HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46820

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2017-11-07

Pipacstündér

Ezt a mesét egy varázslatos, titkos éjen a csillagok suttogták a fülembe.
A föld zöld köntösbe öltözött, a sokszínű mezei virágok tarkára hímezték a rétet, a mezőket. Tagadhatatlanul beköszöntött a tavasz.
A kertben lévő növények az esti felhőszakadás után igyekeztek a legjobb formájukba hozni magukat. A rózsa kényesen sóhajtozott, hogy mit kellett megérnie, az a gonosz szél össze-vissza kuszálta szirmait. A többiek is csendben igazgatták, rendezték megtépázott bóbitáikat.
Egyszercsak a liliom felkiáltott:
- Nézzétek! Ki az?! Valaki ott hever a kerítés mellett! Sosem láttam még!
- Óh, szegény! Megsérült?! Biztos a viharos szél repítette ide! - jegyezte meg a tulipán.
- Na, jól nézünk ki! - szólt közbe a gőgös rózsa. Micsoda jöttment csúfítja el anyóka kertjét! Remélem, reggel, amikor kijön gyönyörködni bennünk, kidobja ezt a betolakodót!
- Hogy mondhatsz ilyet?! - dörrent rá az orgona. Semmi érzés nincs benned! Semmi szánalom! Mennyi mindenen mehetett keresztül szegényke! - hajolt le hozzá.
- De van! - vágta rá az öntelt rózsa. Benneteket elfogadlak, mert itt élünk együtt. Ez nem elég?
- Hááát... - szólt bele a tulipán a vitába. Ez nem! Mi kedvelünk téged, akármilyen is vagy, csak szeretnénk, ha belátóbb lennél. Ha nemcsak elfogadnál, hanem kedvelnél is minket.
- Igen! - helyeselt a liliomfa. Ne csak magad szeresd!
A rózsa elfordította a fejét, elege lett a civakodásból, főleg, hogy őt kezdték szapulni a többiek. "Persze! Belátóbb... még hogy kedveljek egy ilyen ágrólszakadtat! Na, azt már nem!" - dünnyögte magában.
Az orgona, mivel a közelében feküdt a kis sebesült, leveleivel legyezgette, próbált életet lehelni bele. A piros virág lassan kinyitotta a szemét. Igyekezett felállni, de még visszarogyott.
- Hol vagyok? Jaj, mindenem fáj!
- Anyóka kertjében - válaszolta az orgona.
- Óh, már emlékszem! Óriási szélvihar tombolt az éjjel. Engem tövestől kicsavart, és felkapott.
- Nagy örömünkre hozzánk hajított be! - jegyezte epésen a rózsa.
- Nem egészen - mondta, és közben lassan, de sikerült felállnia. A Pipacstündér elkapott, és megmentett. Idetett a bokor mellé, de úgy, hogy a gyökereimmel meg tudtam kapaszkodni, így túlélhettem azt a csúnya égiháborút.
- Pipacstündér! Na, neked elég jól megtépázta a bóbitádat a szél, azért beszélsz badarságokat! Még hogy Pipacstündér!
- Igazat mondok! - kiáltotta sírós hangon a piros virágocska. Én pipacs vagyok! - és szirmai egyre vörösebbé váltak. Szabadon éltem társaimmal az út szélén. És igenis, van Pipacstündér!
- Út szélén, te kis útszéli... mit ne mondjak, odavaló is vagy! - morogta magában a rózsa. Hangosan nem merte mondani, mert tudta, hogy társai azonnal nekiesnének. Lehajolt, és harmatcseppel felfrissítette magát. Igyekezett tudomást sem venni a többiekről.
- Szóval pipacs vagy - folytatta a beszélgetést a nárcisz. Még nem láttunk hozzád hasonlót, eddig nem élt nálunk ilyen virágocska, ráadásul a Pipacstündér tett ide.
- Igen! Ő mentett meg.
- Milyen a Pipacstündér? - kérdezte kíváncsian a jácint.
- Szép, bájos! Piros kis virágsapkácskája van, égővörös ruhája... - kezdte mesélni nagy átéléssel a pipacs.
- Szóval olyan, mint te! - vágott szavába a rosszmájú rózsa. Magadat írtad le. Bár, hogy szép lennél, az vitatható!
- Hagyd már abba! - kiáltott rá a tulipán. Ha van Virágtündér, akkor miért ne lehetne Pipacstündér is?
- Érezd jól magad itt a kertben! - mondta mosolyogva a nárcisz.
- Köszönöm! - felelte a pipacs, majd tovább igazgatta ruhácskáját.

