HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-11-06

A lóápoló 33. fejezet

33. fejezet

Még alig pirkadt, de a lovardában már lázas készülődés folyt. László és Géza, Sebes bokszában, készítették fel az állatot a szállításra. A ló szállító utánfutós szerelvény az istálló mellé volt állítva, már csak Sebes hiányzott belőle. Géza vezette ki a bokszából, László előre ment a kocsihoz, hogy kinyissa az utánfutó hátsó ajtaját. Az oldalajtón bement, hogy belülről tudja fogadni az állatot. Amikor a hátuljához értek, Géza előre nyújtotta a kötőféket, ő hátrament a farához, és egy határozottat rácsapott. Elöl László irányította a szállító elejébe.
- Fanni a Hősök terén vár minket? - kérdezte Géza.
- Azt mondtam neki, hogy hatra legyen itt, remélem, nem késik - nézett körül, kilépve az utánfutóból. - Még van egy pár perce.
Ahogy ezt kimondta, egy autó állt meg a tó mellett lévő parkolóban.
- Megjött - jelentette be Géza. - Így amikor oda érünk a verseny helyszínére, már ő vezetheti ki Sebest.
- Ezért hívtam ide. Fontosnak tatrom, hogy a verseny előtti órákat a zsokéjával töltse. Együtt hangolódjanak a futamra.
- Jó reggelt - köszönt Fanni mikor hallótávolságon belülre került. - Elég korai ez nekem, remélem nem késtem?
- Jó reggelt - köszöntötték egyszerre.
- Pont időben érkeztél - nyugtatta meg László. - Hozom a táskámat, és indulhatunk.
Géza elindult az istállók felé, hogy nekilásson a napi teendőinek.
- Géza! - szólt utána László. - hozd a holmidat, neked is jönnöd kell, te vagy a segédedző - léptette elő a mai napra László.
- Igyekszem, főnök,... bocsánat László - tévesztette el ismét a megszólítást idegességében. - Nem gondoltam, hogy rám is szükség van - tette még hozzá, majd eltűnt az istálló ajtóban.
- Fanni, te is hozd a felszerelésedet, mert egy autóval megyünk - utasította László. - A helyszínen biztos, hogy nagy lesz a káosz, és így nem kell egymást keresnünk. Előre nem adták meg, hogy melyik ideiglenes boksz lesz a mienk, elég lesz azt megkeresni. A lónak, pedig megnyugtató, ha a versenytársa vezeti ki az utánfutóból - magyarázta László.
Fanni visszament az autójához, és egy tekintélyes csomaggal tért vissza. Akkor, már Géza is ott várakozott az indulásra, a terepjáró hátuljában. Mellette az ülésen maradt annyi hely, ami elég volta lány csomagjainak. Betette, utána előre ment, és elfoglalta helyét a vezetőülés mellett. László beült a kormányhoz, és kiadta az utasítást: - Indulás!

