HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-10-28

A lóápoló 26. fejezet

26. fejezet

Lajos töltött, Éva, majd a saját poharába is a vörösborból. Mintha a tálcán lévő papírok már nem is lennének annyira fontosak, felemelte az egyik poharat, és Éva felé nyújtotta.
- Egészségünkre - mondta az ekkor szokásos köszöntést. - Neked vizet hoztam, ahogy kérted - hívta fel fia figyelmét a tálcán maradt italra. - Meséljetek. hogy vagytok?
A válaszadást megakadályozta, hogy megcsörrent Éva mobilja. Elővette, és a kijelzőre nézett, de mivel nem volt ismerős a szám, csodálkozó arccal fogadta a hívást, és beleszólt: - Tessék. Ahogy bemutatkozott a hívó, még annyit mondott: - Üdvözlöm. Hosszú hallgatás után,a vonal bontása előtt, megköszönte az információt.
Eltette a telefont, és felállt, mert a lába vitte volna valahova. Elindult az erkélyajtó felé, de bal oldali falon megpillantott egy faliórát. Megállt előtte és hosszan nézte, ahogy az inga komótos ütemben jobbra-balra leng. Felemelte tekintetét a számlapra, és csodálkozva nézte, hogy a négyes római számot, négy vonal jelezte. Gondolata elkalandozott az óráról, és Károly jutott eszébe. Ezt nem akarta, és a gondok ellenére sajnálja. Összerezzent, amikor az antikóra egyet ütött. Ismét a számlapra nézett fél ötöt mutatott. Visszafordult az asztaltársasághoz, és bejelentette: - Károly meghalt.
- Hogyan? - kérdezte László. - Délelőtt, még egész virgonc volt.
- Ő volt Petra apja? - kérdezte Lajos. - Nagyon sajnálom, de hogy történt?
- A nyomozó hívott, aki a legutóbbi elfogatási parancsot kiadta. A Gyorskocsi utcai büntetés végrehajtási intézet igazgatója hívta nem sokkal ez előtt a hírrel.
- Mi történt?- tette fel ismét apja kérdését László.
- Elvette az egyik őr fegyverét, és majdnem lelőtt valakit, de megelőzték. Fejbe lőtték. Azonnal meghalt - tette még hozzá.
- Sajnálom - mondta László.
- Én is - gördült le egy könnycsepp Éva arcán. - Mégis csak Petra apja volt. Valamikor nagyon szerettem. Amíg nem kezdett el inni, addig velem rendes volt, csak amikor a lánya megszületet akkor lett ilyen. El is hagyott.
- Petrának, hogy mondod el? - kérdezte László.
- Sehogy - válaszolta határozottan. - Nem ismerte, nem szerette, és soha nem is kereste. Szerintem örülni fog neki, ha többet nem jelenik meg az életében. Eddig csak rossz emléke volt róla - magyarázta Éva, majd témát váltott. - Milyen papírokról van szó, és nekem miért kellett jönnöm?
Lajos felemelte a papírokat a tálcáról, és elgondolkodott, hogy kezdjen bele.
- Ferinek volt egy garzonlakása Kispesten - vágott bele a közepébe -, te ezt tudod, ott voltál a közjegyzőnél. Csak azért kezdem innen, mert Éva nem volt velünk. Mivel megkaptam a kulcsokat elmentem, hogy körülnézzek. Úgy éreztem magam, mint aki egy idegen lakásban kutakodik. Eleinte leülni sem mertem. Fél napot rászántam. Először a fiókokat húzogattam ki, így megtaláltam azt, amelyikben az iratait tartotta. Ezeket a papírokat - lobogtatta meg a kezében lévő köteget -, a sok iromány tetején találtam.
- Milyen okmányok ezek? - kérdezett közbe türelmetlenül László.
- Mindjárt mondom, ne türelmetlenkedj - nézett morcosan fiára, mert kizökkentette a fejben felépített történetből. - Arra emlékszel, hogy a közjegyző említett egy építési telket Pécelen, erről előtte én sem tudtam, Feri nem említette - folytatta a mesélést Lajos. - Most akkor rátérek, hogy miről szól ez az akta. Szerződés van benne, és nyugta az előlegről.
- Milyen előlegről? - szólt közbe László ismét.
- Nem is előlegnek nevezném - magyarázott tovább Lajos, figyelmen kívül hagyva fia kérdését -, mivel a végösszeg több mint feléről szól.
László ismét közbe akart szólni, de apja felemelte a kezét, jelezve, hogy ne szakítsa félbe.
- A papírok között van egy tervrajz, egy kétszintes házról. Ennek a kivitelezésére fizette be a pénzt Feri. Az árkalkuláció szerint a kulcsrakész ára a háznak huszonnégymillió. Ebből fizetett ki tizennégyet.
- Meg is mutatod a papírokat? - kérdezte László, már nagyon türelmetlenül.
- Igen, csak előbb megkérdezem, hogy most hol tart a kapcsolatotok? - nézett most Évára, de nem várta meg, hogy szóljon, hanem folytatta -, mert én most úgy hívtalak benneteket ide, mint egy párt.
- Petra szavával élve, jelenleg úgy áll a dolog, hogy járunk egymással - jelentette ki Éva, és Lajosra mosolygott.
- Ennek örülök, mert én is így terveztem, nem mintha lenne beleszólásom.
- Megnézhetem a tervrajzot? - türelmetlenkedett tovább László.
