HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47199

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2017-11-03

Mi kommunista ifjak...MK IV/5

Nagy sokára megindult a forgalom. Jött egy szabad taxi, Radványi leintette.
-Szó sem lehet róla, hogy ilyen állapotban magára hagyjam! - mondta a fiatal nőnek, aki erőtlenül tiltakozni próbált. Gyorsan beült a sofőr mellé. -Hová vigyem? Hol lakik?
Kamilla a hátsó ülésről elhaló hangon bemondta a címet: VII. kerület, Lövölde tér 3.
-Rendben! -A sofőr gázt adott, kikanyarodtak a forgalomba. -Jó lesz, ha a Rottenbiller utcán megyünk? -Igen, persze - jött a válasz. -Arra a legrövidebb!

Elsuhantak a Keleti pályaudvar előtt. A Baross téren csoportokba verődve emberek ácsorogtak, nagy volt a nyüzsgés. Kamilla előtt egy másodpercre felvillant a Corso Cipőáruház kirakata a sarkon, sóvárogva nézte, egyszer bemegy majd, s megveszi azt a gyönyörű, piros, magassarkú cipőt, a 20 centis sarkával! Balra a tér felett átívelő felüljárón lépésben haladt a forgalom, meg is állt, dugó lehetett elől a Mező Imre úton. Üdítő érzés volt bekanyarodni a Rottenbiller utca kisvárosi miliőt árasztó házai közé, előbb a Péterffy Sándor utcai Kórház és Rendelő Intézet sok ablakos épülettömbje, aztán azok a hangulatos régi bérházak, mindegyik más, mindegyik különleges a maga nemében, és a fák a széles utca két oldalán. -"Itt vagyok hon, itt az én világom" -idézte magában Petőfi Sándor versének szavait. Valóban: ez volt az ő faluja, szülőföldjének érezte, annyi ideje élt már itt. A jó öreg Munkás utca, ami, keresztezve a Huszár utcát belefut az Alsóerdősor utcába! Mielőtt még a kórház mellé értek volna, felvillant egy pillanatra a híd pillérei között a túloldalon a Szabadság Szálloda cukrászdájának üvegportálja. A Szabadság Szállodát régen Debreceninek hívták, de 56-ban a térre érkező orosz tankok rommá lőtték, s az újjáépített, modern, csupa-üveg, csupa ablak szálloda már új nevet kapott. Jobbra, ha arra jár az ember, a Huszár utcából a Rózsák tere látható a templommal! Milyen érdekes utcanevek. Száz évesek, mint a házak. Alsóerdősor utca, az ám! Itt, ezen a szent helyen egyszer valamikor nagyon régen egy erdőcske lehetett. Ez volt az "alsó erdő" nyilván azért hívták így, mert közelebb esett a városcentrumhoz. A "felső erdő" pedig ott húzódhatott, ahol lakik, a Lövölde térnél. Vajon a Lövölde tér honnan kapta a nevét? Lehet, hogy katonai lőtér volt a helyén? Vagy párbajozók titkos találka helye? Milyen izgalmas! Régi idők hangulatát hordozták az utcanevek.
A kocsi nagy L betűt futott. Az előttük haladó 76-os troli a Wesselényi utcánál elkanyarodott balra. 15 perc sem telt el azóta, hogy a Dózsa György út -Thököly út kereszteződésétől, a modellező bolt elől elindultak, s már ott is voltak, befordultak a Lövölde térre.

