HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45545

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-12-02 18:27:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-10-25

A lóápoló 23. fejezet

23. fejezet

László minden idegszálával összpontosított, Zsófi minden mozdulatára. A kettős akadályhoz érve a távolságot jól választotta meg, szép ívben ugrott Fáraó, de nagyobb sebességgel, mint kellett volna, így a két vágtaugrás hosszú lett, az oxer első rúdját leverte. Szép nagy ívben vezette rá a lovat a téglafalra. Jókor ugrottak el, időben visszaült, támaszkodott a ló nyakán, mégis mikor a mellső lábak talajt értek, majdnem kirepült a nyeregből. Ügyesen javította, hamar összeszedte a lovat, pedig kicsit rázta a fejét. A negyedik akadálynál a hátsó paták koccolták a legmagasabb rudat, de elsőre összességében jónak ítélte a lány teljesítményét.
Mivel eddig lekötötte a figyelmét a tanítványa, ezért csak mos jutott el a tudatáig, hogy valaki artikulálatlan hangon ordibál.
- Hol a gyerekem? Hol a feleségem?
László a távolból is felismerte, hogy Károly kiabál, és hadonászik egy késsel. Mozgásából látszott, hogy nem kismértékben ittas. Azonnal futásnak eredt, egyenesen felé. Mivel a kijárat, kerülő lett volna, ezért átvetette magát a kerítés két rúdja között. Az istállók felöl már Géza is futott Károly felé.
László ért előbb oda, és rögtön rákiabált.
- Semmi keresnivalód itt - állt meg Károly előtt. - Itt nincs a feleséged, és a gyereked - hazudta.
Károly a benne lévő alkoholtól hajtva, előre vetette magát, és jobbra-balra hadonászott a kezében lévő konyhakéssel. László rosszul mérte fel a penge útját, így nem tudta kivédeni. Hosszú vágást ejtett a vállán. Mire felmérte volna további lehetőségeit, Géza futtából úgy orrba vágta Károlyt, hogy az elterült a földön, a kés pedig kiesett a kezéből. Azonnal a hasára fordította, a két karját hátra csavarta, és a zsebében lévő bálakötöző műanyag szalaggal összekötözte a csuklóit.
László nem törődve a sérülésével azonnal hívta a rendőrséget. Ekkorra kisebb csoport gyűlt köréjük. Szerencsére a gyerekek a pónikkal az erdőben sétáltak, és Éva is velük tartott egy pónifogaton, így ők nem hallottak semmit, és Károly sem látta őket.
- Géza, köszönöm, ezt nem fogom elfelejteni - nézett hálásan a beosztottjára László.
- Semmiség főnök,... bocsánat, László - tévesztette ismét el a megszólítást Géza. - Paraszt gyerek vagyok, és olyan helyen nőttem fel ahol a testi erő volt az egyetlen jó ajánlólevél. A kocsmában soha nem mertek belém kötni - magyarázta Géza.
Már hallatszott a rendőrautó szirénája, fél percen belül megálltak a kis csoport mellett. Kipattant a két benn ülő, minden létező eszközzel felszerelkezett rendőr.
- Kérem, hagyják szabadon a helyszínt - adta ki az utasítást a magasabb rangban lévő.
- Ő Kocsis Károly - mutatott a föld felé László. - Hogy került ide? Előzetes letartóztatásban volt.
- Jól mondja, csak volt. Reggel áthelyezték házi őrizetbe, de a két ellenőrzés között az első adandó alkalommal megszökött. Azóta üldözzük. Köszönöm, hogy ártalmatlanná tette.
- Ne nekem köszönje, hanem Gézának, ő ütötte le, és kötözte meg. Addig hadonászott a késével, hogy sikerült engem megvágni - fordította a vállát a rendőr felé.
- Látom, majd jöjjön be az őrsre megtenni a feljelentést. Így már nagyon sok van a rovásán, biztos nem engedik el az előzetesből. A volt élettársa szomszédját is életveszélyesen megfenyegette, ő árulta el neki ijedtében, hogy ide jöttek - magyarázta a törzsőrmester. - Amikor észrevettük, hogy megszökött, először Fodor Éva lakásán kerestük, de már nem volt ott. A szemben lévő lakásból kijött a tulajdonos, és elmesélte, hogyan félemlítette meg. Akkor indultunk ide, és útközben kaptuk a rádióüzenetet, hogy jó nyomon játunk.
- Jó nyomon, csak kicsit lassan - bosszankodott hangosan Géza.
- Szerencsére nem történt komolyabb baj - nyugtázta a rendőr. - Felpakoljuk a csomagot, és visszük, jó darabig nem fog frisslevegőt szívni - viccelődött, de a közelben nem nevetett senki.
- Jöjjön, megnézem a sebét - hívta Lászlót Géza. - Az irodában van kötszer, bekötözöm.

