HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-10-31

A lóápoló 29. fejezet

29. fejezet

A lószállító szerelvénnyel László bekanyarodott a lovarda kapuján. Kiintegetett a portásnak, és megállás nélkül elhajtott Fáraó istállójáig, ahol Géza várta őket. Megállította a kocsit, és kiszállt. Mire hátra sétált a szerelvény végéhez, Géza már kinyitotta az ajtót. Fáraó nyugodtan tűrte, hogy kivezesse az utánfutóból. Mire kiért, már többen ácsorogtak, a ló, László, és Géza mellett.
- Hogy ment a verseny - kérdezte elsőnek Géza.
- Jól - válaszolt László röviden, hogy csigázza kicsit a hangulatot.
- Jaj, főnök,... bocsánat, László, ne legyen már ilyen, tudja, hogy mire vagyunk kíváncsiak - nézett morcosan Géza, mintha tényleg haragudna. - Hányadik lett, azt mondja?
- Harmadik - mondta ki a többiek által várt számot, és hallgatta az örömujjongást - Harmadik lett, de verőhiba nélkül, ami rajta kívül, csak az elsőnek sikerült.
Sorba elé léptek a munkatársak, előre nyújtott kézzel.
- Gratulálunk - mondták egymás után.
- Nagyon jól megláttad Zsófiban a díjugratót, és olyan hamar felkészítetted erre a versenyre, hogy én ilyet még nem láttam - dicsérte Klári, az oktatók vezetője, és egyben a lovarda legjobb trénere. - Gratulálok - rázta meg ő is László kezét.
- Remélem, sok örömünk lesz, még ebben a lányban - mondta László -, és köszönöm a jókívánságokat. Holnap jön Zsófi, neki is gratuláljatok, biztos nagy lökést fog adni a továbbiakra, ha érzi, hogy figyeltek rá - tanácsolta az összegyűlteknek.

A beszélgetés közben Éva, és Petra is csatlakozott a csoporthoz. Együtt örültek, mert az utóbbi időben, olyan sok időt töltöttek itt, hogy már ők is családtagnak számítottak. Éva az ismét beindított táncórákon kívül, szinte minden szabadidejét a lovardának, és persze Lászlónak szentelte. A dolgozók elfogadták, hogy László, már nem egyedül él a szobájában. Éva pedig megtanult, lovat csutakolni, istállót takarítani. Lovaglással még nem próbálkozott, pedig sokan unszolták. Petra pedig, ugyan kimondatlanul, de szép lassan elfogadottan a lovarda állatpszichológusa lett. A viselkedés problémás lovakhoz mindig őt hívták. Pár perc ünneplés után kezdett szétszéledni a társaság, mindenki ment folytatni a munkáját.
- Lemegyünk a tóhoz? - kérdezte László Évát, és Petrát. - Szeretek ott üldögélni, és nézni a vizet.
- Menjünk - fogadta el a meghívást Éva. Petra szó nélkül követte őket.
- Sűrű volt a mai nap, jól esik ez a csend - mondta László, és benyúlt a nála lévő kosárba, amiben a szendvicseket, és vizet vitték a versenyre. Talált benne egy szelet kenyeret. Kettétörte, felét odanyújtotta Petrának, mert látta, hogy a kacsák a tó jobb szélén gyülekeznek. Az első darab kenyér csobbanására egyszerre indultak a pad elé. Tudták, hogy sietni kell, mert a halak megelőzik őket, és ellopják a nekik szánt falatokat.
A vízen sok elsárgult levél úszott László ezen kicsit elcsodálkozott. Felnézett a tavat körülölelő fák koronájára. Az zöld levelek között egyre több volt a sárga, és bordó levél, néhol teljesen pirosat is látott. - Hamarosan itt az ősz, aztán a tél - magyarázta magának gondolatban.
Erős csobogás zavarta meg a gondolkodásban. A kacsák összeverekedtek a kenyéren, amit Petra utoljára bedobott. Egy gácsér kitárt szárnyakkal szaladt a víz tetején, így kergette a trónkövetelőt. Petra nagyot nevetett a történteken.
- Holnap nincs kedved meglátogatni apádat, - kérdezte Éva. - Hamarosan kezdődik az iskola. egyre kevesebb időnk lesz.
- Holnap csak a délutánom lesz szabad, de akkor elmehetünk apámhoz. Amúgy, pont ez járt a fejemben - válaszolt László. - Nem az iskola, hanem az, hogy itt az ősz. Ez azért rosszat is jelent - mondta elgondolkodva. - Kevesebbet látlak benneteket.
- Nem feltétlen kell, hogy ritkábban találkozzunk - nézett László szemébe Éva. - Eddig én jártam ide, ezután te jársz hozzánk, akár minden nap.
- László hozzánk költözik? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Petra.
- Nem tudom, kislányom - simogatta meg a fejét Éva. - Rajta múlik. de ahogy nézem még nem döntötte el.
- Aludhatsz anyuval - nézett Petra kaján vigyorral az arcán Lászlóra. - Úgyis tudom, hogy itt is együtt alszotok, azért lettem száműzve a gyerekszállásra - csacsogta felszabadultan.
- Nem lettél száműzve - bökte oldalba László -, csak nem fértünk volna el a szobámban, mert kicsi.
- Nem haragszom - nyugtatta meg a felnőtteket. - örülök, hogy lesz egy apukám.
- Akkor most irány vacsorázni - nézett mérgesen Petrára, de a szeme nevetett. - Hosszú napunk volt, holnap pedig korán kell kelnem, mert jön Fanni, és egész délelőtt vele kell lennem.
- Már megint megcsalsz, - incselkedett Éva. - Ráadásul a szemem előtt?
- Ehhez a lányhoz nagyon hosszú a sor - mosolygott László -, én meg türelmetlen vagyok, nem bírnám kivárni.
- Most meg vagyok sértve - állt fel Éva, bosszankodást színlelve. - Vedd tudomásul, nálam is hosszú volt a sor, csak elhessegettem az előtted állókat.
- Köszönöm - állt fel László is, megölelte Évát, és hosszan megcsókolta.