Radványi, a lány tiltakozása ellenére kifizette a kocsit, s kezét nyújtva kisegítette Kamillát. -Maga makacs ember - duzzogott a fiatal nő. -Ha már nem engedte meg, hogy én fizessek, hadd hívjam meg egy kávéra!
-Köszönettel elfogadom. Úgyse bírnám elnézni, hogy egyedül sántikáljon fel a másodikra, ugye, azt mondta, ott lakik? -a bedagadt bokájával!
Lift nem volt a házban. Kamilla Radványi karjára támaszkodott, lassan, lépcsőről lépcsőre araszolva felértek a gangra.
-Milyen erős! - mondta a lány a kulcsát keresgélve retiküljében a bejárat előtt. -Szinte a karjában hozott fel!
-Ó, kérem semmiség! -szerénykedett pihegve, és a verejtékét törölgetve a férfi. -Kétszer ennyit is elvinnék kishölgyem! Magácska nem lehet több 50 kilónál!
Szeretnék annyi lenni még egyszer! - gondolta magában Kamilla. -Talán 15 évvel ezelőtt voltam utoljára 50, vagy akkor se!
Beeresztette magukat. -Ez az előszoba. Nem túl nagy ugye? Jöjjön, belül azért tágasabb, ide akaszthatja a zakóját Miklós! És, ha megkérhetném...hívjon Kamillának...!

Tiszta helyzet volt. Kész volt! Minden a kezére játszott, Berta asszony hazamenetele, a véletlen bokaficam, Radványi hiszékenysége, bárgyú naivsága. Már a taxiban, s aztán felfelé cammogva a lépcsőkön azon töprengett, hogyan fordítsa a maga javára ezeket a szerencsés mozzanatokat? Legjobb lenne már ma eljutni a lényegig, vagyis az ágyig. Naná. Tudta, azonban, hogy nem szabad siettetni, mert azzal elronthat mindent. Úgy kell megtörténnie, mintha a férfi akarná! Hogy a Radványi legyen bezsongva, míg ő, Kamilla véd, hárít, tiltakozik, ahogy egy erkölcsös, istenfélő fiatal nőtől elvárható, de végül nem tud ellenállni a férfias varázsnak, és az ostromnak.
De csak lépésről lépésre, gondolta. Step, by step, ahogy az angolok mondják. Első lépés: a csipkés fekete bugyit mindenképpen meg kell valahogy mutatnom neki a nagymamám harisnyakötőjével!
A fekete bugyogó, és a harisnyakötő a terv része volt. A szerelmi háborúban nagyon hatásos az ilyesmi, félig látni-láttatni a női bájakat izgatóbb talán, mint a kendőzetlen, teljes meztelen igazság.
Hogy legyen akkor?
Ledobom magamról a kosztümöt, mondván, phí, de meleg van, s ott állok majd a konyhaajtó előtt ingben, glóriában...azaz hogy bugyiban, melltartóban...?

Vihogott. Hülyeség. Kilátszik a lóláb marhára. Egy úrinő sose tenne ilyet, tökre kurvinckás az egész.
Akkor, hogy csináljam? Eszébe jutott a megoldás. A fürdőszobában pongyolát veszek magamra, tervezgette, kimegyek a nappaliba, lábamat fájlalva elnyúlok a szófán, Radványi mellém ül, mert nyilván mellém ül, nem lehet akkora nagy marha, hogy nem ül oda: "hadd lám csak a lábát"? Erre én kinyújtom, felszisszenek a fájdalomtól. A pongyola véletlenül szétnyílik, s tádám, kivillan a bugyogó.
Tetszett Kamillának a kép. Eljátszadozott vele. Jajgat majd, feje hátracsuklik, szemét lehunyja. Észre se veszi, hogy szétnyílt az a beste pongyola.
Nem rossz, mondta, önmagával társalogva. Végül ez a cél. A pasinak muszáj látni a csipkés bugyogómat, s a fekete harisnyát, a harisnyakötővel! Apránként kell vezetgetni a férfiakat a kéjérzet felkeltésének rögös útján, finom kis lépésekkel kormányozni őket a mély-víz felé. A bugyi látásától elkezd majd felállni őkelmének, - onnantól kezdve sima ügy.