Öt perc múlva, bekötözött vállal, de már ismét Zsófira tudott figyelni, aki a történtek alatt, sétáltatta Fáraót, hogy mozgásban tartsa izmait. Nem ment az események közelébe, mert sosem szerette az erőszakos embereket.
- Ki volt ez? - kérdezte, mert azért kíváncsi volt, hogy mi történt.
- Petrát ismered? - kérdezett vissza László.
- Igen, híre van itt a lovardában, egyszer láttam is. Őt minden ló szereti, nem tudom, hogy csinálja.
- Ez az erőszakos férfi az apja volt. - magyarázta László. - Sokat iszik, és olyankor baja van az egész világgal, de hagyjuk, ezt a dolgot beszéljünk arról, amit csináltál.
- Nagyon rossz volt? - kérdezte Zsófi.
- Elsőre nem volt rossz.
- Mit hibáztam - nézett kíváncsi tekintettel az oktatójára.
- Volt egy pár hiba, de majd kijavítjuk - kezdte László. - Az első akadály előtt meghajtottad, így hiába indítottad jó helyről a meredeket, hosszú lett a két vágtaugrás az oxer előtt, ezért azt leverte. Szép nagy ívben kanyarodtál a kőfalra, láttam, hogy hagyod Fáraót egyedül megoldani az akadályt, az ugrásnál jókor könnyítettél, időben visszaültél, de csizmaszárral nem tartottad eléggé, ezért majdnem lerepültél róla. Ügyesen korrigáltad.
- Végre kapok egy kis dicséretet is - nyugtázta Zsófi.
- Ott van még a negyedik akadály - folytatta László, és látszott az arcán, hogy egyáltalán nem akarja elkeseríteni tanítványát. - A kőfal után munkád volt a ló összeszedésével, amit jól csináltál, de ezzel sebességet vesztettél, így hiába indítottad jó helyről az ugrást, nem tudott elég hosszút ugrani. Nem hiányzott sok, hogy jó legyen az ugrás így csak a hátsó paták értek a rúdhoz. Ezért mondom, hogy összességében jó volt. Láttam, hogy koncentrálsz, és elszánt voltál a feladat jó végrehajtására.
- Megpróbálhatom újra? - kérdezte Zsófi. - Remélem, hogy jobb lesz.
- Ezért vagyunk itt. Indulj, de előtte tegyél két kört ügetésben.
Szeme sarkából László észrevette, hogy Éva közeledik felé. Felkészült a sok kérdésre, de egyelőre nem tudta, hogy mit derített ki eddig a történtekről. Vidáman, szinte tánclépésben közeledett, ebből arra következtetett, hogy még nem sokat.
- Mi történt? - kérdezte Éva, már közeledés közben. - Miért volt itt a rendőrség? Kit vittek el?
- Várj egy kicsit, mindjárt válaszolok minden kérdésedre, de előbb nézzük meg, Zsófi, hogy teljesít. - bújt ki ezzel az azonnali válaszadás alól. Mivel Éva nem folytatta a kérdések sorolását, ebből tudta, hogy eddig nem sokat hallott az eseményről, és a sérüléséről. Figyelmét Zsófira irányította, és látta, hogy Éva is őt figyeli.
A tanítvány türelmesen ügetett két kört, majd a kettős akadály felé fordította Fáraót. Rövid vágtára váltott, de nem engedte ellenőrzés nélkül gyorsítani. Pontosan mérte fel a távolságot, jó helyen könnyített. Fáraó úszott az akadály fölött. Két vágtaugrás az oxer előtt, és már ismét levegőben volt. Tisztán vette mind a két akadályt. Kellően nagy körben vezette rá a kőfalra, kikönnyítés előtt kicsit használta a sarkát, ezzel biztatva Fáraót. Ismét szép ívben repültek. A fal fölött visszaült, kezét a ló nyakán tartotta, csizmaszárral erősebben fogta, mert már tisztában volt vele, hogy a földet érésnél milyen erőkre számíthat. Az utolsó akadály előtt, mivel nem esett ki a ritmusból, nem sok dolga volt, a ló tartotta a tempót, pontosan kijött a lépés, a megfelelő helyen könnyített, szépen vették az akadályt, a hátsó paták mégis koccoltak. A befejezés után Zsófi azonnal László elé irányította a lovat, és megállt. Mielőtt kérdezhetett volna valamit László mosolyogva megelőzte.