A Hungária körúton közelítették meg a helyszínt, mert a bokszok a Hősök tere mögött voltak kialakítva, és ezt a tér felől lehetetlen megközelíteni. Kós Károly sétányon, már az Állatkert előtt találtak irányító táblát, amit követve megérkeztek a versenyzőket fogadó kapuhoz. László kiszállt, kezében a terjedelmes papírköteggel, amiket a nevezés elfogadásakor már ellenőriztek, de hátha most is szükség lesz rá. A papírmunka hamar ment, de így is mire végeztek, már három szállító szerelvény állt mögöttük. Visszaszállt a kocsiba, indított.
- A nyolcas karám a mienk - tolmácsolta amit megtudott a regisztráció során.
- Nagyon korán ide értünk - nézett csodálkozva Fanni. - A futamom, csak késő délután lesz.
- Addig sem fogunk unatkozni - nyugtatta László. - Idő kell, hogy Sebes hozzá szokjon ehhez a nyüzsgéshez.
- Azt hiszem, hoznunk kellett volna Petrát is - gondolkodott el hangosan Géza.
- Gondoltam rá - nyugtatta meg László -, ha nagy szükség lenne rá, akkor ide tudjuk hívni, mert itt lesznek Évával, a résztvevők családtagjainak fenntartott lelátón.
- Ez megnyugtató, hogy számíthatunk rá - mondta Géza.
- Kiről beszéltek? - kérdezte Fanni.
- Petráról, biztos találkoztál már vele a lovardában, szinte egész nyáron ott volt - magyarázta László. - Többnyire a gyerekek közé vegyülve.
- Igen, emlékszem egy kislányra, ő az, aki nem pónin lovagol?
- Könyvből tanult meg lovagolni - dicsekedett vele Géza, mintha az ő gyereke lenne. - Mindent tud a lovakról, beszélget velük.
- Hallottam ilyenről - gondolkodott el Fanni. - A lovak fülébe suttog, és megértik? Erről van szó?
- Majdnem - mondta László. - Én inkább azt mondanám, hogy nagyon érzékeny kislány, és ezt a lovak megérzik, és elfogadják, amit sugall nekik.
A beszélgetés közben Fanni bevezette Sebest a nekik kijelölt bokszba, és elkezdte lekefélni, mert tudta, hogy ez nyugtatja. Tenyerével zabot kínált neki, amit az utolsó szemig kinyalogatott belőle. Körbeért az állaton a kefével, de még mindig látta rajta a feszültséget. Ide-oda lépkedett, vagy kapált a lábával. a fejét le-fel mozgatta.
- Meg kellene jártatni- tanácsolta László. - Géza, nyergeld fel, menjen vele pár kört Fanni.
Alig kimondta, már repült is keresztül a ló hátán az izzasztó, és már indult is a nyeregért Géza. Gyorsan és szakszerűen végezte a feladatot, így Lászlónak nem kellett beleszólni. Fanni mellé lépett, és elfogadta a segítséget a nyeregbeszálláshoz. Elhelyezkedett, és hagyta, hogy László kivezesse a bokszból.
- Látod azt a karámot - mutatott előre -, az egy bemelegítőnek kinevezett hely. Sétálj oda, de úgy, hogy folyamatosan kontroll alatt tartsd. Igyekezz elérni, hogy csak rád figyeljen.
- Már látom miről beszélt, amikor azt mondta, hogy itt sok inger fogja érni - nézett körül Fanni. - Rengetegen vannak igen kicsi helyen, nem lesz egyszerű elérnem, hogy csak rám figyeljen.
- Azért próbáld meg - mondta László. - Indulj! - utasította.
- Nem lesz egyszerű ez a futam - állapította meg Géza.
- Nem, ezért úgy gondolom, jó lesz, ha megkeresem Petrát - válaszolta László. - Remélem, már megjöttek. Ebben a tömegben az sem egyszerű, hogy ők megtalálják a helyüket.
- Menjen, én itt megvárom a színésznőnket, és drukkolok, hogy ne legyen semmi baj.

