HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45568

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2017-11-13

A megperzselt völgy

Sikerült elcsípnem az utolsó nyári napot, hogy ellátogassak, a már korábban említett Emlékvölgybe. Izgatott voltam. Ezúttal is számítottam arra a rendkívüli élményre, amivel itt találkozni szoktam.

Már csak néhány lépés választott el a titokzatos átjárótól, ahol a parkból kilépek a völgybe.
Csakhogy, az átjáró ezúttal, nem volt titkos. A dzsumbuj se volt áthatolhatatlan, nem volt semmi titokzatosság, valaki megmetszette a korán levelet hullajtó bokrokat, az ágat is levágta, amit félrehajlítva juthattam csak át a szövevényes bokorrengetegen. Most nem kellett semmit tennem, csak úgy, minden nehézség nélkül, kívül voltam.
Szét sem nézhettem, mert rögtön megakadt a szemem a szilvafán. Majdnem egészen csupasz volt, néhány sárguló levélke hintázott még rajta, és néhány ottfelejtett aszalt szilva lógott az ágakon.
Akkor néztem szét. Egészen letaglózott a látvány, kis híján elsírtam magam.
Nem volt sehol egy szál virág, semmi zöld szín, csak a megperzselt magas füvek bólogattak, ájultan, sután, kábán a most is perzselő nap felé pislogva. És csend volt. Végtelen csend. Nem duruzsolt a szellő a fülembe, nem hallatszott a madarak éneke, nem dongtak méhek, bogarak, síri volt a csend, életnek a legapróbb jele nélkül.
Aztán megláttam a lucernást. Le volt kaszálva, s szép rendekben ott száradt a széna. Felsikoltottam örömömben. Mégsem jöttem hát hiába, a széna... a szénaillat... annyira hiányzott már. Futottam a lucernamező felé, határtalan örömmel, hogy újra érezhetem az illatát, amit, itt őrizgetek a lelkem mélyén, s most újra beleszagolhatok több évtized múltán...
Lehajoltam, és belemarkoltam a szénába. A szemem is lehunytam miközben az orromhoz emeltem, hogy jó mélyen beszívjam azt az emlékeimből feltörő, régen vágyott fűszeres illatot... Rögtön ki is pattant a szemem, mert nem éreztem semmit... semmit a világon. Éreztem, hogy a csalódottság az arcomra van írva, de nem adtam fel. Felforgattam egy rendet, innen is vettem egy marokkal, onnan is, de a régen vágyott illatot sehol sem leltem...
Nem mondtam le róla. Hiszen ott feküdtek előttem a rendek, újabb rendbe markoltam bele, aztán megint újabba, de a széna illatát hiába kerestem. Magamba roskadtan álltam csak, hitetlenkedve, és végtelenül kifosztottnak éreztem magam.

Aztán megfejtettem a rejtélyt. A nyár tette ezt velem, a perzselő, forró nyár. Ellopta az illatokat, nem csak tőlem, a völgytől is, az állatoktól, melyeknek nem lesz illatos vitamindús széna a télen, mert megperzselte a nyár, az őszt is meglopta, mert elvégezte a munkát helyette, neki már nem sok minden maradt. Nem csak az illatoktól, de a színektől is megfosztott bennünket. Ez az ősz már nem lesz olyan színes, mint lenni szokott, hiszen a lombokat is megtizedelte a nyár.
Szívemben keserűséggel, indultam haza. Ezúttal elmaradt az élmény, amit itt kapni szoktam.
Ám lelkemben feléledt a remény: lesz új tavasz, s újra zöldbe borul a völgy, ott kacarászik majd a pajkos szellő, illatoktól terhes lesz a levegő, és lesz zene, muzsika, ami kíséri majd vidám dalom.
Csak ki kell várni...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-12-04 16:33:40

Kedves Laca!

Köszönöm, hogy olvastad és értékelted ezt a nem éppen szórakoztató írásom.
Persze a reményre szükségünk van. Bizonyára lesz még tavasz, a kérdés csak az, meddig?
Utódainkért már komolyan aggódom mert valóban, mi tettük ezt, és teszünk még ma is...