- Mondtam, hogy nem volt elhamarkodott döntés benevezni a versenyre - kezdte a dicséretet. - Ez a menet, már egy versenyre is jó lett volna.
- De az utolsó akadályt, mégis érintette a lába - bosszankodott Zsófi.
- Azzal ne foglalkozz - nyugtatta László. - Azt majd kijavítjuk.
- De mit rontottam el? Tudni szeretném.
- Nem akartam a hibáról beszélni, szerettem volna, ha boldogan fejezed be a mai edzés, de ha ennyire tudni akarod, akkor elmondom - adta be a derekát László. - Az előző három akadályt, mondhatni, hogy hiba nélkül vetted, láttam, hogy élvezted is a repülést. A triple bar előtt már kiengedtél, mert az egy könnyű feladat, és úgy érezted, hogy minden szuperül megy. Lazára hagytad a gyeplőt, nem volt kontrol alatt a feje. Persze azt is tudnod kell, hogy itt már Fáraó is boldog volt, érezte, hogy a nehezén túl van, ő is kiengedett, mivel te is ellazultál. Jól ugrott ettől függetlenül, de trehányul lógatta a hátsó lábát, ezért érintette a rudat. Ez díjugratóknál tipikus hiba. Ha megnézel egy versenyt a hibátlan lovaglás általában az utolsó akadályon hiúsul meg, mert akkorra ló, és lovasa kienged. Már az akadály előtt elkönyvelik a jó teljesítményt. Ezen ráérünk később javítani. Mára befejeztük. Sétáltasd le Fáraót, aztán vidd vissza a helyére, Géza majd lecsutakolja.
Zsófi boldog arccal indult el lépésben a karám kerítése mellett. László odafordult Évához, de mielőtt szólhatott volna, a nő megelőzte.
- Nagyon jól ugrat ez a lány - állapította meg, mintha értene hozzá. - Régóta csinálja?
- Még csak egy hónapja, de lovagolni, már hat évesen megtanult - válaszolta László, majd témát váltott. - Beszéljünk arról, hogy mi történt.
- Tényleg, miért voltak itt a rendőrök?
- Biztos vagyok benne, hogy hamarosan mindent megtudnál, másoktól, ezért inkább én mesélem el.
- Mit? - kérdezte csodálkozva Éva.
- Azt, hogy Károly volt itt. Szerencsére ti nem voltatok a lovardában, így benneteket nem látott. - kezdte a mesélést László. - Házi őrizetbe helyezték át, gondolom telt ház volt az előzetesben. Az első lehetőségnél megszökött, kiderítette, hogy ide jöttetek, ezért jött ide. Előtte biztos felkereshetett egy kocsmát, mert nagyon részeg volt. Egy késsel hadonászott. Megpróbáltam megakadályozni, de nem sikerült.
- Valami bajod esett? - kérdezte Éva idegesen. - Mondtam, hogy veszélyes.
- Kicsit megvágta a vállam, de Géza egy ütéssel leterítette, és összekötözte a kezeit. Én meg hívtam a rendőrséget.
- Honnan tudta meg, hogy itt vagyunk? - ahogy kimondta a kérdést, már tudta is a választ. - Rózsa, csak ő tudta, nem esett valami baja?
- Nem, csak megfenyegette, és szerencsére gyorsan elmondta, hogy itt vagytok, így már tettleg nem bántotta.
- Mutasd a vállad - utasította Éva.
- Géza bekötötte, nem vészes - bagatellizálta a dolgot László.
- Jó akkor este megnézem és átkötöm.
Éva belekarolt Lászlóba, mintha a sérülése miatt segíteni kellene a közlekedésben, és kivezette a karámból. Így sétáltak egészen a tópartig, ott leültek a padra.
László érezte, hogy Éva mondani akar valamit, ezért ő nem szólalt meg, csak nézte a kacsákat a vízen. Az egyiknek, csak a fara látszott, mert teljesen fejen állva keresett valami ennivalót a mederfenéken. Ketten összevesztek a víz felszínén úszó ennivalón. A gácsér győzött, a tojó éhen maradt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
369
Időpont: 2017-12-11 14:38:36

