HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Dobrosi AndreaFeltöltés dátuma: 2017-10-10

Egy húszezres naplója

Nincs benne titok, belenézhetsz. Csak nem tudom eldönteni, hogy mohó, kapzsi vagy, vagy egyszerűen kíváncsi? Mondd, mi vezet? Ja persze, az információéhség... Tulajdonképpen engem is, ezért is kezdtem el ezt a naplót. Az utókornak írom, amolyan nyilvános memoár. Míg ki nem vonnak a forgalomból, vagy valami más módon kerülök likviditásra, nekem is jó visszaemlékezni a régi szép időkre, tehát csak az érdek vezet. Engem is.
Akkor lássuk, csapjunk bele. A 2. oldalon írom:
Nem épp utcai viseletet hordott, túl elegáns volt. Pont elcsíptem azon pillanatok egyikét, mikor nyakkendőt kötött. Az autógumisat vette fel. Sokáig lehetett a tükör előtt, egy hajszála sem állt csálén. A testszagát elnyomta az óceán frissessége. Először az automatához ment. Bonbont már vett, a sarki virágboltba igyekezett. Végül egy frontális csokrot kért, a közepén egy szép piros kála ami nem bókolt, mint ő, inkább peckesen tűrte, míg a pulton összerakták a társaival; fehér szegfűk és rezgők vették körül.
Biztos hatásos lesz - gondoltam, nagyon jó ízlésre vallott a virágkötő keze, nem csak a szeretet, de a tisztaság és az ártatlanság is úgy áradt a kompozícióból, mint az Amazonas habjai. Persze - virág. Ideális vagy épp konzervatív módja a bocsánatkérésnek.
Ekkor vett elő.
- Csak ilyen nagy van - mondta, és én most nem tudtam, hogy szégyell-e engem, vagy már jó előre megkezdte a szerénykedést. Az eladónő minden további nélkül visszaadott, csak előtte jól szemügyre vett, a fény felé forgatott, meg éreztem, ahogy a műkörmeivel végigkaparja a testemet.
1 napja voltam a kasszában. A boltba egy drapp ballonkabátos alak tért be. A forgalom gyér volt, nem voltak vevők. A virágárus nőt sokáig faggatták erről-arról, csak a párbeszéd hangerejéből és annak hosszából sejtettem, hogy itt valami nincs rendben. Pár perc után végleg tudatosult bennem, az eladónő bajban lehet.
Keze finom és visszatérő mozdulatokkal tévedt a kassza felé, többször megragadta azt, majd éreztem, ahogy belém markol. Már immunis voltam a körmeire, sőt kezdtem volna megszokni azokat, de tudatosult a számomra, új gazdák várnak rám. A megbocsátásra áhítozó úriember után "összejöttem" egy rózsaillatú dámával, aki kénytelen volt megválni tőlem. A kenőpénz olyan, mint egy jó parfüm: ellenállhatatlanságot sugároz.
A ballonkabátos férfiú sunyin és lassan körbenézett, no nem a gerberák érdekelték, inkább megnyugvást keresett, valami bizonyosságot azt illetően, hogy senki sem látja, majd mindenfajta lelkiismeret-furdalás nélkül csúsztatott a pénztárcájába, miután a száját elhagyta egy "Rendben asszonyom".
Délután betért egy műszaki üzletbe, egy fiatal srác állt előtte harry potteres szemüvegben: - Ezt a mobilt kérem - mutatott az előtte lévő modellre, azzal az ujjával, amivel azt majd az nyomogatja. Na végre. Nem kell a buszon mások készülékét bámulnia, ha már az újságba nem is tud; lesz sajátja!
Kicsit összegyűrődtem a tárcájában, de valami katonás szakszerűséggel hosszában meghuzigált engem és a társaim is, mintha csiklandozni próbált volna. Bár utólag visszagondolva, lehet, hogy ez csak simogatás volt, ahogy el volt telve magával, hogy délelőtt bizony jó munkát végzett, s ezért megérdemli az új mobilt .
Harry - mert én csak így hívom azt a srácot a boltból - látva, milyen friss és ropogós is vagyok (a ballonkabátosnak hála), azonnal kicserélt egy rongyosra, ami a tárcájában lapult. Ez amolyan hétköznapi varázslat volt, de talán ez is feldobta a szívét. Azok a láthatatlan hullámok egyenesen felém áradtak, sőt, mintha kezdtek volna rám ragadni. Úgy bájoltak, mint a tévés mágusok, csak kerüljek hozzájuk...
Szóval a srác szerelmes volt. Egy húszezres megérzi az ilyesmit. Ha beszélni tudnék, biztos nem hagytam volna, hogy betérjen abba a drága üzletbe a sok bóvli közé. Talán valami láncot vett, mert még mondta, a gyűrű most nem aktuális, de később visszajöhet, s az eladónő sanda mosollyal nyugtázta rézvörös haja alatt mindezt, mintha tudta volna: fiacskám, csak óvatosan a nőkkel!