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-12-03 18:02:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Enyhe szomorúsággal olvastam szép, következetes írásodat, amelynek a végén azért helyet hagytál a bizakodásnak is, a benned élő tavaszból merítve erőt a körforgásszerű folytatáshoz, ami így már újrakezdés lesz, nem lankadó reménnyel.
"Nem az őseinktől örököltük a Földet, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön" - tartja egy elhíresült mondás. Bizonyára van benne valami; talán mi is sokat tettünk azért, hogy ma már ilyenek a nyarak.

Szeretettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-25 20:32:33

válasz Kankalin (2017-11-24 16:04:31) üzenetére
Szia Kankalin!

Nekem megtiszteltetés, ha olvasod az írásomat. Ki tudhatja, mi minden lakozik e sorsközösség mögött, de a természet szeretete benne rejtezik, minden bizonnyal.

Természetesen, érdemes hinni az új tavaszban, kell is, de utódainkért már komolyabban is aggódom.
Köszönöm biztató soraid.

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-25 20:26:16

válasz Finta Kata (2017-11-24 00:01:28) üzenetére
Köszönöm kedves soraidat, drága Kata.
Magam is egyetértek veled, változik a világ, sajnos rossz irányba tart.

Szeretettel :)
Ida
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5933
Időpont: 2017-11-24 16:04:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)

Nagyon szeretem az írásaid, mert egyrészt értékeket találok bennük, másrészt olyan dolgokat, amiket magam is hasonlóan élek.
Ez a sorsközösség mindig elgondolkodtat, nem először, de ennek már adtam jelét.
A völgyek, a bércek sokat jelenthetnek, látom, hogy neked is.

Lesz új tavasz, ebben érdemes hinni :)
Köszönöm, hogy megerősítettél ebben. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2017-11-24 00:01:28

Drága Ida!
Szomorú valóság, amit leírtál nagyon szépen, de a mai világban már minden más, mint korábban volt. Csak az a baj, hogy nem javunkra, hanem vesztükre történnek ilyenek. Én is figyelemmel kisértem és aggódtam a budapesti szép nagy Liget fáiért... De nem kell messzire menni, minálunk is, hogy utánozzunk másokat, épp a Városháza előtti gyönyörű fenyőfákat kivágták és kicserélték a "nemtudomhonnan" utánzott apró kis fácskákkal cserélték le. Máshol is nagyobb fákat cserélgetnek le, ami már csak azért sem jó, mert a nyári melegben bizony, a fák nagyobb koronái alatt lévő padokon milyen jó volt kicsit hűsölni...
A szivem is megfájdult tőle. Máshol is, azokkal a kicsi fácskákkal cserélgetik le a szép, korábbi fákat...
Miért kell utánozni olyanokat, ahonnan nem a jót, a kellemetlenséget hozzuk magunknak...
Szeretettel olvastam soraidat: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-21 14:53:37

válasz Ylen Morisot (2017-11-19 18:23:00) üzenetére
Drága Ylen!

Lesz még... bizonyára lesz. Nekünk. De mi lesz az utódainkkal? Nekik vajon mi marad ebből a csodálatos természetből. Ha belegondolok, - csak 50 évet kell visszamenni - akkor minden annyira más volt, a természet maga volt a csoda, mára már, jól kibabráltunk vele. Pusztul, és mi i vele... :(
Köszönlek.
Ölellek :)
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1751
Időpont: 2017-11-19 18:23:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Annyi mindenről mesél az írásod!
A hőség mindent, illatot is feléget...
Mintha mi teremtenénk a világot, ha nem figyelünk oda, ha nem vagyunk ott, a kedves vidék "elromlik", kiég, elveszíti az illatát...
Mintha az idő is nagy rabló lenne, ahogy múlik rajtunk, talán már semmit nem érzékelünk úgy, ahogyan az emlékeinkben él...
Talán az egész világ ízét-illatát veszti a sok rossz miatt...
Nagy szomorúság jön át nekem.
De ez sem állandó, lesz még szín és illat!
Ölellek:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-18 21:39:52

válasz Istefan (2017-11-18 06:17:22) üzenetére
Köszönöm a biztatásod, kedves István! Igazad van, reménykedjünk egy új tavaszban. :)
A fenyőillatot is imádom. Mi történt fenyvesekkel, kiszáradtak, vagy kiirtották? Hát igen, az ember keze!...