válasz black eagle (2017-12-11 03:08:47) üzenetére
Kedves Laca!

Én mindig szerettem, ha zajlott körülöttem az élet. Főhősöm, László is rájött már, hogy nem baj az ha kihívásokkal teli napokat élünk.

Az unalom, sokkal gyorsabban öl mint esetenként a kés.

Meg kell tanulnunk elfogadni a kéretlen segítséget is. (Néha életet ment!)

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
986
Időpont: 2017-12-11 03:08:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, János!

Sűrű napokat él ez a lóápoló, ahogy egy korábbi elmélkedésében ő maga is megfogalmazta, évek óta nem esett meg vele annyi történés, mint mostanában összesen. Az a kérdés, tudjuk-e jól kezelni a ránk zúduló eseményeket és magunk vagyunk-e a feladattal, vagy esetleg van társaságunk, segítségünk hozzá. László esetében egyikre sem lehet panasz.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
369
Időpont: 2017-11-08 04:44:03

válasz Ylen Morisot (2017-11-05 17:29:20) üzenetére
Kedves Ylen!

Már értem, hogy mire gondoltál, és bevallom, hogy ezt már Kankalin is javasolta. Sajnos írás közben, úgy elkap a hév, hogy több ilyen figyelmeztetésről elfeledkezem.
Megpróbálom magam visszafogni, és a jövőben, jobban tagolni az eseményeket.
Köszönöm.

Üdvözlettel: János
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2017-11-05 17:29:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz F János (2017-11-04 06:46:12) üzenetére
Kedves János!
Arra gondolok, hogy ott legyen vége egy fejezetnek, ahol váltás van. Vagy csak egy enternyi hézag.
Hazabeszélek, mert mikor olvasok, és mondjuk egy akciódús jelenetnek vége van, kis időre felállok, abbahagyom az olvasást. Ha egybemosódik a folytatással, nehezen találom meg a szövegben.
Lehet, ez apróság, és talán nem is kell mindig. Itt a késes támadás a tetőpont, szépen levezeted, lecsillapítod a kedélyeket. "Öt perc múlva, bekötözött vállal, de már ismét Zsófira tudott figyelni..." - innen nekem egy új dolog kezdődik.
Üdvözöllek:
Ylen
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
369
Időpont: 2017-11-04 06:46:12

Kedves Ylen!

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal javítani próbálsz a történeten, csak nem értem, hogy milyen szünetre gondolsz. A szünetnek miről kellene szólni. A történet a leírt három szálon folyik, nem akarok negyediket is behozni. Az emberi, vagy inkább érzelmi vonal is több szálon fut, a szakmai szintén. A váltogatás, valamelyest időrendben megy. Ha megírnád, hogy konkrétan mire gondolsz, az sokat segítene.

Előre is köszönöm, üdvözlettel: János
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2017-11-03 18:51:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Három dolgot váltogatsz a történetben, a családi, emberi vonalat, az akciót és a "szakmát. Mindhárom a helyén van, és értesz is hozzá. Azon gondolkodtam csak el, hogy nem kellene-e picit jobban elkülöníteni ezeket? Az olvasó szemszögéből nézve egybemosódnak, nincs idő köztük szusszanni, feldolgozni az eseményt. Itt a késes jelenet után talán szünet kellene. Talán. ??? :)
Üdvözlettel:
Ylen

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel FÉLELEM-TESZT (részlet) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel A Nap nyugta címmel a várólistára

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Első gyermekem születése - 5 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Az üresség felmagasztalása című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) A világfa hét ága című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/8 című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A világfa hét ága című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)