A nap is előbújt, sugaraival szárítgatni kezdte a virágokat. A rózsa még mindig morcoskodott, hogy egy ilyen kis senki védelmére keltek a többiek. A pipacs, miután elrendezte lángvörös szirmait, arra gondolt, hogy milyen jó is volt ott, ahol társaival, barátaival élt. Ők sohasem bántották egymást. Szarkaláb komája, ha viccelődött vele, gyakran hívta őt pitypalatty virágnak, vagy veres máknak, ő meg sarkantyúsnak, de csupán szeretetből mondtak ilyeneket. Visszavágyott pipacstestvérei közé. Ábrándozás közben elbóbiskolt, egyszercsak megjelent Pipacstündér.
- Ne búslakodj! Itt is jó helyen vagy! Sajnos a legközelebbi viharnál nem biztos, hogy gyökerestül ki tudnálak menteni, és az tudod, mit jelent...
- Igen! - sóhajtott szomorúan a kis pitypalattyvirág.
- Keress barátokat! Alkalmazkodj! Meglátod, előbb-utóbb itt is jól érzed majd magad!
- Igen, de a rózsa! Ő lenéz engem, minden szavával csak szúr és bánt.
- Igen, ő kemény dió. Talán egyszer megváltozik a véleménye. Ne add fel! Most mennem kell! Légy jó és barátságos! - azzal huss, eltűnt, a pipacs pedig felébredt.
A kerti virágok a napsütés hatására sokkal vidámabbak voltak. A rózsa is alábbhagyott a megjegyzéseivel, csendben nézelődött, már nagyon várta az anyókát, akinek mindig volt hozzá néhány kedves szava. A néne hamarosan ki is tipegett a kertbe.
- Óh, drága virágaim! Remélem senkinek nem lett baja ez esti csúnya égszakadásban! Jé, egy pipacs! De szép vagy! Vajon, hogy kerültél a kertembe? Talán a Pipacstündér repített ide? Jó helyed lesz itt, meglásd!

A rózsa mérgesen nézett az új jövevényre. "Mi?! Az anyóka is vele foglakozik? Észreveszi ezt a kis senkit! Őrá meg rá se néz! És már az anyóka is kezdi ezt a pipacstündéres dolgot! Mi van itt? Mindenki megbolondult az éjszakai viharban?!"
Hogy felhívja magára figyelmet, szirmait egyre jobban kitárta, mély zöld leveleit kardszerűen egyenesre állította, tüskéit kimeresztette. Édes illata elért az anyókához is.
- No, te rózsa! Milyen szép és illatos vagy ma is!
Erre a rózsa önelégülten nézett a többiekre.
- Kár - folytatta, - hogy ilyen szúrós a természeted! Hányszor megbökted az ujjam! Ezért akár nem is szerethetnélek, de én ennek ellenére kedvellek, megbocsájtok neked. Így vagy jó, ahogy vagy.
A rátarti rózsa, kissé lejjebb hajtotta a fejét. "Na, miket mond ez az anyóka? Szeret is, meg nem is? Megbocsájt azért, mert megsebeztem? Azért kaptam a természettől ezeket a töviseket, hogy megvédjem magam! Igaz, ő sohasem bántott." Hosszasan gondolkodott a néne szavain.
A virágok halkan sustorogtak, megbeszélték a hallottakat. A kis piros pipacs ringatózva dalolni kezdett:

Mező, mező, pipacsmező,
velem, mindig csak jót tevő.
Az erős szél huss, felkapott,
Pipacstündér ide hozott.
Szeretnék itt megmaradni,
új barátokat szerezni,
bánatomat elfeledni!

