Am Teetisch

Sie saßen und tranken am Teetisch,
und sprachen von Liebe viel.
Die Herren, die waren ästhetisch,
die Damen von zartem Gefühl.

"Die Liebe muss sein platonisch",
der dürre Hofrat sprach.
Die Hofrätin lächelt ironisch,
und dennoch seufzet sie : "Ach!"

Der Domherr öffnet den Mund weit:
"Die Liebe sei nicht zu roh,
sie schadet sonst der Gesundheit."
Das Fräulein lispelt: "Wieso?"

Die Gräfin spricht wehmütig:
"Die Liebe ist eine Passion!"
Und präsentieret gütig
Die Tasse dem Herrn Baron.

Am Tische war noch ein Plätzchen;
Mein Liebchen, da hast Du gefehlt.
Du hättest so hübsch, mein Schätzchen,
von Deiner Liebe erzählt.
_________________________________


Teaasztalnál

Teát kortyolva ültek körben,
a téma: szerelem, mi más...
Az urak vélekedek bölcsen,
rá hölgyválasz: nyájaskodás.

"Plátóinak kell lennie",
keszeg tanácsos szólt.
Kacagott gúnyosan neje,
sóhajtva: "Más se volt!"

A kanonok hangos kivált:
"Heves se legyen, hiszen
az egészségnek az megárt."
Kisasszony, félénk: "Igen???"

A grófnő búsan mondta:
"A szerelemtől szenvedek!",
s a bárónak nyújtotta
csészéjét, hogy az töltse meg.

A körben hely még volt szabad;
te hiányoztál, kedvesem.
Meséltél volna ott magad
az igaz szerelem - milyen!

* * * * *