Korán reggel László első útja Szélvész bokszába vezetett. Ellenőrizni akarta, hogy minden rendben van-e a ló körül, mert ma hosszú napja lesz. Géza már ott szorgoskodott, éppen az utolsó ellenőrzést végezet a lovon. László csatlakozott a szíjak, és kapcsok átnézéséhez.
- Már jól megy a nyergelés - mondta dicséret képpen. - Ebben most semmi hibát nem látok.
- Igyekeztem, és köszönöm, hogy egyre jobb véleménnyel van rólam - simogatta meg Géza, a ló nyakát. - Remélem, megnyered a futamot - mondta neki -, pedig ez a színésznőcske nem neked való. Még mindig nem látom rajta azt a tüzet, amivel nyerni lehet - tolmácsolta aggályát Lászlónak.
- Van még bő kéthete - nyugtatta Gézát, pedig ő sem volt teljesen biztos a győzelemben. - Jót tenne a lovarda hírnevének, ha nyerne, de én már annak is örülök, ha nem esik baja. Testben minden megbeszélt időponton itt van, de azt nem érzem, hogy fejben is itt lenne - panaszkodott László. - Azon töröm a fejem, mit kellene tennem, hogy teljes mértékben a feladatra összpontosítson.
- Javasolhatok valamit? - kérdezte Géza. - Én nem vagyok oktató, de apám mindig azt mondta, hogy egy száguldó lóra kénytelen figyelni a lovas. Akkor minden más kieseik a fejéből. Szerintem, de ez csak javaslat - szabadkozott Géza -, hajtsa meg jól.
- Igazad van, nem vagy oktató - nézett László, Géza szemébe -, de apádtól sok okos dolgot ellestél. Ő biztos jó tréner volt. Megpróbálom, amit javasoltál. Gyerekkora óta lovagol, eddig mégsem sikerült rávennem, hogy erre a feladatra koncentráljon kizárólag.
- Jó reggelt, mindenkinek - köszönt be a bokszba vidáman Fanni. - Mi a mai feladat? - kérdezte.
- Vidd ki a lovat, ott majd megbeszéljük - utasította László.
Fanni megfogta a gyeplőt és kivezette az istállóból, és megállította a szalaggal kijelölt, majdnem kör alakú pálya mellett. Felemelte bal lábát, felkínálva a térdét, hogy segítsen László nyeregbe szállni. Amikor elhelyezkedett a ló hátán, oktatója körbejárta a lovat, és minden csatot, és hevedert ellenőrzött még egyszer. Bevezette a lovat, és lovasát a szalagok közé.
- A mai feladat úgy kezdődik, hogy tegyél meg két kört, az elsőt lépésben, a másodikat ügetésben.
- Eddig is ugyan ezt csináltuk -méltatlankodott Fanni.
- Igen, mert a lovat mindig be kell melegíteni - magyarázta László. - Utána jön az új feladat. Indulj, és attól, hogy melegítés, ügyelj a tartásodra.
A lány unottan indult az első körre, szinte nem is figyelt a lóra, mert az, mintha nem ülne rajta senki, sétálás közbe, ide-oda forgatta a fejét. Látszott, hogy rá is átragadt a lovasából áradó nemtörődömség. Az ügetés valamivel összeszedettebb volt, mert itt már figyelni kellett az ütemre. Második kör végén, megállt László előtt, és várta a következő feladatot.
- Most menj vágtában úgy két kört, hogy nem fogod vissza, hagyd, hogy maga diktálja a tempót.