A virágok kedvesen, együttérzően néztek a kis árvára, aki messze elkerült az övéitől. Most értette meg a rózsa is, hogy milyen fájdalmas lehet elszakadni az otthontól, a régi barátokat hátrahagyni, máshol új életet kezdeni. Rájött, hogy ő sem tökéletes, mégis elfogadják, társai, az anyóka pedig annak ellenére is szereti, hogy néhányszor megsebezte az ujját. Ó, milyen ostoba és felfuvalkodott volt eddig! Csak önmagával törődött! Nem érdekelte más sorsa. Elszégyellte magát, és halkan odasúgta a kis pipacsnak:
- Ne haragudj rám! Bocsáss meg, kérlek!
- Nem haragszom. - nézett mosolyogva a rózsára, aki sokkal szebben festett most, mint reggel. A kedvesség, a megértés szépítette meg?
A kis piros pipacs magasra emelte a fejecskéjét, feltekintett az égre. Igaza lett a Pipacstündérnek! Azon tűnődött, hogy az anyóka szavainak hatására, vagy az ő szomorú, de bizakodó dalára változott-e meg a rózsa véleménye. Neki is könnyebb lesz így elfogadni, megszokni az új otthonát, a kertet, és boldognak lenni itt, távol a mezőtől, pajtásaitól.
Tán, még ma is együtt élnek, illatoznak békességben, szeretetben, az anyóka kertjében.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2018-06-11 05:20:59

válasz T. Pandur Judit (2018-06-04 15:19:11) üzenetére
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat! Igen, igazi túlélő virág. Milyen szép is egy pipacsos mező! Örülök, hogy tetszett.Üdv hundido
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4696
Időpont: 2018-06-04 15:19:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!

Nagy túlélő a pipacs, még most is díszíti a gabonatáblák szélét, a sok gyomirtózás ellenére, ami már sok gyomnövények kikiáltott vadvirágot tüntetett el a természetből. /Pld. búzavirág, konkoly, hérics/
A te mesédben is túléli a nagy vihart, anyóka kertjébe sodródva.
Nagyon jó meséket írsz, mindig élvezet olvasni.

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2017-11-28 08:20:30

válasz Kankalin (2017-11-27 19:12:42) üzenetére
Szia!
Köszönöm szép szavaidat. Ez a mese talán eljut a az érintettekhez (a gyerekekhez) is. Igyekszem olyanokat alkotni, ami megérintheti, elgondolkodtatja az olvasót- legyen az kicsi, vagy nagy. üdv hundido
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6217
Időpont: 2017-11-27 19:12:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido! :)

Nem titok, hogy szívesen merülök meséidbe, mert nagyon szeretem bennük azt, hogy pozitív élményeket nyújtanak a gyerekeknek, sőt, felnőtteknek is.
Olyan világban élünk, amiben a meséknek már alig van helye, hiszen a szülők nem olvasgatnak esténként a gyermekeiknek, és a mesék helyett a média ártó hatásaival szembesülnek csemetéikkel együtt. Számomra ez megdöbbentő tapasztalat.

A mesevilág tanulságos lehet a cseperedők életében, ráadásul megszeretteti az irodalmat, amire nagy szükség van, de még (már?) nem értékelik kellőképpen.
Azt gondolom, hogy a meséknek nagy szerepe van abban, hogy az emberek meglássák magukban erősségeiket, de gyengeségeiket.
Ezt nem lehet kierőszakolni, de egy mese képes gondolkodtatni.
Büszke vagyok rád, mert te mindent megteszel azért, hogy ez a világ szebb és jobb legyen.

Köszönöm, hogy elhalmozol engem és másokat is pozitív írásaiddal és életszemléleteddel. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2017-11-19 06:34:12

válasz Futóinda (2017-11-18 23:48:47) üzenetére
Kedves Futóinda!
A természet, benne a virágok, a kedvenceim. Bár érthetnénk időnkét a fák susogását, a virágok halk suttogását, az állatok beszédét! Mennyi mindenre figyelmeztetnének bennünket! Az idegen, vagy a más, mint én vagyok érkezése, ma is sokszor értetlenségre, elutasításhoz vezet. Meg kell tanulnunk elfogadni! üdv hundido
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2017-11-18 23:48:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves, hundido!