Mindegy. Hamar megköttetett az üzlet - és ez már az 5. oldal - egy ideig még a rézvörös haj volt számomra a látkép, úgy látszik, nekem meg ő lett a zsánerem. De eljött az a szerda délután, mikor a már rég áhított fűnyírót a "nőm" meglátta az üzletben. - Pont ilyen kell, s az ára is barátságos, - gondolta magában, s berohant a vágyott masinájához a boltba. - Ezt megveszem - mondta végül, nem kevés szóváltás után egy középkorú férfinak, aki három anyajegyével az arcán maga volt a Szentháromság címere.
A rézvörös hajú eszeveszetten kereste a kártyáját, de két turkálás között eszébe jutott, nincs rajta elég egyenleg, talán kihagyja. Velem fizetett. balzsamos bőréről úgy hullottak rám a tegnapi testápolójáról annak kellemes összetevői, mint augusztusi égboltról a csillagok; arról nem is beszélve, hogy Szentháromság-uraság mozgólépcsős-buszkapaszkodós kezének érintése milyen sokkhatást váltott ki belőlem.
- Ezt a csekket szeretném befizetni - mondta a férfi a postán, s egyáltalán nem voltam büszke rá, hogy én voltam a büntetés, még akkor sem, ha mellettem egy tíz- és egy ötezres feszített. Micsoda alávaló szerep? Ez becsületsértés! Tessék engem kihagyni, kérem szépen!
Csak arra emlékszem, hogy valami takarítónőhöz kerültem. Állandóan zúgolódott, hogy nem kap pénzt tisztítószerekre. De eljött a nap - kapott. Egy partvis volt a vágya. Hogy az a...!
Sikerült meglátnia; megtalálta a megfelelő sort a szupermarketben. Egy gyerkőc vagy a játékoknál ragad le, vagy az édességeknél. Ő azonban az antibakteriális-szenzibilis katyvaszoktól volt oda. Valami munkahelyi ártalom lehetett, emlékszem, milyen dühös lett, amikor nem találta a kedvenc porrongyát.
De mi lesz velem? Én nem kellek senkinek? Csak van valami vonzerő nekem is itt a szupermarketben...? Ő persze most teljesen odavan, látom rajta: micsoda nyél, micsoda erő, karcsúság, ezt a kezemre szabta valami szent takarító isten - hallom a gondolatait.
Aztán beállunk a sorba. A kassza kinyílik, én rápillantok. Egyből az ájulás kerülget. Attól az öt forintostól ott a sarokban totál lázba jövök, szinte már elállítaná a lélegzetem, ha lenne. Érzem, ahogy szűkül nem létező nyakam. Irulnak-pirulnak rajtam a nullák, s mintha karcsúsodnának. Az a fényesség, meg ahogy görbül a "hasa"... Na most végem van, teljesen belezúgtam. Majd eljött értem a takarítónő keze, s tovább adott. de sajnos más címlet vagyok. Talán meg is szólnának, hogy én meg egy öt forintos? Na ne már, ezt nem lehet, teljesen mások... S aztán? De sajnos itt is címletenként rendeztek el, nem láthattam az öt forintost, azokat a bájos görbületeket.
- 20.000 egy menet - mondta egy szőke bombázó a hídon. van ennyi pénzed, apukám? Inggyé' nem adom magam, a munka az munka! Micsoda vagány némber akart... mennyi öt forint... festett haj, műköröm, egy kis plasztika, nehogy már ne viseljem el... s azok a bimbók a top alatt...! Teljesen rákattantam a prostira, a rézvörös hajút meg az öt forintost mintha elvitte volna a déli szellő.
Ekkor ragadta nyakon a férfi, s húzta testét lábai közé. Én a farzsebében lapultam, mint a szociális segélye. Na...? Fizetsz, ugye? - reménykedtem titokban. De nem... Mint egy vadállat, ami csak zsákmányt akar szerezni, a szőke bombázóra támadt, s dulakodni kezdtek. A nap már nyugovóra készült, felütötte a szürkület fejét.
Ekkor estem a folyóba. Lassan, cikk-cakkban, mintha menüettet játszott volna a július. Higgadtan értem el a víz felszínét, majd egyhangúan lebegtem, nem volt se öt forint, se rézvörös hajú, se bombázó, csak habok, a tajték, az elmúlás úgy ölelt át, mint anya gyermekét.
De most figyelj...! Bírod? Ez már a 10. oldal!
S a hullámok lassú táncának tempót adott egy nyakkendő, s rajta a gumikerekek. Egy úriember teste zuhant mellém. Hiába volt a bonbon, a piros kála, szegfű és rezgők, a megbocsátáshoz ez nem volt elég, így a vízbe vetette magát. Szegény pára, már nem megy többé az automatához, s abban engem sem talál...!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)