Szeretettel :)
Ida

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-18 21:34:01

válasz T. Pandur Judit (2017-11-17 21:14:26) üzenetére
Kedves Judit!

Hát igen, a modernizáció... ma már a szénát is csomagolják... Viszont ott a völgyben biztosan nem ez volt a helyzet, mert kis területen van a lucerna, annyiért nem mennek ám oda csodagépekkel. Inkább arra gyanakszom, hogy a tulajdonosa talán már idős és nincs fiatal, aki ilyesmivel foglalkozzon. Későn volt már a kaszálása is, mert virágba borult a lucerna, aztán a nap megperzselte, kiégette a lelkét is, így nem maradt illata sem. Majd ha jön a tavasz, újra meglátogatom. :) Bizonyára újra kivirul. :)
Köszönöm.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-18 21:23:00

válasz Futóinda (2017-11-17 00:08:09) üzenetére
Így igaz, kedves Inda... Tudom, te is a természet gyermeke vagy, akárcsak én. :)
Köszönöm, hogy itt jártál és kedves soraidat is hálásan köszönöm.

Üdvözlettel :)
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1609
Időpont: 2017-11-18 06:17:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A Természet néha bizony megtréfál kedves Ida, ám legtöbbször az ember keze is benne van. Én is jártam hasonlóképp, mikor kedvenc fenyveseimbe mentem fenyőillatot szippantani, oszt csak hűlt helyüket és kopasz hegyeket találtam helyettük. Hát, nem mondhatnám, hogy felemelő látvány volt, és sajnos akárcsak neked a völgyben, úgy maradt el az élmény nekem a hegyen.
De reménykedjünk egy új tavaszban, az talán majd segít!
Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2017-11-17 21:14:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Szomorúan olvastam, hogy a felettünk átvonuló gigászi hőhullámok tönkretették a szeretett völgyedet.
Lehet, hogy azért nem volt a lekaszált fűnek széna illata, mert szénázst csináltak belőle. Manapság ez nagy divat. Ilyenkor nem szárítják meg teljesen a napon a levágott rendet, ilyenkor a levágott növény csak rövid ideig - száraz, meleg idő esetén néhány óráig - a talajon marad szétterítve, majd ezekből rendeket képeznek, amelyeken végigmenve a bálázó szabályos bálákat készít. A bálák felkerülnek egy csomagoló gépre, amely több rétegben bevonja őket UV fénynek ellenálló, nyúlékony fóliával. A takarmány az oxigénhiányos környezetben megerjed, ezzel meggátolva a romlást okozó baktériumok felszaporodását. Én először Skandináviában láttam ilyen hatalmas széna "hógolyókat" a földeken. Azt gondoltam azért tartósítják így a takarmányt, mert ott nem szárad meg rendesen a széna. Hát nálunk ugyan megszáradna, de itt is elterjed ez a módszer.

Judit
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2017-11-17 00:08:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves, Ida!

Ezeket az illatokat, akár széna, vagy a mező illata, ezeket, gyermekkorunk óta cipeljük tovább, reménykedve, hogy valamikor, valahol életünk során újra találkozunk velük. Nem adtad fel, de megörökítetted ezt az éltető vágyad, ahogyan sokan őrizzük az életünkbe ívódottakat. Tudom én is, fáj amikor csalódottá válik az ember, de a vágyban, vágyadban ott él az új tavasz, a nyár, s az ősz illata is.

Köszönöm, Inda. :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-16 17:40:40

válasz eferesz (2017-11-15 21:55:18) üzenetére

Én köszönöm neked, Szabolcs, hogy olvastad és értékelted.

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-16 17:38:57

válasz oroszlán (2017-11-15 17:15:18) üzenetére
Drága Ica!

Hálásan köszönöm, kedves szavaid. Igen szeretjük a természetet és védenünk kell, legalább annyira, amennyire tőlünk telik.
Köszönöm, hogy ismét velem voltál.

