Szilaj paripa suhan szabadon,
szurdokvölgyeken, vad szirteken szárnyal.
Sörénye süvítő szélben lebben
a felkelő Nap aranysugarával.

Fent, messzeségben fellegek sírnak,
holnaptól reszket a bús őszi erdő.
Lassan haldoklik. Hallod? Liheg, zihál.
Avarban még magvak kergetőznek.

Lassan haldoklik...

Aztán tönkreteszünk magunk körül
mindent, pedig állandóan kutatjuk
a természetet. Csodát keressük,
baktériumokat analizáljuk.

Nyomor, mohóság kimerítette
a Föld kincsét, maholnap lakatlan lesz.
Mi már nem sok mindent tehetünk,
de ti, fiatalok, igen, vagy odalesz!

Lassan lakatlan lesz...

Ti dolgotok az, hogy megtegyetek
mindent a holnapért, a jövőért is.
Gyerünk, rajta, talán még nincs késő.

Talán még nincs késő...