|
|
Cikkek / jegyzet
Marosvásárhely, tükörterem
Ülök magányosan egy havas téli estén, s elmélkedem magamban... Már nagyon későre jár az idő, s én mennyire elmerültem a múltban... Szinte észrevétlenül lettem nagylány! Hogy vártam (1943) ezt az időt. De nem így, ahogyan megtörténik.
Képzeletemben mindig megjelenik a Kultúrpalota, és benne a tükörterem, ahol a nagy bálok zajlottak a marosvásárhelyi kultúrpalota tükörtermében.
Azok voltak igazi, színvonalas bálok, ahová Szilvesztert ünnepelni Apukám mindig kapott meghívót. Én akkor, mint kis csitri-lány, csak ígéretet kaptam arra, hogy érettségi után engem is elvisznek majd, gyönyörű, szép báli ruhában... Mindig szerettem táncolni, s elképzeltem, milyen csodás lesz, ott abban a gyönyörű teremben táncolni...
Jóval később, - 1940-es évek végén - Pityu bátyámmal elhatároztuk, ha sikerül útlevelet kapnunk, meglátogatjuk az ismerős helyeket Erdélyben, és a kedves barátainkat, - akik közül olyan könyörtelenül kiragadott a BALSORSUNK - akiktől el se búcsúzhattunk.
Nehéz idők jártak a második világháború után, ez sem sikerült...
Kép: Marosvásárhely, Kultúrházban a tükörterem
2000. december 30. 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2018-07-07 18:11:46 válasz F János (2017-10-27 07:45:06) üzenetére
Kedves János, valamire nem tértem ki az előbbi részen. Most pótolom:
Az évszám azt jelezte, hogy abban az évben lettem volna 18 éves, és az volt a szokás, hogy akkor szokták a lányokat az első ilyen extra-bálon bemutatni.
Megjegyzésben jelezted, hogy ezt nem érted. Pedig egyszerű, nem voltam még tizennyolc éves, tehát azt a kort még nem értem el, ezért nem vittek el akkor arra a csodás bálra.
Üdvözlettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2018-07-07 18:10:57 válasz F János (2017-10-27 07:45:06) üzenetére
Kedves János, valamire nem tértem ki az előbbi részen. Most pótolom:
Az évszám azt jelezte, hogy abban az évben lettem volna 18 éves, és az volt a szokás, hogy akkor szokták a lányokat az első ilyen extra-bálon bemutatni.
Megjegyzésben jelezted, hogy ezt nem érted. Pedig egyszerű, nem voltam még tizennyolc éves, tehát azt a kort még nem értem el, ezért nem vittek el akkor arra a csodás bálra.
Üdvözlettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2018-02-23 00:18:54 válasz Haász Irén (2018-02-22 16:45:40) üzenetére
Kedves Irénke!
Hiszen csak ennyi "baj" ne lett volna se nekem se másnak, egy világháború sokkal több bánattal és
és nagy bajokkal jár. Apukám most fölrakott köteteiből sok-sok borzalmat is lehetett olvasnom, hiszen
nő mindkét világháborút végigélvezte, ami igazán nem volt könnyű, mégis szerencsés volt, hogy életben maradt, legfeljebb élete folyamán tovább végig érezte a bizonyos gyomorbntalmakat, amit ott szedett össze, s a második háborúból gyalog tért haza, ami azt jelentette, hogy úgy lesoványodott, hogy alig
tudott már hazajönni... Mégis mindig nekünk is azt mondta, hogy szerencsére mindnyájunk életben maradt, mert ez a legfontosabb - csak a legidősebb bátyám került fogságba é s három évig ette az oroszok keserű kenyerét. De ő is megúszta. Mindenki mondja el imái után, hogy sohasem legyen többé háború...
Köszönöm, Irénke, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3315
|
Időpont: 2018-02-22 16:45:40 A teljesületlen álmok után legalább nincs csalódás... :)))) Sovány vigasz, tudom...!
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2017-11-02 00:02:50 válasz efmatild (2017-10-31 13:09:27) üzenetére
Kedves Matild!
Aranyos vagy, hogy felkerested az életrajzi regényemet is. Kár, hogy itt nem lehet fényképeket
föltenni, én általában sok írásomhoz használni szeretem.
Nagyon örülök, hogy ezt a kis történetet is elolvastad.
Szeretettel köszönöm: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2017-11-01 23:58:58 válasz T. Pandur Judit (2017-10-31 19:44:53) üzenetére
Nekem fényképem is van a tükörteremről, azon sem lehet látni a tükröket, pedig majdnem
mindenütt tükörfala van. Mi sokszor jártunk ott, mert egyéb rendezvényeket is tartottak ott.