Mégse jó! Tovább törte a fejét. Ez egy olyan egy szerencsétlen, marha ember. Még képes lesz arra, hogy nem ül mellém a szófára, s nem kér, hogy mutassam meg a lábamat. Mi van, ha ott marad a fotelben, s csak ennyit szól: "tegyen rá vizes borogatást kiskegyed"? Vagy feltápászkodva azt mondja: nekem sajnos mennem kell, Berta, a feleségem már biztos aggódik, de ha akarja, hívok telefonon orvost." Beszarás lenne.
Valami biztos megoldás kéne, valami tuti! Valami olyasmi, ami véletlennek, s természetesnek hat!
Majd kitalálom, mondta magában, amikor beléptek a lakásba. Van még időm....
Bízott rögtönző készségében, s abban, hogy egy újabb szerencsés momentum a kezére játszik.

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8045
Időpont: 2017-12-26 08:21:42

válasz Finta Kata (2017-12-25 18:49:15) üzenetére
Kedves Kata! Kamilla valóban egy igazi "kék-harisnya", aki nem bír meglenni férfi nélkül. De nem csak ez van a dologban, ő most küldetést teljesít: be kell épülnie a k. közé! Így van az, amikor az embernek egy és ugyanaz a "munkája" és a kedvtelése. Ilyenek a teniszedzők is, pl. én! Köszönettel én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12014
Időpont: 2017-12-25 18:49:15


Kedves Laci!
Micsoda izgalom, s ez a nő annyira éhes valamira, amiért mindent kitalál... ,
Izgalmas rész, mint látom, már nemsorára befejeződik. Majd jövök ismét!
Üdv. Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8045
Időpont: 2017-11-09 15:12:31

válasz Klára (2017-11-09 14:05:29) üzenetére
Szia Klári! Szerelmes vagyok az utcanevekbe, annyira klasszak tudnak lenni, -azért is időztem el a témán. Nagy köszönet az elismerő szavakért! Üdv: én
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2017-11-09 14:05:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Tetszenek a leírásaid. Most annyira belemerültem a régi utcaneveken való elmélkedésbe, mintha magam is ismerném azokat... :) Valóban fenntartod az olvasó érdeklődését az elsőtől az utolsó betűig.

Üdv: Klári
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8045
Időpont: 2017-11-09 07:40:27

válasz oroszlán (2017-11-08 10:18:20) üzenetére
Kedves Ica! Köszönöm, nagyon jól esik. Én úgy gondolom, h egy írásnak elsősorban szórakoztatónak kell lenni, h elolvassák. Igyekszem szem előtt tartani...:) ! Szeretettel: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7226
Időpont: 2017-11-08 10:18:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Nagyon tetszett! Az a jó az írásodban, hogy meg tudod tartani az olvasó érdeklődését az utolsó sorokig.
Szerettem!
Üdvözöllek és gratulálok szeretettel: Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8045
Időpont: 2017-11-04 07:56:43

válasz eferesz (2017-11-03 22:01:03) üzenetére
Kedves Szabolcs! Jön az a momentum, jön....de keményen meg kell dolgoznia Kamillának, hogy kihasználhassa. Végül is a cél nemes....:) Szeretettel köszönöm: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8045
Időpont: 2017-11-04 07:52:55

válasz Ylen Morisot (2017-11-03 18:33:18) üzenetére
Szia Ylen! Hát nehogy má', tényleg! Mert most jönnek a legizgalmasabb részek! Köszönettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2536
Időpont: 2017-11-03 22:01:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Azt hiszem, hogy már úton van az a szerencsés momentum, pontosabban a tarsolyodban.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2017-11-03 18:33:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!
Ezt jól csavarintottad, nehogy már abbahagyja az olvasást, aki idáig jutott! :)
Üdv:
Ylen

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) A vadászösztön, avagy amit egy nőnek tudnia kell című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kegyes halál című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Őszi vers című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Joseph Freiherr Eichendorff:Die Zeit geht schnellf: címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) A balatoni ház című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A betű cédája című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Miért hosszú a zsiráf nyaka? című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Őszi vers című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Itt voltak címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)