HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-11-05

A lóápoló 32. fejezet

32. fejezet

László a kórteremből kilépve, majdnem összeütközött Évával, akin látszott, hogy nagyon ideges. Kitért volna az útjából, hogy beengedje lányához, de Éva megfogta a karját, és húzni kezdte a társalgó felé. Még oda sem értek, de már veszekedett.
- Mit csináltál? - kérdezte majdnem kiabálva. - Megbíztam benned, te meg megölöd a lányomat? Tönkre tettél mindent, végeztem veled, itt a gyűrűd - húzta le az ujjáról, és László kezébe nyomta.
- Ne haragudj - nyögte ki László nehezen, majd leroskadt a közelében lévő székre, hogy átgondolja, amik a fülén bementek, de egyelőre felfogni nem tudta.
Éva otthagyta, és egyenesen a lányához ment. Az ágyánál megállt, és lenézett a könnyes szemű kislányra.
- Szia, kicsim - köszöntötte, és lehajolt, hogy megpuszilja nedves arcát. - Hogy vagy?
- Anya, ne haragudj - nézett rá ártatlan szemekkel.
- Rád nem haragszom, csak Lászlóra.
- Nem ő tehet róla - mondta, és az öklével megtörölte a szemét. - Szigorúan megtiltotta. hogy ugrassak. Nem hallgattam rá. Mikor közeledtem az akadály felé, még akkor is rám kiabált, hogy ne csináljam.
Éva nem szólt egy szót sem, megfordult, és kiment a kórteremből. Lánya vallomása ráébresztette, hogy alaptalanul vádolta jegyesét, és azonnal helyre akarta hozni, amit elrontott. Látta, hogy László lehajtott fejjel megy a lépcsőház felé. Megszaporázta a lépteit, hogy utolérje. Ahogy oda ért megfogta a karját, és visszafordította. Egy darabig csak nézték egymást, majd megölelte, és a fülébe súgta: - Ne haragudj.
- Te ne haragudj - ellenkezett László. -Én vagyok a hibás.
- Nem te vagy. Most mesélte el Petra, hogy megtiltottad neki, ő annak ellenére ugratott.
- Igen, de akkor is én vagyok a hibás, mert nem mondtam neki, hogy Bobi nem ugró ló - nézett szomorúan Évára. - Ha elmondom neki, akkor biztos, hogy nem próbálja meg.
- Visszajössz velem Petrához? - karolt bele, és elindult vissza, lányához. - Beszéltem az ügyeletes orvossal. Nem esett semmi komoly baja, beütötte a fenekét - magyarázta Éva.
- Tudom - mondta László. - Lehetett volna sokkal komolyabb is. Te nem tudod, én ugyan így estem le Harcosról. Már mikor repült keresztül a ló fején, a lelki szemeim előtt tolókocsiban jelent meg. Nagyon megijedtem.
Beértek Petrához, ezért abba hagyta a mesélést, oda ment az ágyhoz, és megfogta a kislány kezét.
- Ne haragudj - mondta a csodálkozó lánynak.
- Miért haragudnék rád? - kérdezte Petra.
- Mert nem mondtam neked, hogy Bobi nincs ugratásra idomítva. Ezért nem tudta mi a teendő, amikor az utasítást adtad neki, hogy ugorjon.
- Már én is rájöttem, amikor megtorpant. Nem voltam rá felkészülve, ezért estem le - magyarázta. - Én nem fogadtam szót - sütötte le a szemét.
- Nagyon megijesztettél - ült az ágy szélére László. - Máskor mindent beszéljünk meg, persze ha lesz máskor - nézett kérdő tekintettel Évára.
- Lehet róla szó - válaszolt, a neki irányított kérdésre -, de a kezdődő iskola miatt, esetleg hétvégéken.
László a zsebébe nyúlt, elővette a visszakapott gyűrűt, és odanyújtotta Évának.
- Ezt visszaadhatom? - kérdezte.
- Ne haragudj, hogy ilyen elhamarkodottan cselekedtem - nyújtotta az ujját, hogy László húzza vissza a helyére az eljegyzésük jelképét.
- Biztos vagyok benne, hogy ezután is lesznek vitás kérdések, összezördülések - mondta László. - Azt szeretném kérni, hogy legközelebb ilyen esetben, mielőtt erre a lépésre szánod magad, beszéljük meg a dolgot.
Kopogást hallottak az ajtófélfán. Egyszerre néztek oda.
- Szerbusztok - köszönt Lajos, és belépett a kórterembe. - Hogy van a kis unokám? Remélem, nem esett komolyabb baja? Köszönöm, fiam, hogy értesítettél, azonnal jöttem.
- Szia, nagyapu - köszöntötte, már egész vidáman Petra. - Csak a fenekemet ütöttem meg, és nagyon megijedtem - magyarázta.
- Akkor legalább megtanultad, hogy a meggondolatlan cselekedetek hova vezetnek - okította unokáját. - Veletek mi van? - kérdezte a felnőtteket.
- Éva szakítani akart velem a történtek miatt - mondta László, magyarázat képen, mert tudta, hogy apja figyelmét nem kerülte el a gyűrűhúzás. - Már minden rendben van, ezért húztam vissza a gyűrűt az ujjára.
- Mindent meg lehet beszélni - bölcselkedett Lajos -, és akkor rátok is vonatkozik, hogy soha nem vezetnek jóra a meggondolatlan cselekedetek - mosolygott a fiatalokra. - Mikor engedik haza Petrát?
- Egy éjszakát benn tartják megfigyelésre - válaszolt Éva. - Valószínű, hogy agyrázkódása nincs, de nem árt az óvatosság, legalább is ezt mondta az osztályos orvos.
- Nekem vissza kellene mennem, mert megígértem Gézának, hogy megnézem, mit tanult apjától a vezetőszáras idomításról.
- Mi még maradunk - mondta Éva -, ha nincs más dolgod? - nézett Lajosra.
- Én ráérek - ült le vidáman az ágy melletti székre. - Hoztam kártyát is, hátha szórakoztatni kell az unokámat.

