HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45395

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2017-10-14

Legyen hó!

Álmomban, rátaláltam egy kacskaringós - tekergős Meseösvényre. Amint ott kószáltam, bóklásztam nagyon elfáradtam. Egy hósipkás fenyőfa alá ültem. A fenyő ezt a mesét suttogta a fülembe:

Hófelhőkön innen, hófelhőkön túl, valahol messze, volt egy falucska.
Beköszöntött a tél. Hosszú, hideg, napok jártak, jeges szél tépázta a fákat. A gyerekek arcát pirosra csípte a hideg. Már nagyon várták a havat, de a hóesés váratott magára. A nap is csak ritkán kukkantott elő.
A madarak dideregve bújtak össze.
- Hideg szél fúj, ázunk-fázunk! Kedves tavasz, nagyon várunk!
- Hol van az még? - sóhajtotta vacogva egyikük.
A lurkók találgatták, hogy vajon miért nem esik már a hó. Mi történhetett?

Eközben fent, a Hófellegek Birodalmában nagy volt a felfordulás.
Nagy dérrel-durral megérkezett Morcoska. A hómanók közül ő volt a legkisebb. Mindig valamiért dohogott, ezért is kapta ezt a nevet.
- E-le-gem van! Értitek? Elegem! Nincs semmi kedvem idén is táncolni a hófelhőkön.
- Ugyan már! Ne morcoskodj, Morcoska! - mondta nevetve Ripsz. Fárasztó dolog, de egyben mókás is. Ugye, Ropsz? - ölelte át barátját.
- Igen! Csuda élvezetes a puha felhőkön ugrabugrálni, majd rájuk esni, aztán hemperegni, meg hancúrozni rajtuk - felelte vigyorogva Ropsz. - Az emberek a Földön, meg örvendeznek a hópihéiknek. Örömet szerezni nagyszerű dolog! Vagy te nem így gondolod, Morcoska?
Meg se várta választ, teli torokból énekelni kezdte a hófelhőtaposó dalt, amit ő talált ki:
- Ripsz és Ropsz,
kipp és kopp,
én most nagyot kiáltok!

Hipp és hopp,
tipp és topp,
jó nagyokat ugrálok!

Hull a hó,
hull a hó,
havat szórni jaj de jó!

A nóta végén pacsit adott Ripsznek.
- Örülök, hogy ti ilyen jól szórakoztok! Hómanógyűlést kell összehívnunk, hogy megbeszéljük az idei hószórási tervet. Nem szükséges minden évben havazás!
- Miii?! - kérdezte megrökönyödve Ripsz. - De, szükség van a puha hótakaróra a földnek! És a gyerekek? Milyen jó látni, amikor a boldogan belevetődnek a friss hóba, és ahogy szánkóznak, hóembert építenek!
- Karácsony hó nélkül? - ámult el Ropsz. - Az nem az igazi! Mennyivel szebb, pompásabb, amikor hólepel borítja a tájat!
- Nem lehetsz ilyen lusta! - kiabált Ripsz Morcoskára.
- Na, majd meglátjuk, mit mondanak a többiek! Belefuvintok a gyűlésre hívó jégkürtbe. Halihó! Riadó! Hómanók, jöjjetek! Megbeszélni valóm van véletek!
Hamarosan ott tolongott a sok jégsipkás hómanó.
- Vajon miért gyűltünk össze? Mi történhetett? - találgatták.
Morcoska felpattant egy jégtömbre, és onnan szónokolt:
- Kedves barátaim! Van egy javaslatom. Annyit dolgoztunk már az előző években, hogy ránk fér egy hosszabb pihenés. Idén nem szórunk havat!
Halk moraj futott végig a csapaton. Ekkor Ropsz ugrott elő, és így szólt:
- Barátaim! Tényleg sok a munka ilyenkor, de a hóhintés után elég sok idő van a pihenésre. Milyen szuper móka, amikor a hófelhőkön táncikálunk! Annyira jó látni a boldog gyermek arcokat, ahogy bámulják a havazást!
- Szavazzunk! - rikkantotta harciasan Morcoska. Aki velem ért egyet, álljon mögém! Aki Ropsz manóval, az sorakozzék az ő háta mögé!
A manók hamarosan két csoportra oszlottak. Ripsz és Ropsz szomorúan látta, hogy az ő táborukhoz kevesebben csatlakoztak. Törték a fejüket, hogy mit is tehetnének. Ekkor egy bús dallam kígyózott a fülükbe. A Földről érkezett. Minden manó lehasalt a legközelebbi hófelhőre, hogy lássák, ki énekel ilyen szomorúan:

"Hullj le hó, hullj le hó!
Legyen végre puha hó!
Várunk rád, hópihe!
Szállj ide, szállj ide!
Jeges szél fújdogál,
mindannyian fázunk már."