Virágkerti történeted olvasása után, szinte mosolyog a lelkem, örül a szívem, mert virágok nélkül, de hideg, még lelketlenebb lenne ez a világ. Nagybetűsen adok igazat neked, mert igen, a virágok beszélnek egymással, és hozzánk is, mint anyókához, csak egy piciny törődést, tisztelet kell adni, mutatni virágaink felé, meghálálják, mint ahogy mi is egymás életünk színes virágait.
Mert a törődés életet éltet, ez nálam törvény!
Tanító történetedben észrevehetően nagyon mélyre nyúltál, az ember szívét, s lelkét érintetted, csak a tudatot kellene még felébreszteni.
Amire a virágok nyelvén burkoltan felhívtad a figyelmet: egymás iránt, világunkból, és az emberektől egyre messzebb kerül a tisztelet, és az együttérzés, sajnos.

Köszönöm a virágok beszélgetését!

Szeretettel, Inda.
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2017-11-14 09:43:32

válasz Klára (2017-11-14 08:57:13) üzenetére
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat! Igen a gőgösség, fennhéjázás rossz tulajdonság, és bizony nem jó felé vezet. Rajzfilm? Nem lenne rossz! :) Sőt!!! üdv hundido
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2292
Időpont: 2017-11-14 08:57:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

Nagyon kedves mesét írtál. A tanulsága is igen fontos, mert a kevélység nem jó tanácsadó, a megbocsátásnak pedig nagy az ereje. Akár rajzfilmen is el tudom képzelni az egészet. Élmény volt, köszönöm! :)

Üdv: Klári
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2017-11-14 06:06:01

válasz Kőműves Ida (2017-11-13 13:01:14) üzenetére
Szia!
Örülök, hogy elolvastad és hogy tetszett. Igen van egy kicsit mélyebb mondanivalója is. üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2017-11-13 13:01:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido!

Remélem, még sok-sok ilyen szépséges mesét suttognak a füledbe a csillagok. :)
A tanulság, és a szándék, amiért (talán) íródott, nagyon megszívlelendő, és mélységesen egyetértek veled. Köszönöm, hogy olvashattam.

Szeretettel :)
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2017-11-08 18:30:07

válasz oroszlán (2017-11-08 10:06:05) üzenetére
Szia!
Köszi, hogy elolvastad! Igen ennek a tanulsága talán kicsit mélyebbre is nyúl. A mai világban fontos, hogy elfogadjuk, segítsük a nehéz sorsúakat. Üdv hundido
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2017-11-08 18:28:12

válasz Bödön (2017-11-08 08:05:10) üzenetére
Szia!
Igen, ez a mese az el- és a befogadásról is szól. Figyelmeztet arra is, hogy nem szabad olyan gőgösnek lenni, mint a rózsa. Mennyire fontos a szeretet. Köszi, hogy elolvastad! üdv hundido
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7050
Időpont: 2017-11-08 10:06:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hundido!

Telán a legszebb, a legtanúlságosabb mese, amit olvastam mostanában tőled. Valódi élményt nyújtott!
Nem csak azért, mert imádom a pipacs virágot!

Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2017-11-08 08:05:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Élmény volt olvasni! Mélyebb értelme van, nem csak a szúrós, tüskés, gőgös rózsa (Rózsa ?) féltékenykedéséről szól, hanem arról, hogy mi emberek befogadjuk-e a rászoruló, viharoktól tépett, elűzött embertársainkat? Van, volt erre példa: így fogaduk be annak idején a pogány kunokat, besenyőket, vagy a II. világháború idején az üldözött lengyeleket. Az emberi szolidaritás nagyon nagy dolog, tanulhatnánk a virágoktól. De van egy másik megközelítés is...ebbe most nem megyek bele, mert az már lehet, h politika lenne! :) Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Hála címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Angyalkacaj címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)