pozitúrák is, amihez nem kellett lefeküdni. A Kámaszutra több száz pozitúrát ismertet, és Pompeiben a régi bordélyház falán ...
-Klárika fektette le Forgáchot, -szakítottam félbe Kingát, meglehetősen hangosan felkiáltva. -Igen, így történt. Tápláld csak be!
Kinga betáplálta a kérdést.
"Klárika fektette le Forgáchot?"
A computer elemzett. Pár másodperc múlva megjelent az EKT képernyőn a válasz: "igen"
Menjünk tovább, -mondta Kinga. Gyors egymásutánban peregtek a kérdések. A computer válaszaiból kibontakozott az éjszaka történése.
Éjfél után együtt ültek a kanapén és Klárika foto-albumát nézegették. A képek a horvát tengerparton készültek. Volt egy kép, az nagyon tetszett Forgách Tibornak. A nő tarajos-hátú sziklán áll, alatta az átlátszó, palack-zöld hullámban két utasával gumicsónak billen. Klárikán nincs melltartó, telt, szőlőszem alakú mellei hófehérek. A mellek közepén két piros rózsabimbó.
A teniszedző visszalapozott, megnézte a képet újra. A büfésnő kuncogott.
-Fáj a derekam, -sóhajtotta a teniszedző, s kezével megtapogatta azt a pontot hátul, ahol fájt neki.
-Várj, megmasszírozom, -mondta Klárika.
-Nem érdekes, majd elmúlik, -így a teniszedző.
Búgott a nő hangja: -Dőlj hátra, és engedd el magad.
Forgách eleresztette a testét, elfeküdt a heverőn. Hasára hemperedett, s hagyta, hogy a büfésnő gyakorlott, fürge ujjai futkározzanak a derekán. A barlangos testek kezdtek megtelni vérrel. Sokáig, élvezettel masszírozta Klárika a teniszedzőt. Egy idő után már ott is masszírozta, ahol nem fájt. A férfi ismét a hátára fordult. Hímtagja, mintha kályhacső lenne, kinyomta a nadrágot.

"Levetkőztek?" -kérdezte Kinga a computertől.
"Nem pontos" -válaszolta a gép.
"Levetkőztették egymást?" -pötyögte be a következő kérdést a szomszéd-asszonyom.
"Tovább" -mondta a gép.
"Klárika vetkőztette le Forgáchot?"
"Igen" -jelent meg a képernyőn.
"Utána Forgách Klárikát?"
"Igen"

-Fúj, -mondtam. -Hagyjad most már a masinát, ne bizgesd tovább. Mindent tudunk, ennél többre nincs szükségünk.

Kinga szigorúan nézett rám.

-Még nem tudunk mindent. De meg kell tudnunk mindent, különben kutatásunk semmit sem ér.

Újra kérdezett, vadul verte a klaviatúrát.

"Mi történt ez után?"

A masina elemzett. Néhány másodperc múlva meg volt a végeredmény. A szeretkezés részleteit 350 kilobájtban adta meg. Sokoldalú és kimerítő adatbázist kaptunk. Bizonyos értelemben undorítóbb volt az egész, mint a pornó legutóbb. Olyan értelemben, hogy az EKT képernyőre kiírt szöveg alapján agyamban leképződött nyálas, nedves történet sokkal elevenebbnek, valóságszerűbbnek tűnt a pornófilm elektron ízű képeinél. Kinga elmentette az anyagot és elégedetten hátradőlt.

-Mi a véleményed? -kérdeztem.
-Disznó alak ez a teniszedző, -kuncogott. -Azt hiszem, a XXI szd-ban minden férfi ilyen volt.
-Nekünk, klónoknak nincs szükségünk ilyesmire, -véltem.
-Semmi esetre sem, -rázta meg csigás fürtjeit. -Mi klónok nem is lennénk rá képesek. Legtöbbünknek már nincs is nemi szerve, vagy ha van, nem működik. Neked van?
-Van, -mondtam, -de nem tudom, hogy működik-e?
-Ez alatt mit értesz?
-Hát, nézd, hogy is mondjam...
Haboztam, mert nem tudtam, mit mondjak. Olyan furcsa beszélgetés volt ez. Mi, modernkor emberei a testi funkciókról elfogulatlan tudományos érdeklődéssel társalogtunk, holott, maga a test, tárgyi minőségben /látni, tapintani, stb./ mint már említettem, tabu volt. Kezdett azonban kissé személyessé, és így kényelmetlenné válni.
Kinga várakozva nézett rám. Szép ívű száját most keskeny vonallá préselte össze, pilláit félig leengedte. Így néz egy társadalomtudós a meginterjúvolt személyre.
-Nos?
-A barlangos testek megtelnek vérrel, -vontam meg a vállam. -Ez azt jelenti...
-Hogy erekciód van. Milyen gyakran van erekciód?
-Hát, mostanában elég gyakran.
-Hogy állsz az ejakulációval?
-A mivel?
-Az ejakulációval, te lüke.
-Az, mi?
-Jaj, ne csináld! Felpattant és végigszáguldott a szalon 150 négyzetméterén. Szegény Mira egészen meg volt botránkozva. Azt hitte, a lakásban való rohangászás egyedül az ő privilégiuma.
-Most olvastuk a képernyőről. Akkor következik be, amikor...
Kapcsoltam. -Arról beszélsz, amikor a nemi aktus csúcspontján a sperma kilövell a hímvessző végéből?
-Arról, te lüke. Az bizonyítja, hogy működőképes.
Nevetni kezdtem.
-Nekem még soha nem volt ejakulációm. Erekcióm is csak mostanában van. Amióta...
-Amióta...?
-Amióta, amióta. Nem tudom mióta.
Tudtam, csak nem mondtam Kingának.

Futott még két kört, aztán visszaült mellém, betartva a három lépés távolságot. A gondolat megfeszült a képzeletbeli fitymában, s kilökődött:

-És te, te hogy állsz ezzel a dologgal?
-Nekem is meg van mindenem.
-És neked volt már ejakulációd?
-Marha vagy, -kacagott rám. -Mekkora butaságokat tudsz kérdezni! Ússzunk, most, aztán szexeljünk, mert felrobbanok.

Úsztunk, szexeltünk, így telt el a nap hátralévő része. Amikor az erőterek kereszteződése megtörtént, az orgazmus csúcspontján felkiáltott: de jó veled, jaj, de jó veled.

Én is ezt gondoltam, mármint, hogy milyen jó vele, én azonban nem kiabáltam, csendben élveztem. Ilyen vagyok, ilyen a természetem. Nem tudom kimutatni, amit érzek.

Másnap, reggeli után megkávéztunk, aztán folytattuk a munkát. Kíváncsi voltam, mit csinált Linka az idő alatt, míg Forgách a testi örömökkel múlatta az időt. A gépből azonban valami egészen más jött elő. Olyasmi, amire álmunkban sem gondoltunk volna.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-08-04 11:34:22

Köszönöm,hogy olvastad,és nagyon örülök,hogytetszik. F.hó 2o után feltudom rakni a folytatásokat. Nekem ez azegyiklegkedvesebb történetem.Sajnos abba kellett hagynom egy ponton,pedig messze még a vége....
Helyette kezdtem írogatni aHavasi gyopárt, ami hasonló témát dolgoz(na) fel: férfi és nő kapcsolatát, és legfőképpen azt,hogy van-e, létezik-e szerelem?
Szia:én
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-07-26 16:45:06

Szia!
Egyszerűen remek ez a mű, naon tetszik! Várom a folytatást!


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)