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-16 17:34:29

válasz F János (2017-11-14 14:31:53) üzenetére
Kedves János!

Sajnos, valóban rossz irányba haladunk, és valószínűleg éppen a mi generációnk tett a legtöbbet ezért, ideje lenne észrevenni és visszafordulni. Csakhogy mi dacolunk mindennel, és fütyülünk a szakemberek vészharangjaira.
A fák irtását, mindenképpen le kellene állítani. A 100 éves fa éppen csak kinőtt az iskolapadból, emberi mértékkel mérve.
"Azok a fák, melyek törzse egy méter átmérőjű, háromszor annyi biomasszát termelnek, mint azok, amelyek csak fele olyan vastagok. Az agg fák érzékelhetően produktívabbak és a klímaváltozás összefüggésében fontos szövetségesei az embernek." - írja Peter Wohllenben német erdész és természetvédő. És még sok hasonlót olvasunk, hallunk, de tenni édes keveset tehetünk, a fák irtását mindenképpen le kellene állítani.
Köszönöm, hogy olvastad és a véleményedet is köszönöm. Egyetértek, kongatni kell a vészharangot.

Üdvözlettel!
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2017-11-15 21:55:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Kivárom, és hálásan köszönöm.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-15 19:43:49

válasz efmatild (2017-11-14 12:46:50) üzenetére
Kedves Matild!

Kedves tőled, hogy megemlítetted, hogy ez az írásom az Emlékvölgyem folytatása. Magam is akartam jelezni, hogy igen, ezek egymásra épülő írások, igazán csak az érti meg, aki mindegyiket olvassa, vagy olvasta már korábban.
Egymásra épülő írások:
1. Elveszett mesék
2. Múltbéli látomás
3. Emlékvölgyem
4. A megperzselt völgy
Hálásan köszönöm kedves soraid, és kitartásod. :)

Szeretettel :)
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2017-11-15 19:35:26

válasz Klára (2017-11-14 08:59:29) üzenetére
Köszönöm szépen soraid, kedves Klári!

Ölellek szeretettel :)
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2017-11-15 17:15:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Rajongásod átragadt rám is, mert szeretjük a természetet a maga valójában. Rám telepedett a szomorúság is, hova lettek a régi illatok a méregzöldek a fákról.
Szeretettel olvasom mindig az írásaidaz. mert stívedből szólnak.
Ölellek szeretettel: Ica
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
378
Időpont: 2017-11-14 14:31:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nagyon szépen, érzékletesen írtad le a természet feledhetetlen csodáit. Ha találtál volna széna illatot, akkor olvasás közben biztos éreztem volna. (Én is szeretem a természet illatát.)
Sajnos rossz felé halad világunk, felégetünk mindent magunk körül. Azt, hogy ilyen, és egyre melegebb nyarak vannak magunknak köszönhetjük. Ha nem teszünk, vagy tesznek valamit az illetékesek, akkor hiábavaló a végén lévő optimizmusod.
Csak kicsiben járul hozzá, de a Népliget átalakításával is ezt segítik elő az illetékesek. Hiába mondják, hogy nagyobb lesz a zöld terület mint eddig volt, mert nem mindegy, hogy 100 éves tölgy van az úgynevezett zöld területen, vagy csak a lefüvesített nagyobb részen, egy-két pár éves csemete.

Szomorúan olvastam a jól megírt érzéseidet.

Üdvözlettel: János
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2017-11-14 12:46:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Lebilincselően írsz a természetről, és nagyon igazad van, sajnos a széna illata sem már a régi...
Reménykedjünk, hogy lesz egy új tavasz, új év, ami nem lesz olyan forró és száraz, mint az idei. A remény hal meg utoljára. Örömmel olvastam az Emlékvölgy folytatását :)

Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2213
Időpont: 2017-11-14 08:59:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Természet iránti szereteted, már-már rajongásod kitűnik e tömör írásodból. A végén pedig ott az optimizmus, az örök reménykedés. :)
Élvezettel olvastam.

Szeretettel: Klári

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Regős alkotást töltött fel Megadtam magam... címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Sosem címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Akire rászakadt az ég 3/3 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A "Weidenbusch" inasa című alkotásho

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)