- Kedves hómanók! Szórjatok sok havat! A falunk apraja-nagyja majd megfagy! Kérve kérlek benneteket, friss pelyheket hintsetek! A testvérkém még nem látott ilyet! Annyira örülnék, ha ő is szánkózhatna, és hempereghetne a puha hóban! Olyan szép ajándék lenne számára! Már annyit meséltem neki a tél csodájáról, a hóról!

Egy kisgyermek volt. Olyan szívhez szólóan kérlelte őket, hogy Ripsz és Ropsz egészen elérzékenyült.
Morcoska rájött, hogy milyen szomorúságot okozott önzőségével. Nagyon elszégyellte magát. Már tudta is, hogy teheti jóvá ezt a meggondolatlan tettét. Lehajtott fejjel odalépett egy dundi hófelhőhöz, majd ugrálni kezdett rajta. A többiek is követték. Ripsz és Ropsz boldogan nézte társait. Először némán, majd énekelve hemperegtek, viháncoltak a felhőkön.
A Földön lassan el kezdett hullani a hó...
Ezen a télen Morcoska volt az egyik legszorgalmasabb hómanó. Azt is megértette, milyen jó dolog örömet szerezni másoknak.
Tekergő Meseösvényen jártam, és ezt a mesét suttogta a fülembe egy hósipkás fenyőfácska.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
979
Időpont: 2017-10-18 06:32:23

válasz Ylen Morisot (2017-10-17 19:58:02) üzenetére
szia!
Köszi,hogy elolvastad. Igen, az unokák inspirálóak tudnak lenni. A hóért én sem vagyok oda. Az ablakból szívesen nézem. :) Örülök,hogy tetszett ez a mese. üdv hundido
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1714
Időpont: 2017-10-17 19:58:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hundido!
Reménykedem, hogy egyszer majd engem is hasonló mesékre fog inspirálni az unokám - még ha nem is szeretem a havat. A meséidet viszont igen!
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
979
Időpont: 2017-10-17 17:22:22

válasz Bödön (2017-10-17 08:12:00) üzenetére
szia!
Köszi,hogy elolvastad, és azt, hogy hangulatosnak tartod, annak külön örülök.üdv hundido
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7538
Időpont: 2017-10-17 08:12:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Én is nagyon várom már azt a napot, amikor a hómanók ugrálni, hemperegni kezdenek a dundi hófelhőkön, s elkezd lassan hullani a hó. Már élesítem a sílécem kantniját! Nagyon hangulatos kis mese, tetszett!!! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
979
Időpont: 2017-10-17 06:11:02

válasz oroszlán (2017-10-16 11:20:04) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem több gyermekhez is eljut ez a mesécske.üdv hundido
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6487
Időpont: 2017-10-16 11:20:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hundido!

Örömmel olvastam megint a mesédet (szerintem a gyerekek is, csodálatos helyekre viszed őket)
Szeretem a hóesést én is, csak az olvadó hó pocsolyáit nagyon nem.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
979
Időpont: 2017-10-15 06:08:34

válasz F János (2017-10-14 16:12:13) üzenetére
Kedves János!
Köszönöm, hogy elolvastad a mesémet. Igaz, hogy pont remek idő van, és én annyira még a havat sem szeretem, de az unokáim igen. A kisebb énekelgette mostanában azt a dalt, hogy: Legyen hó! Ez indította el a fantáziámat. + a karácsony tényleg akkor az igazi, ha esik a hó.
üdvözlettel: hundido
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
344
Időpont: 2017-10-14 16:12:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!
A szívemből szóltál, "LEGYEN HÓ!". Én nagyon szeretem a havat, pedig nem űzök egyetlen téli sportot sem. Fiatalon próbálkoztam ezzel-azzal, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én világom. Gyönyörködni viszont nagyon szeretek benne. Persze nem akkor amikor már fekete a hókupac teteje a szmogtól.
Nekem a karácson, gyerek koromban úgy zajlott, hogy, amíg a szüleim díszítették a fenyőfát (akkoriban mi gyerekek, még az angyalvárás miatt nem vehettünk rész benne), addig nagymamámmal sétáltunk egyik rokontól a másikig. Nem kellett nagy távolságokat megtenni, de ha esett a hó, akkor órákig úton voltunk úgy hogy fel sem tűnt az idő múlása.
Érdekes volt olvasni ezt az írást, úgy, hogy az erkélyajtó nyitva, száz ágra süt a nap, a külső hőmérő 34 fokot mutat. (Igaz feleségem mindig megjegyzi, mert süti a nap.)
Örülök, hogy olvastam, üdvözlettel: János

Legutóbb történt

Futóinda alkotást töltött fel Hegyeim között címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Te! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gondolatok egy vasárnap délután címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Ellopott élet című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Immer wieder címmel

Cselényi P. alkotást töltött fel Az országból való elvándorlás okairól címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Ellopott élet című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 40. fejezet címmel a várólistára

Istefan alkotást töltött fel Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Karácsonyi hangulat címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)