Apja szó nélkül oda nyújtotta neki a köteget, és várta, hogy belelapozzon. László letette az asztal végében szabadon lévő területre, és kinyitotta. Elkezdte szétpakolni a különböző dolgokról szóló szerződéseket, amíg meg nem találta az alaprajzot. Annak a tanulmányozásával kezdte az átnézést. Egy könnyűszerkezetes kétszintes épület rajza tárult elé. A földszinten, nagy nappali amerikai konyhával, fürdőszoba, külön WC, kisméretű kamra, és egy félszoba volt tervezve, az emeleten négy hálószoba, és egy, a lentinél kisebb fürdőszoba.
- Komoly méretekben gondolkodott Feri - állapította meg az alaprajzból. - Népes családot szeretett volna, ezt egyszer említette is nekem.
- Erről velem soha nem beszélt - mondta Lajos.
- Azt mondta, hogy a népesben te is benne leszel. Úgy tervezte, hogy összeköltöztök.
- Nekem nem említette - gondolkodott el Lajos. - Miért kezdett ekkora épületbe mielőtt velem megbeszélte volna?
- Biztos meglepetésnek szánta - nyugtatta Éva.
- Meg is lepődtem volna, mert nem szándékoztam innen elköltözni, de most már másképp gondolom, ezért is hívtalak benneteket. Kimentem Pécelre is, megnéztem a telket is. Enyhén lejtős panorámás, négyszögletes terület. Megtetszett, mert nem egymás szájában élnek az emberek, és jó a levegő. Közel vannak a bevásárlási lehetőségek, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő, ami nem elhanyagolható az én koromban.
- Oda akarsz költözni? - kérdezte László. - Persze, ha eladod ezt a lakást, meg Feri garzonját, vagyis már a tiedet, akkor még marad is pénzed.
- Azt szeretném, ha velem költöznétek - mondta ki félve elképzelését Lajos.
- Apa ezt, hogy képzelted, nem is ismerjük egymást - próbálta elhárítani a lehetőséget László. - vagyis te ismersz engem, én téged nem. Elviselnénk egymást hosszútávon?
- Nem kell ilyen hamar dönteni - nyugtatta fiát. - Az építkezés, eltart legalább egy évig. Addig a kapcsolatotok is kialakul, vagy nem - tette hozzá láthatóan elszomorodva. - Találkozhatnánk sűrűbben, hogy megismerjetek engem.
Hirtelen abbahagyta a fiatalok meggyőzését, és Évához fordult, és mint leendő támogatójához.
- Eddig nem szóltál bele, neked mi a véleményed? - kérdezte. - Úgy hallottam tánctanár vagy, sok emberrel találkozol, ebből adódóan, kell, hogy ismerd az őket. Milyennek látsz engem? Kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Igaza van, eddig nem szóltam bele, mert én egyelőre kívülállónak érzem magam - kezdte a válaszadást kis köntörfalazással, addig is gondolkodva a megfelelő válaszon. - Valóban sok emberrel hoz össze a munkám, és első pár mondatos beszélgetésből le kell szűrnöm, hogy milyen emberrel állok szemben. Aki nem lesz szimpatikus ennyi idő alatt, annak azt mondom, hogy nem tudok új tanítványt felvenni. Magával - kezdett volna Lajos elemzésébe fogni, de megállította.
- Javaslom, hogy tegeződjünk, lehet, hogy úgy egyszerűbb lesz a jellemem leírása - ajánlotta fel Évának a lehetőséget, és felemelte poharát, amiből eddig alig ivott -, egészségedre.
- Elfogadom a lehetőséget - emelte Éva is a poharát. - A tanítványaimmal is tegeződünk az órák alatt, mert úgy sokkal egyszerűbb. Egészségedre - koccintotta poharát Lajoséhoz, majd mind a ketten kiürítették.
Lajos letette a poharát felállt, és Lászlóra kacsintott. - Ilyenkor jár egy puszi is - mondta, és álló helyzetbe húzta Évát.
Nem is egyet, hanem kettőt kapott. Boldogan ült vissza a helyére, és kérdő tekintettel nézett Évára, aki érezte, hogy rajta a sor.
- Nem hiszem, hogy kiállhatatlan, kötekedő, gonosz ember lennél, téged szívesen felvennélek a tanítványaim közé - mondta talányosan, de mind a két férfi értette az elmondottakat.
- Akkor ez azt jelenti, hogy esetleg össze is költöznél velem? - kérdezte. - Persze, csak, mint a menyem - tette hozzá nevetve.
- Én akkor már nem is szólhatok bele? - kérdezte László. - Már mindent elrendeztetek?
- Mondj igen - kérte apja.
- Nagyon elszaladt az idő - állt fel László. - Elméletben igen, de az anyagiakat át kell beszélnünk, mert azt most megmondom, úgy nem megyek bele, hogy mindent te fizetsz.
- Ezt ráérünk később megbeszélni - állt fel Lajos és Éva is, indultak az előszoba felé. - Mikor látlak legközelebb benneteket? - kérdezet. - Mikor ismerkedhetek, meg közelebbről a lányoddal?
- Jövő héten eljövünk mind a hárman, ha addig még együtt vagyunk - nevetett Évára László, és megcsókolta.
A lépcsőházból még visszaszólt Éva: - Jövő héten jövünk.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)