Érdekes, hogy nekem ez nem mondhatnám, hogy túlságosan sokszor jutott eszembe, hiszen
a háború után volt elég sok hely ahol lehetett táncolni, és én bőven kivettem a részem belőle.
Köszönöm, kedves Juditka, hogy olvastad, és meglátogattál.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2017-11-01 23:41:00 válasz oroszlán (2017-10-26 16:18:51) üzenetére
Tudom, Drága Ica azt is, hogy ennél több baj sose legyen, mert az csak egy kislány álmai voltak,
nem nagy tragédia. Más baj sosem legyen. Csak egy szép emlék hiúsult meg, ami mégis többször
eszembe jutott, amikor hamar el kellett kezdeni a munkát, másik vágyam helyett is, mert vágyam volt az is, hogy művészeti főiskolára menjek.
sok mindent megváltoztat egy világháború.
Köszönöm kedves szavaidat.
szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2017-11-01 23:32:07 válasz Kőműves Ida (2017-10-26 15:36:22) üzenetére
Drága Ida!
Kedves szavaidat, és azt, hogy olvastad rövid történetemet, szépen köszönöm.
Minden másként alakult az életemben, mint ahogyan elképzeltem, természetesen sokkal
nehezebb lett minden, de nem csak nekünk, hanem talán embertömegeknek is.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
|
Időpont: 2017-11-01 23:27:43 válasz Bödön (2017-10-25 08:25:20) üzenetére
Kedves Laci!
Igazat mondtál, mert úgy van, ahogyan mondtad. Abban az időben, amikor hallani a határoknál a
front rettenetes moraját, nem csak nekem, hanem mindenkinek életcélja, életleheősége egészen másfelé fordult. Én is, művészképző főiskolára szerettem volna járni, helyette munkát kellett keresni, mert mindenünk odaveszett, s apánk, és legidősebb bátyám is a fronton szolgált, s abban az évben talán sok iskola sem tudta normálisan befejezni az évet.
Még örülhettünk is azok, hogy családunkban mindenki élve megúszta a háborút.
Köszönöm kedves szavaidat:
Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
|
Időpont: 2017-10-31 19:44:53 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Megnéztem az interneten a marosvásárhelyi kultúrház tükörtermét. Nagyon szép, a sok színes üvegablakkal. Tükröt ugyan nem fedeztem fel benne.
Ha valamire nagyon vágytunk, de nem történt meg mégsem, azt nem tudjuk elfeledni...
Judit
|
|
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
448
|
Időpont: 2017-10-31 13:09:27 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Álmaink megvalósulását a Sors keze sokszor nem engedi, de jó visszaemlékezni rá. A képet a mek. oldalán az Életrajzi regényedben megnézem, és a regényt is el fogom olvasni. Talán most már több időm lesz, tél idején.
Sok szeretettel: Matild
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
606
|
Időpont: 2017-10-27 07:45:06 Kedves Kata!
Én is sokszor (egyre többször) emlékezem vissza. Gondolom azért mert sok év elmúlt, és van mire emlékezni.
Én is szeretnék visszalátogatni Hódmezővásárhelyre ahol kicsi gyerekként éltem. Remélem egyszer sikerül, pedig oda nem is kell útlevél.
Apró megjegyzés: Az évszámokat nem értettem, de te biztos tudod miért így írtad.
Üdvözlettel: János
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7257
|
Időpont: 2017-10-26 16:18:51 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Minannyiunknak van hasonló vágya, ami valamilyen okból nem sikerült. Csodás lehetett az a tükörterem, majd megnézem a net.-en.
Szép emlék ízével maradt meg, szerencsére.
Ölellek szeretettel: Ica
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
|
Időpont: 2017-10-26 15:36:22 Drága Kata!
Igen, mi csak ábrándozhatunk, azután az életünk forgatókönyvét mégis a sors írja... sajnálom, hogy nem sikerült ott táncolnod ( a MEK-en, egy életrajzi kötetedben a képet is láttam), sőt, viszontlátnod sem. Legalább emlékezel, jó, ha van mire emlékeznünk.
Ölellek szeretettel :)
Ida
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8105
|
Időpont: 2017-10-25 08:25:20 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Fájdalmas emléket idéztél fel cikkedben, azt hiszem mindannyiunknak van ilyen. Nehéz visszanézni néha, de azt gondolom szükséges! Szeretettel olvastam: én
|
|
szilkati alkotást töltött fel A lovag címmel a várólistára
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