Fanni arca felragyogott.
- Végre vágtázhatok vele? - kérdezte. - Már rég óta erre vártam.
- Indulj - adta ki az utasítást László, és félve gondolt bele, hogy mi lehet ebből?
Fanni megsarkantyúzta a lovat, kicsit erősebben, mint ahogy egy ilyen érzékeny állatnál szükséges lett volna. Kilőtt, mint egy versenyautó. Lovasa majdnem ott maradt ahonnan indultak. A lány erősen kapaszkodott, de ijedtében nem tudott figyelni a helyes testtarásra. a szinte folyamatos kanyarodás miatt rádőlt a ló belső oldalára, ezért a lába egyfolytában súrolta a pályát kijelölő kötelet. Az első körben Fanni semmit nem tudott ezen javítani. A második elejére kezdte összeszedni magát, visszaült a nyeregbe, és beletaposott mind a két kengyelbe, sarkait letolta, és húzni kezdte a kantárt. Mire László elé ért, végre sikerült lelassítani, és megállni. Azonnal levetette magát a nyeregből, és még mielőtt a talajra ért volna, már kiabált.
- Soha többet nem ülök rá, ez a ló egy őrült, irányíthatatlan, majdnem megölt.
László végignézett a lányon, és látta, hogy tetőtől talpig remeg. Gondolatban nyugtázta, hogy Gézának, vagyis az apjának igaza volt.
- Üdvözöllek a lovardában - köszöntötte a továbbra is remegő lányt. - Gyere, üljünk le erre a szénabálára - javasolta.
Fanni szó nélkül követte, és mikor mellé ült, már nem volt annyira ideges.
- Mi az, hogy üdvözöl a lovardában? - kérdezte -, hónapok óta idejárok.
- Igen, testben, de fejben csak most érkeztél meg - veregette meg Fanni térdeire fektetett kézfejét. - Amióta ide jársz, egyfolytában arra próbállak rávezetni, hogy milyen veszélyes versenybe neveztél be. Most megtapasztaltad, hogy miért az a neve ennek a lónak, hogy Szélvész. Azért azt látom, hogy nem múlt el nyomtalanul, amit tanítottam, mert a második körben szépen összeszedted, és megállítottad.
- Az elsőben majdnem ledőltem róla - panaszkodott Fanni. - Nagyon megijedtem, és mikor végre megállt, menekülnöm kellett tőle.
- Ne félj, nagyon jól idomított állat. Amikor bedőltél, azért vágtatott közvetlen a kötelek mellett, mert igyekezett alattad maradni, nehogy leess. Ő volt a legboldogabb, amikor észrevette, hogy visszavetted az irányítást. Nagyon érzékeny, ezért jó, ha megtanulod, hogy nem kell akkorát az oldalába rúgni, mert a kedvesebb unszolásra is szívesen száguld.
- Köszönöm a magyarázatot - nézett már teljesen megnyugodva Lászlóra. - Azt hiszem, mégis visszaülök rá, de soha többet nem engedem, hogy a saját tempóját fussa.
- Már a legelejétől ezt magyarázom, hogy a száguldást nem kell megtanulnod. Sokkal fontosabb a biztonság. Most itt egyedül voltál, képzeld el milyen lett volna, ha több ilyen eszeveszett ló van körülötted.
- Megértettem, és már tényleg itt vagyok fejben is - mondta Fanni, és közben felállt. - Folytathatjuk.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)