László keresztülment a Műjégpálya főépületén, így kiért a versenypálya szoborcsoport felöli végéhez. Job oldalon volt kijelölve a versenyzők hozzátartozóinak fenntartott lelátó. Előre ment a pálya széléhez, és onnan próbálta megkeresni Évát. Petra előbb észrevette őt.
- László! Itt vagyunk - kiabálta, keresztül a nyüzsgő tömegen.
Szerencsére eljutott a füléig az ismerős hang, és elkezdte törni az utat maga előtt, hogy minél előbb oda jusson hozzájuk. Éva ült, Petra izgatottan állt mellette, mert ekkora rendezvényt még soha nem látott. Nem győzte kapkodni a fejét jobbra-balra, mert mindig történt valahol valami. Éppen a kishuszár vágta előfutamaihoz készülődtek, és mivel gyerekek versenyeztek, ez különösen érdekelte a kislányt.
- Sziasztok - ért hozzájuk nagy nehezen László.
Éva felállt, és köszönés képen megcsókolta. - Már azt hittem, hogy meg sem keresel minket - panaszkodott. - Nálatok mi újság, hogy viseli a kislány - kérdezte, utalva ezzel a színésznő vékony termetére. Nem félted ezen a szűk pályán, hogy valami baja esik? Amikor a TV-ben néztem, sokkal tágasabbnak tűnt.
- De, féltem - vallotta be László -, de nem én beszéltem rá a versenyre. Ő keresett meg, hogy adjak neki egy olyan lovat, amivel nyerhet. Az edzések nagy része arról szólt, hogy lebeszéljem. Nem hagyta magát, pedig egyszer sikerült úgy megijeszteni, hogy elsírta magát.
- Mégis elindul? - kérdezte Éva csodálkozva.
- Igen, sőt győzni akar - válaszolt László. - Ezért lenne szükségem Petrára - mondta ki, amiért jött.
- Mit tud ő tenni?
- Nagyon sokat. Ebben a zűrzavarban, csak az a ló nyerhet, amelyik a győzni akarás mellet elég higgadt ahhoz, hogy a zsokéra figyeljen. Sajnos egyelőre zavarja ez a nagy felhajtás, ezért ideges. Petra meg tudja nyugtatni.
- Mit tudok csinálni? - figyelt fel saját nevére a nagy zaj közepette.
- Sebest meg tudod nyugtatni - magyarázta László.
- Menjek veled? - kérdezte Petra, a nőgyógyász nyugalmával, akit a színházi páholyból szólítanak ki egy szüléshez, a második felvonás közepén.
Választ nem várt, megfogta László kezét, és engedte, hogy vezesse a karámokhoz.
Fanni éppen leszállt Sebes hátáról mikor megérkezett László, és Petra.
- Milyen volt a karámban - kérdezte a ló mellett álló lányt.
- Sokkal nehezebben kezelhető, mint otthon volt - panaszkodott Fanni.
Petra észrevétlenül kivette a kantárt a lány kezéből, és bevezette a lovat a bokszba, a legbelső sarokba. Az ott lévő vödörből kivett egy marék zabot és az orra elé tartotta. A ló lehajolt, hogy megegye a csemegét, közben Petra simogatni kezdte a homlokát a két szeme között. Mire kifogyott a zab a tenyeréből, Sebes abbahagyta a mellső lábával a kapálást. Mind a két fülét a kislány felé fordította.
- Csak engem figyelj - mondta alig hallhatóan. - Nincs itt semmi, ami zavar, és nem is lesz. Csak ketten versenyeztek, te és Fanni. Semmi más nem érdekes.
A homlokmasszírozást még vagy öt percig csinálta, de közben már nem beszélt. Amikor abba hagyta, megölelte a ló fejét, és szabad kezével megsimogatta a nyakát.
- Sétálj vele egyet - szólt oda Fanninak.
- Lassan kezdhetsz bemelegíteni is vele, mert hamarosan a mi versenyünk kezdődik - mondta László. - Egyelőre menj el vele a gyakorló karámba, tegyetek egy kört, és utána gyere vissza - adta ki az utasítást.
Messziről figyelték, hogy mi történik, és látták, hogy sokkal nyugodtabban viselkedik, mint korábban. Fanni széles mosollyal jött vissza egy kör után.
- Mintha kicserélték volna - örvendezett.
- Akkor, most menj vissza bemelegíteni. Két kör ügetés, két kör rövidvágta, de ne hajtsd. Újabb két kör ügetés utána gyere vissza - adta ki az utasítást László.
Amíg Fanni bemelegítette Sebest, László előkészítette a két méter hosszú kötelet, amivel, majd a versenypályán a rajthoz kell vezetni a lovat.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)