Géza már várta Lászlót, az istállóban, ahol épen Marcipán zabláját ellenőrizte.
- Látom, már készülődsz - mondta László köszönés helyett.
- Igen, de ennél sokkal fontosabb, hogy mi van Petrával? Nagyon megsérült? - kérdezte nem leplezett idegességgel.
- Nem, szerencsésen esett.
- Nem tört el semmije?
- Csak a hátsóját ütötte be - mosolygott László -, lehet, hogy egy darabig nem fog kényelmesen ülni. Azért én hibásnak érzem magam, mert nem figyelmeztettem, hogy Bobi nem egy ugratásra idomított ló.
- Akkor én is hibás vagyok, mert hallottam a beszélgetést, és én sem figyelmeztettem, pedig tudtam. Eszembe nem jutott, hogy a határozott tiltás ellenére megpróbálja.
- Ezen már kár rágódni - zárta le a témát László -, lényeg, hogy nem lett belőle komolyabb baj. Térjünk át arra, amiért itt vagyunk.
- Kezdhetjük - fogta meg Marcipán pofaszíját Géza.
- Várj! - szólt rá határozottan László. - Miért pont őt szerszámoztad fel?
- Marcipán az egyetlen ló, amelyik elég jól idomított, de az utóbbi időben, vezetőszáron, nem foglalkozott vele senki.
- Jó válasz - mondta László elégedetten. - Én is őt javasoltam volna, ha korábban ideérek. Kapcsold rá a vezetőszárat, hagyj neki egy-másfél méter, és úgy vezesd ki.
Géza engedelmesen teljesítette oktatója kérését. Ment az oktatókarám felé, lazán hagyva a szárat, de folyamatosan figyelve az állat mozgását. Mellette sétált, úgy hogy a feje valamivel vezetője előtt volt. Géza váratlanul megállt. Marcipán vette az utasítást és ő is megtorpant.
- Miért álltál meg - kérdezte László.
- Kíváncsi voltam mennyire figyel rám - válaszolt csodálkozva a kérdésen Géza.
- Úgy látom, van fogalmad az ilyen idomításról.
- Apám elég sok lovat idomított - magyarázta. - Fontosnak tartotta a földről idomítást. Mindig azt mondta, hogy csak ilyenkor látja a lovat, és sokkal szorosabb kapcsolatot lehet így kialakítani az állattal.
- Te is foglakoztál idomítással?
- Igen, ha apám nem ért rá, akkor engem bízott meg, az elsajátítandó mozdulatok begyakoroltatásával.
- Ez hasznos, így könnyű lesz a dolgom.
- Eddig csak részfeladatokat csináltam a lovakkal. Még soha nem idomítottam elejétől a végig - panaszkodott Géza.
Beszélgetés közben megérkeztek a lovarda legkisebb kör alakú karámjához. Géza még mindig röviden fogva a szárat besétált a kör közepére, és várta László utasítását.
- Hajlítsd meg, hogy hátul kilépjen - kezdte László alap feladattal az oktatást, de tisztában volt vele, hogy ezt olyan, aki ilyet még nem csinált, az nem fogja megoldani.
Géza meghúzta a vezetőszárat, de csak annyira, hogy még mindig laza maradjon. ettől Marcipán, felé fordította a fejét, és mivel kiesett az egyensúlyból, ezért belső hátsó lábával próbált korrigálni. Elé lépett a külső hátsónak, így a farának az egyensúlya került veszélybe ezért a külső hátsóval volt kénytelen odébb lépni, így majdnem szembe kerül Gézával.
- Jó - nyugtázta László.
- Most indítsd meg előre.
Géza a vezetőszárat tartó bal kezét előre mozdította, de mivel a ló nem mozdult, felemelte a jobb kezében tartott, összetekert szárat. Marcipán ellépett előre.
- Engedj a száron - utasította László. - Menjen nagyobb körön, és gyorsíts.
Marcipán érzékelte, hogy hosszabb szárat kapott, ezért távolodott az oktatótól. Mikor már elég távol volt ahhoz, hogy növelni lehessen a sebességet, Géza a jobb kezében maradt szárvéget megpörgette a ló felé, aki ügetni kezdett.
- Állítsd meg - mondta László.
Géza mind a két kezét leengedte maga mellett, a ló lassult, majd két lépés után megállt.
- Jól van, meg vagyok veled elégedve. Eddig miért nem mondtad, hogy ezeket már tudod? Már régen oktató lehetnél, nem kellene istállót takarítanod.
- Én szeretek minden munkát, ami az állattartással kapcsolatos. Nem alantas munka az sem, amit eddig csináltam. Sőt szerintem az állatok tisztántartása, takarmányozása, az egyik legfontosabb feladat itt a lovardában.
- Örülök, hogy így gondolod - indult kifelé a karámból László. - Szerszámozd le a lovat, a többit majd megbeszéljük.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)