Lángoló tüzek égnek, pernye szálldos.
Az őszi fény, tomboló, vad szeszélye
felgyújtotta a fák lombját merészen.
Őszirózsákat, mind rozsda marta szét,
áznak szirmai a hideg sárban, halottak.
Sietve jön az utakon a novemberi szél,
nyomában lomhán ring a harangkötél.
Liftezni kezd a felleg az égen sötéten,
ablakba lassan jégvirágot hímez a fagy.
Szerencséről álmodnak pókok a falon,
a kabóca, a sok bogár búvóhelyet keres.
Elhal a zsenge zsivaj, majd annyi időre
míg a dőre tüzek égnek, és hó lepi be.
Zöngétlen csönd feszül jégkehelyben,
Egy feketehattyú tolla remeg a széllel
oly szelíden, a rideg, novemberi ringben.